2017. február 6., hétfő

#2 Kilencedik Fejezet



Csend volt, már sírásom is csillapodott, de egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy tényleg így volt. Tényleg mindenben igazam volt. És nem csak azért, mert körülbelül szinte mindent túlreagálok, hanem mert egyszerűen tényleg egy házi prosti voltam, s mégis volt benne annyi, hogy többet nem csinál ilyet, hogy elmondja nekem miért csinálta ezt. Nem sok embert ismerek, aki ezt megtenné, vagy egyáltalán beismerné. Egyedül éreztem magam, ami valamely értelemben valóságos is volt, ugyanis egy tökre elhagyatott helyen itatom az egereket a földön összeroskadva, így inkább elővettem a telefonomat, hogy hátha lesz valaki olyan édes, s eljön ide. Nem tudtam kit hívjak, nem tudtam egyáltalán ki van otthon, ki ér rá, vagy valami, így inkább azt hívtam föl, akivel egy beszélgetés is jót tenne. Ráböktem a nevére és a fülemhez emeltem a készüléket, várva a csodát, hogy felvegye. Érdekes módon azonnal felvette, s a hangneméből azonnal rá lehetett jönni, hogy lassan már szétfolyik, annyira unatkozik.
-Szia! Mizu?-morogja
-Merre vagy?
-Itt vagyok az egyik haveromnál Újvárosban. De mi a baj?-Hogy mi a baj? Egyedül vagyok a rakparton, lassan sötét van, egyre hidegebb van, sírok, szóval szép dolog vagy sem, de el szeretném rángatni ide.
-El tudnál a Dunához jönni?
-Persze, de egyáltalán mit keresel ott?
-Eljöttem szenvedni.-kacagok fel fájdalmasan
-Ki bántott?
-Erre nem tudok pontos választ adni.
-Elmondod mi a baj?-hallom ahogy hangosan trappol, sőt az sem kizárt, hogy fut, de inkább maradnék a trappolásnál.
-Fáh-áh-áj!-törik fel belőlem a bőgés… Újra
-Maradj ott ahol vagy! Tíz perc és ott vagyok!
-O-oké!-bólintok, majd kinyomja, én pedig megint kétségbe esetten ölelem át magamat várva a segítőmre
Nem is értem. Tényleg elhittem, hogy lesz újra köztünk valami? Tévedtem. Nagyot. Naiv vagyok. Gergő is más lett, valamely szinten én is más lettem. Egyikünk sem olyan, mint négy évvel ezelőtt a csapatban. Erről nincs mit mondani. Vajon mi lett volna, ha aznap este nem történt volna semmi? Ha nem csókolt volna meg, ha nem vette volna el a szüzességem. Akkor milyen eszközhöz folyamodott volna? Felálltam és megacélozva magamat-már amennyire tudtam, a híd azon pontjára néztem, ahol meg kaptam életem első csókját, s ráadásul ezt is tőle kaptam. Talán sose szabadulok tőle. Mély levegőt vettem, remegve, majd kifújtam, s ahányszor csak tudtam, megismételtem a folyamatot. Le akartam nyugtatni magamat, amennyire csak lehetett és csak aztán átgondolni a dolgokat. Jelenleg rühellem ezt a szemetet, legszívesebben fognám magam, visszarángatnám a hídra, s lelökném őt. Elvette tőlem azt, amit már többet nem szerezhetek vissza. Ezt tényleg nem. Eszembe jutott újra az első éjszaka, ahol még nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Finom érintések, érzésekkel teli szenvedélyes csókok. Mind hazugság volt! Az egész egy kibaszott hazugság volt, hogy visszaadja! Nem lett volna elég egy pofon, sőt több pofon? Tőle még el is néztem volna, de így én fogok neki egy pofont lekeverni. Éreztem, ahogy az agyamat elborítja a köd, miközben arra a seggfejre gondolok, s egyszerűen csak ez jár a fejembe, hogy öljem meg. Vagy süllyedjek le az ő szintjére? Folyamodjak én is fájdalmas eszközökhöz?
-Ha miattad szívrohamom lesz, megöllek!-támaszkodik meg a térdén Nati
-Hiányoztál!-szorítom magamhoz, s beszívom kellemes illatát, amit régen éreztem. Miért nem kerestem fel őt?
-Te is csajszi!-morogja, mégis tudom, hogy vigyorog, s el is tol magától
-Mi történt veled?
-Gergő, az történt.-szorítottam ökölbe a kezem
-Mit csinált?-vonta fel a szemöldökét
-Leléptem Pestre és nem beszéltem vele. Hazajöttem és lefeküdtem vele kétszer is és ma kiderült, hogy így akart belém rúgni, visszaadni azt a fájdalmat, amit én adtam neki. Hát visszaadta!-tártam szét a karjaimat és a könnyek újra marni kezdték a szemeimet
-Tessék?!-emelkedett meg az ő hangja is
-Házi ágyas voltam!-üvöltöttem és újra folyni kezdtek a könnyeim. Kimondtam. Hangosan is kimondtam és ez a világ legszarabb érzése
Lehajtottam a fejemet és némán pityeregtem. Könnyeim sorban hagytak sötét foltokat a betonon, majd minden irányban, később pedig rájöttem, hogy az eső is elkezdett esni. Szarabb nap már nem is lehet. Nati kezeit arcomra simította, majd együtt érző tekintettel engedett meg nekem egy bíztató mosolyt. Vele is történt hasonló, vagy pont ilyen. Ajkam megremegett, egyszerűen fájt ez az egész és dühös voltam.
-Ide figyelj. Esik az eső és nagyvalószínűséggel holnapra már meg is fázunk, így elmegyünk, veszünk három doboz jégkrémet hazamegyünk és nézünk valami jó kis filmet. Rendben?
Némán bólogattam, majd felszálltam a motorra és oda adtam neki a sisakomat. Egyrészt azért, mert inkább ő rajta legyen mint rajtam, mert jelenleg Gergőre emlékeztet, másrészt az én sminkem már elfolyt az eső és a könny keveréke miatt, az övé ne. Felvette, majd fölpattant mögém, megmarkolta a motor hátsórészét és én már el is indítottam a kicsikét. A csöndesebb útszakaszon megyünk, mert akkor kevés rá az esély, hogy rendőrbe futunk, meg ott eleve nem is járnak sokan így nincs bennem félelem, miszerint karambolozunk egyet a vizes úton. Kényelmes tempóban gurultunk, nem akartam nagyon kitűnni a gyorsaságom miatt, így a ruhám igencsak rám tapadt, még jobban kiemelve az alakomat, mint kéne. Elmorogtam egy sor káromkodást, amin Natasa csak kuncogott, így picit gyorsítottam, Jó kedve van a drágának? Majd akkor is legyen a szigetben lévő srácok meglátnak minket. Vagy ez csak engem zavar? Mindegy. Lényegtelen. Lefolyt sminkel végülis ki tartana egy lányt szépnek? A hídhoz megérkezve lassítottam a tempón, majd a végén újra gyorsítottam. A hideg miatt szabályosan libabőrös voltam, és enyhén remegtem is, ami nem ígért semmi jót. Nem akarok belázasodni!
Otthon mindketten már sprinteltünk a házba, ugyanis az eső eléggé rákezdett. Megbeszéltük, hogy rendbe tesszük magunkat, s amíg én beszélek egy kicsit anyával, addig ő elrohan immár esernyővel a közeli boltba és megveszi a jégkrémet. Még egyszer megöleltem vöröskét, majd benyitottam a lakásba. Hangosan köszöntem és anya szó szerint kiugrott a folyosóra, hogy megszemléljen. Elhúztam a számat, amikor megláttam, ahogy szúrós tekintettel néz végig rajtam, majd összehúztam magamat, amikor elért az arcomhoz. A nap első találkozása anyával.
-Mégis hol voltál Emma?!
-Ha megengeded, hogy letusoljak, s átöltözzek, mindenről beszámolok. Csak addig csinálj nekem egy kis kakaót!-adtam puszit az arcára, de a kakaó szó hallatán a csuklóm után kapott. Csakis akkor kérek kakaót, ha sírtam vagy szomorú vagyok és történetesen mindkettő jelen van.
A szemembe nézett, ahonnan kiolvasta, hogy igen nagy a probléma, majd inkább sóhajtott egyet. Közöltem vele, hogy valamikor átjön majd Nati is, s bevonultam tisztaruhával a fürdőbe. Lecibáltam magamról a hideg rétegeket, majd fürgén beléptem a meleg vízsugár alá. Először felszisszentem, a hirtelen jött forróságtól, de lassan hozzászoktam, ami annyit jelentett, hogy melegszek fel. Egyszerűen csak álltam ott, mint valami szerencsétlen és újra lejátszódott az a beszélgetés, vagyis inkább az összes beszélgetés, amit vele folytattam ebben a pár napban. És én még reményeket fűztem ahhoz, hogy újra együtt leszünk. Szép ábránd volt, csak kár hogy naiv vagyok. Nem is tudom mit képzeltem. Lehet abban reménykedtem, hogy ő lesz az igazi, vele élem le az életem, ő lesz a gyerekeim apja? Miért nem voltam reálisabb? Neki egy belevalóbb lány kell, mindig is egy olyan kellett neki. Én inkább nyugisabb vagyok. Nem szeretem a bulikat, a folyamatos ivást, a drogot. Mert igen. Ő azt is kipróbálta. És hogy honnan tudom? Amikor tizenöt éves volt, bevallotta. Én ezt nem bírnám. Nem bírnám, ha egy ilyen mellett kéne lennem. Neki valami rocker vagy fiúsabb csaj kéne. Elzártam a csapot és kiléptem a gőzből, így azonnal megcsapott a „hideg”. Azonnal megtörölköztem, s magamra vettem az itthoni ruhámat, s mély levegőt véve elhagytam a csöndes és párás fürdőszobát. Anya már az ágyamon ült, kezében a zöld bögrémmel, melyben a csokis csoda illatozott. Kint továbbra is zuhogott az eső de valahogy tusolás után úgy érzem, jobban vagyok. Fellélegeztem, mintha a víz valamennyire tényleg lemosta volna a nemrégiben átélt fájdalmat, vagy talán csak egyszerűen elfogadtam, hogy ennyi volt?
-Csücsülj ide kis holdvilágom!-veregette meg az ágyamat, s halványan elmosolyodott. Én is megengedtem egy kis görbületet, ugyanis ez a becenév mindig felderített. Ezt a becenevet azért kaptam, mert eléggé kerek a fejem, ráadásul a sírás miatt még fel is puffadt.
-Köszönöm!-vettem el tőle a bögrét és bele is kortyoltam
-Mesélj, mi történt!-karolta át a vállaimat én pedig csöndben sírás nélkül elmeséltem. Nem volt értelme annak, hogy újra sírjak. A hangomból továbbra is lehet hallani, hogy ramatyállapotban vagyok, minek áztassam újra az ágyneműmet?
-Kettesben voltam Gergővel. És újra lefeküdtünk.-morogtam. A lefekvés eléggé nevetséges megnevezés, tekintve, hogy egy öltözőben történt a dolog.
-És délután újra felkeresett én pedig elmentem. Azt mondta kihasznált, így akarta visszaadni azt a fájdalmat, amit én hagytam magam után. Azt mondta, tényleg egy kegyetlen módszerhez folyamodott, de akkor csak ezt tudta használni. Így utólag nem is értem, hogy miért akartam vele összejönni. Nem hasonlítunk.
-Ha még tartanám a kapcsolatot az apáddal, akkor azonnal kérnék egy távolságtartásit, de mivel már csak attól elkap a hányinger, hogy az apádra gondolok, így szerintem te is tudod, hogy miért nem megyek be.
-Semmi értelme nem lenne kérni. Nem fogunk többet találkozni.
-Ne vedd olyan biztosra.-nyomott puszit a homlokomra, majd megszólalt a csengő.
-Kinyitom!-ittam egy kicsit a kakaóból és elindultam a bejárat felé.
Nati megpakolva mindenféle nasival állt az ajtóban, egy édes kis mamuszban és egy babarózsaszín, enyhén szőrös kezeslábas pizsamában. Haját két részletbe szedte és kettő apró kis kontyot csinált a fejére, arcán nem volt smink, de az idétlen vigyora felért egy vakolattal is. Kuncogva beinvitáltam és a legközelebbi szekrényre letéve bögrémet, segítettem neki bevinni a konyhába a nyalánkságokat. Közben anya is kilépett a szobából és jókedvűen nézett végig a vörös hajú barátnőmön, majd megjegyezte, hogy olyan, mint egy kisgyerek, ami nem is volt hülyeség, ugyanis, amikor éppenséggel mókás hangulatában van, tényleg egy kisgyerek.
-Hogy vagy Nati?
-Köszönöm szépen jól vagyok, jöttem Emit felvidítani, mert neki nem áll jól a komolyság. –borzolta össze a hajamat
-Ennyi édességtől nem csak jó kedve lesz, de majd a plafonról kell lerángatni.-dörzsölte meg a homlokát, majd sértettséget megjátszva kaptam mellkasomhoz
-Hé! Azért ilyen hatással nincs rám a cukor!
-Emlékezz csak vissza arra a napra, amikor egyedül ittál meg egy egész energiaitalt!-bökött meg Nati
-Azon kívül mindig jól bírtam!-fontam össze karjaimat
-Mindegy! Milyen filmet nézünk?-dobta le magát Nati a kanapéra
-Én azt ajánlom, hogy inkább tartsatok egy beszélgetős estét. Szerintem sok mindent meg tudnátok beszélni.-vett elő tálakat a nasiknak, majd két evőkanalat a fagyikhoz
-Az is jó ötlet.-ugrott fel, de ha nem álltam volna ott, akkor abban a minutumban el is esett volna
Kacagva megtartottam őt, majd újra a talpára állítottam vöröskét, s elindultunk a szobám felé. Nem tudtam miről tudnánk beszélni, de Natasa nagyon úgy néz ki, hogy készült mindenre. Azonnal elkezdtük kifejteni a véleményünket az eddig látott szerintünk legjobb filmjeinkről, majd azon vitatkoztunk, hogy melyik színésznek van a legjobb felsőteste. Aztán hirtelen felmutatta mutató ujját, elhalkult és erősen figyelt valamennyire. Én is fülelni kezdtem, majd egy ismerős dallam ütötte meg a fülemet.
-  Hey, girl, this your song, let's see that badonkadonk. I'm a try to do the things that you don't. Baby, it's your party, I just wanna play…-kezdte el énekelni az aktuális számot, ami ment. Először nem ismertem fel, de amikor a refrénhez ért, már vele együtt énekeltem a Twerk It Like Miley-t.
Egyszer csak letette az ölében lévő tálat az asztalra és hip-hop tánctudását bevetve táncolni kezdett, majd végül idétlenül elkezdett a refrénre ugrálni, szemöldökét perverzül húzogatva. Nem bírtam ki, hogy ne nevessek, egyszerűen képes volt olyan idiótát csinálni magából, hogy hihetetlen. Könnyeimet töröltem le az arcomról, miközben szüntelenül röhögtem, aztán felrántott az ágyról engem is, majd átváltott egy másik zenére. Sejtelmem sem volt arról, hogy mégis mit kapcsolhatott, de amikor meghallottam ugrálni kezdtem, a fejemet rángattam, így a hajam egyszerűen beborította az arcomat. Táncoltam, énekeltem, ugráltam, egyszóval a tüdőm kicsikét kifulladt az elmúlt pár percben, majd amikor vége lett a zenének, együtt dőltünk ki és a plafont bámulva nevettünk egy sort. Ránéztem az órára, ami a kilenc órát ütötte, szóval most már ideje lenne kicsit lejjebb venni a hangerőt.
-Tudom mi kell neked!-ült fel hirtelen, s csak most tudtam felmérni azt, hogy a haja eléggé szétesett. Egyik kontya már az állát érte, a másik pedig lekonyulva, akár egy fül lógott ott esetlenül.
-Egy jó kis alvás.-fordultam az oldalamra és magamhoz öleltem a kakis párnámat. Mondtam már, hogy imádom az emojis párnákat?
-Nem!-csapott rá a seggemre, mire én azonnal az érintett területre kaptam a kezemet és szúrósan néztem a nevetségesen kinéző barátnőmre
-Egy bérlet!
-Öhm Nati. Majd télen veszek magamnak bérletet buszra. Most még nem kell.-ráncoltam össze a homlokom
-Nem olyan bérlet te hülye! Konditerembe!-ragyogtak fel a szemei
-Minek az nekem?-horkantam fel, de azért a kíváncsiság az oldalamat fúrta
-Azért kell neked egy bérlet, mert még jobb nőnek kell lenned. Tudja meg az a szemétláda, hogy egy kis kondi után milyen istennő lesz belőled. De csakis utánam.
-Már vártam mikor bukkan fel az egód.-löktem meg egy picit
-Kérlek. Egy próbát megér!
-És mégis kivel menjek?
-Jöhetnél velem, csak az a gond, hogy ott van az a srác is aki bejön nekem, így meg kell oldanod.
-Szégyelsz?-bigyesztettem le az ajkam
-Amilyen ostoba vagy, csakis.-fogja meg az orrnyergét
-Meg is van!-csettintet egyet, én pedig hallgatva hangos gondolkozását, inkább eldőltem és kizártam a hangokat, csakis a pihenésre koncentráltam

A kulacsomért nyúltam, s mintha egy egyiptomi sétáról jöttem volna, olyan hevességgel nyitottam ki az üveget és kezdtem el nagy kortyokban inni a hűs nedűt. A felhevült testemnek hihetetlenül jól esett, s végre nem volt porszáraz a torkom. Ádám egy törülközővel törölte meg arcát, majd ő is ivott pár kortyot, kicsit sem olyan hevességgel, mint én. Natasa felfogadta mellém Ádámot személyi edzőként, s így egy hét elteltével állíthatom, hogy azért eléggé keményen tolja. Anyát a hideg kirázza, amikor beszámolok neki arról, hogy mennyire kivagyok, s hogy az izmaim mennyire be vannak gyulladva. Frankón annyira fájt a seggem két nappal ez előtt, hogy ráülni nem tudtam. Ma állóképesség fejlesztést tartott, ami annyit takar, hogy felállított a futógépre és közepes sebességre állítva azt otthagyott, miszerint háromnegyed óra múlva visszajön. Nem nagyon örültem neki akkor, de most szabályosan megfojtanám a hülye ötleteiért. Csakis az az egy szerencséje van ennek a hülye gyereknek, hogy imádom azt a lüke fejét, s segít lefogynom. Állítása szerint egész jól bírom a strapát. Hát én inkább azt mondanám, hogy lassan koporsót kéne venni nekem.
-Oké. Most lesz egy kis ugráló kötél. Végén pedig guggolsz kicsit, aztán ennyi mára.-vázolta fel a tervet
-Addig te mit csinálsz?
-Én ott szembe fogok karra gyúrni, majd veled együtt fogok guggolni.-mutatott egy számomra igen jól ismert gépezett felé, ami miatt ösztönösen felnyögtem. Az a cucc engem múltkor majdnem megölt!
-Aztán hazamehetek?
-Mivel hétvége van, így egy kicsit még elbúcsúzhatsz a drága ágyikódtól.-veregett hátba, én pedig felnyüszítettem és nem azért, mert a többiekkel találkozunk, hanem azért, mert a hátam az kegyetlenül fáj
-Eskü egy Dwayne Johnson-t csinálsz belőlem.-fogtam meg egy fekete kötelet
-Ahhoz még keményebben kéne csinálnod drága!-kacsintott rám, majd otthagyott egyedül az óriási üres részen.
Felhelyeztem a felkaromra a telefontartómat, majd a fülhallgatómat rácsatlakoztatva, egy remixre ugrálni kezdtem. Éreztem, ahogy a hajam folyamatosan nekiütődik a tarkómnak így morogni kezdtem. Nem szabad abbahagynom, vagy kétszerannyi időt kell eltöltenem ezzel a szarral. Inkább tátogni kezdtem a dalt, amit megremixeltek, s amikor elhallgatott az énekes forogni kezdtem körbe-körbe, hogy legyen egy kis változatosság. Mély levegőket vettem, hogy ne szúrjon az oldalam, s koncentráltam, hogy mindig orron szívjam be az oxigént és szájon fújjam ki. Kiskoromban azért poénosabb volt így ugrálni, de most már kicsit sem. Főleg, hogy akkor annyit ugráltál, amennyit csak akartál, de ez itt Fekete Ádám edzésterve, itt percre pontosan addig kell csinálnod amíg mondja. Már amikor hajlandó megosztani veled azt a bizonyos számot. Eltelt két szám, három szám, négy szám, s már az ötödik dalnak is a végénél jártunk, de még mindig nem volt vége, én pedig újra vízért kiáltottam némán vagy egy kis társaságnak, de még mindig egyedül voltam, akár egy tisztásan egy óriás fa, ami pattog. Hirtelen valaki hozzáért a vállamhoz, így leálltam és kihúztam fülemből a fülhallgatót, majd Ádi egy apró bólintva jelezte, hogy most már elég lesz. Visszatettem a kötelet a tartóra, majd újra ittam pár kortyot. Azt a mennyiségű vizet, amit én egy edzés alatt és után elfogyasztók, azt már a rekordok könyvébe kéne írni.
-Szépen fejlődsz.-dícsért meg
-Nem inkább szépen közelítek a halálom felé?-vontam fel a szemöldökömet
-Nyugi. Nem fogsz meghalni. De amúgy már látszik, hogy rendszeresen mozogsz.
-Oké. Köszi.-mosolyogtam rá-Hányas súllyal?-kérdeztem
-Legyen három.-rántott vállat
-Harminc elég lesz?-könyrögtem
-De csak mert szépen dolgoztál!-kacsintott és ő is megfogott egy méretesebb súlyt
Vettem egy mély levegőt, nagy terpeszbe álltam és egyszerre nekiláttunk a mai utolsó feladatnak. Ilyenkor mindig el szoktam azon gondolkodni, hogy miért nincs itt egy kibaszott ablak. Nagy kérés volt a tervezőknek egyet betenni vagy mi a lótúró? És tényleg látszik már, hogy edzek? Vajon ezt mások is észrevették? Éreztem, hogy a combjaim égnek, de már egész elviselhető volt, de gyomrom az már nem volt ennyire kegyes hozzám. Táplálékért visítozott, akár egy malac. Jut eszembe, tökre ennék valami húst. Talán beülünk valami kajáldába, akkor végre ehetek egy kicsivel több szénhidrátot is ma a megengedettnél.
-Már csak tíz!-nézett rám, én pedig magamban elkezdtem visszaszámolni. Hogy mennyi erőt tud adni, ha tudod, már csak pár van hátra!
 És három, kettő, egy… Nyögve tettem le a súlyt, majd hanyatt dobtam magam. A combjaimat szinte nem éreztem, ahogy a karjaimat is, de ez még csak rosszabb lesz. Ádám megfogtam, mint két súlyt, a helyére tette, s karját nyújtva felém felhúzott a mocskos földről. Lábaim picit remegtek, de volt már ennél rosszabb is, így könnyedén lépkedtem az üvegemért és most lehúztam az egészet. Már nem lesz több, így teljesen fölösleges még azt is cipelnem. Intettem Ádinak, miszerint akkor fél óra múlva találkozunk a bejáratnál, én pedig már futottam is-márha lehet azt futásnak nevezni-az öltöző felé. Rengetegen tömörültek az öltözőben, leginkább azok voltak többségben, akik most jöttek. Köszöntem pár ismerősebb arcnak, majd   a törülközőmmel együtt elindultam a zuhanyzók felé, reménykedve hogy van legalább egy szabad és szerencsémre pont egy volt. Be is surrantam, mire a folyosó túloldaláról hallottam egy hangos obszcén szót, mire felkuncogtam. Vajon hova siethet ennyire? Megengedtem a vizet, kicsit hidegebbet, hogy az izmaimnak kicsit jobb legyen, meg persze én is felfrissüljek, amennyire csak lehet. Mióta kondiba járok, megtanultam gyorsan zuhanyozni, így most már reggel is megkockáztatok egy kis tornát, bár mondjuk ez azzal is jár, hogy korábban kelek. Nem baj, a cél érdekében mindent. Megdörzsöltem az arcomat, s mivel a csaj, türelmetlenül álldogált az ajtó előtt, így elzártam a csapot, megtörülköztem és a fehérneműimet felhúzva elhagytam a vizes részleget. Így tíz perc elteltével már jóval kevesebben voltam, így viszonylag lassabb tempóban öltözködtem. Mivel már ledobtam egy minimális kiló mennyiséget, így megkockáztattam az olyan felsőket, amik egy picit jobban rám feszülnek, s azt kellett mondanom, hogy sokkal csinosabbnak érzetem magam az ilyen felsőkben. Felvettem a dzsekimet, ugyanis múlthét óta eléggé lehűlt az idő, majd felkapva a sporttáskámat a vállamra, elhagytam az öltözőt, kihúztam a hajamból a gumit, majd összeborzoltam egy kicsit, hogy azért álljon is valahogy, de miközben haladtam előre, nem figyeltem fel arra, hogy bizony velem szemben is jönnek. Szépen belefejeltem valakinek a mellkasába, mire hátrahökkentem és felnéztem az előttem álló arcába.
-Emma?-döntötte oldalra aranyosan a fejét
-Norbi?-ismertem fel a hangot
-Te itt?-húzott a folyosó szélére, hogy ne az út közepén társalogjunk
-Igen. Olyan meglepő?
-Nem, csak most már értem, miért szenvedsz olyan nagyon tesi órán.
-Lassan egy hete járok ide, de még nem láttalak itt.
-Később szoktam jönni, de mivel este az anyám vacsorára meghívta az egyik munkatársát és párját, így kénytelen voltam korábban jönni.
-De legalább találkoztunk.-bokszoltam a vállába
-Amúgy tökre jó képet csináltam rólad.-kacsintott
-Mit csináltál?
-Azt mondják, jó szemem van meglátni azokat a szituációkat, amiket meg kell örökíteni, s te az előbb pont ilyen voltál.-nyomta az arcomba mobilját, de azért elcsíptem, ahogy az arcára egy kaján vigyor kerül
A fejem oldalra döntve, kezem a hajamba, s valamin halványan elmosolyodtam. Másik kezem a táska pántját szorongatta, akár most is, az öltözékem lezser volt, de mégis olyan nőies. Ezen a képen tényleg szépnek láttam magam és ez eléggé ritka, főleg, hogy egy deka smink sem volt rajtam.
-Azt kell mondjam, hogy tényleg nem lett rossz kép.
-Azt majd meglátjuk.-ránt vállat és elteszi a telefonját kabátja belső zsebébe
-Viszont nekem mennem kell, mert haverom már vár.-mutattam türelmetlenül álló izompacsirta felé.
-Az a gyerek a haverod?-hűl le. Hát igen. Senki nem nézné ki belőlem, hogy egy ilyen fazonnal barátkozok.    
-Amilyen nagy, olyan jófej!-paskoltam meg, majd otthagytam őt, majd futottam Ádámhoz
Amint meglátott elvigyorodott, majd a átkarolva a vállaimat, elindultunk a járműink felé, ami annyit takar, hogy én a motorom felé, ő pedig a kocsija felé. Elmondta, hogy hol találkozzunk miután elintéztem mindent otthon, én pedig már sisakomban bólintottam. Elindítottam a kicsikét, majd kigurultam a parkolóból. Hazafelé tartó utamon, viszonylag kevesen voltak, de egy crossmotoros fazon pontosan ott kanyarodott le mindig, ahol én és erősen az volt a gyanúm, hogy követ. Az Újhídhoz leérve leálltam, ugyanis kíváncsi voltam, mégis ki ez, de aztán egy ismerős hangot hallottam tompán a sisak miatt.
-Gyere, mert Nati ideges lesz.-nevetett, én pedig lehűlve néztem Martin irányába. Natasához tart? Én erről miért nem tudok?!
-Várj meg!-szóltam utána, de ő már bőven a túloldalon volt
Meghúztam a gázt, hogy minél előbb utolérjem és kifaggassam, de ő kicsit sem lassított, valahogy egészen hazáig bírta tartani az iramot, anélkül, hogy megelőzném. Nem kicsit morogtam emiatt, de hát fiú, had örüljön a dicsőségnek. Amilyen gyorsan csak tudtam leszálltam a motoromról é utána iramodtam és hála a sok futásnak, sokkal gyorsabb lettem, így még bőven a bejárat előtt meg tudtam ragadni a felkarját. Felvontam a szemöldökömet és kíváncsian vártam a válaszát némán feltett kérdésemre. A humorzsák finoman megpaskolta az arcomat, de amikor látta, hogy kicsit sem áll szándékomban elengedni őt, sóhajtott egyet és megdörzsölte arcát.
-Már meg sem látogathatom az egyik barátomat?
-De köztetek mindig is volt kémia!
-Ne akarj nekem olyat bemagyarázni, ami nem lesz sose!-halkította le a hangját és elindult előre, minél távolabb Nati ablakától
-Szóval bejön neked?-kérdeztem
-Régóta. Szerinted miért feküdtem le vele?-morogta
-Tudja?-állítottam meg és szembe fordítottam magammal
-Nem hiszem. Nagyon nehezen mutatok ki bármilyen érzelmet is. Mindig az aktuális kedvenc dalaim jellemzik az érzéseimet, jelenleg pedig akármennyire nyálas is, s akármennyire nem szereti azt a számot, de Ed Sheeran-től a Shape of you-t hallgatattam mostanság szarrá.-túrt a hajába
-Figyelj. Ennél jobban egy szám sem tudja kifejezi az érzéseidet, szóval most mondanék pár tanácsot. Ha kérdezi mi a kedvenc számod, mond ezt, s valószínűleg megkérdezi miért. Akkor mond azt, hogy eszedbe jut ő. Valószínűleg mivel utálja a dalt, meg fogja nézni mégis mi magyarul, hogy mégis hogy juthatsz az eszébe arról a számról, s talán lesz olyan okos, hogy veszi a lapot. Ha nem, akkor én üvöltöm a képébe.-paskoltam meg most én a pofiját
-Úgy gondolod, hogy ez beválhat?
-Én erre tippelek. De ha ezek sem jön össze, már csak az a lehetőséged van, hogy megcsókolod. Az már befutó!-nevetek
-Köszönöm.-engedd meg egy bizonytalan félmosolyt
-Minden rendben lesz.-öleltem meg, amit ő is viszonzott, de gyorsan elengedtük egymást, mert azért a találkozóra is kéne sietni

A Mezzo-ban üldögélve egy csapatban beszélgettünk mindenféléről. Igazából arról, hogy ki hogy tervezi a következő évet, mi a terve érettségi után, de közben éhesen falatoztunk. Ádám és én ügyelve arra, hogy ésszel bűnözzünk kaja téren, csak sült krumplit ettünk egy dobozos üdítővel, de mivel a többiek nem edzettek olyan kőkeményen, mint mi, így ők azért gyros tállal és óriási hamburgerekkel kezdték a hétvégét szintén dobozos üdítőkkel. Szemem sarkából figyeltem a szerelmes párokat, leginkább a velem szemben ülő párost, akik picit feszengve ültek egymás mellett. Nem tudtam, hogy megtörtént e már az a beszélgetés, vagy sem, de remélhetőleg lesz annyi esze Martinnak, hogy amint elhagyják ezt a helyet, lép. Ha kell romantikusabban, ahogy én tanácsoltam, de nagy a valószínűsége annak, hogy belecsap a lecsőba és megcsókolja. Ő nem az a tökölős fajta. Kármenék, édesen ültek egymás mellett. Ádám birtoklóan átkarolta göndörke derekát, míg ő fáradtan a vállára hajtotta a fejét, csakis akkor emelte el onnan, ha bekapott egy falatot a gyros táljából. Egyedül Bálint szentelte legtöbb figyelmét óriás hamburgerének, s amikor éppenséggel nem volt tele a szája, akkor tett fel nekem kérdéseket, hogy azért történjen köztünk is valami kommunikáció. Boldogan csevegtem vele, de már engem zavart, ahogy azok ketten nem tudják mit csináljanak egymással, így írtam egy SMS-t Martinnak, hogy most vagy soha, de ő kétségbe esetten nézett a szemembe. Szinte láttam, hogy a szíve mindjárt kiugrik a mellkasából, teljességgel lehetett érezni, hogy mennyire izgul, de megemberelte magát és megszólította Natit.
-Beszélhetnénk?-nézett mélyen a lány felé, aki zavarta elkezdte tekergetni egyik tincsét. Megrúgtam a lábát, mire azonnal igent mondott és együtt kisétáltak az épületből.
-Ezekkel mi történt?-hagyta abba egy pillanatra az evést Bálint
-Semmi bonyolult.-állok fel és a telefonomat bár be is készítettem. Kint a vártnál egy kicsit hidegebb volt így egy szál pólóban, de muszáj megörökítenem ezt a pillanatot
Kellő távolságban álltam tőlük a sötétben, de őket pont megvilágította a lámpa. Láttam, hogy Martin szája hihetetlenül gyorsan formálja a szavakat, Nati pedig egyszerűen mintha lefagyott volna. Mintha nála nem lenne hang és kép se. Aztán egyszer csak leállt a beszéd, csak csöndben néztek egymás szemébe. Natasa olyan volt, mint egy szobor, Martin viszont idegesen dobolt az ujjaival várva a reakciót. Féltem, hogy vöröske nemet fog mondani, hogy ő nem érez semmit, de végül aztán megrázta a fejét és hevesen Martin ajkaira tapadt. Vártam pár másodpercet, hogy végül mi lesz ebből, s hála a jó égnek nem kellett csalódnom. A kamerámmal őrülten vigyorogva rájuk közelítettem, majd miután végre fókuszált, csináltam róluk párképet. Végre egymásra találtak.

Szép hétfőt nektek!
Újra itt vagyok, újult erővel, rengeteg ötlettel és hatalmas lelkesedéssel. Igazából most fognak beindulni a dolgok, szóval több idő lesz egy rész megírása, s még azért is lesznek hosszabb kihagyások a részek között, mert a tovább tanulás miatt hihetetlenül sokat tanulok. De igyekezni fogok!
Kíváncsian várom a véleményeket! :))
Puszi:Sheila Mendes 

2 megjegyzés:

  1. Hellóka-nyalóka!
    Hihetetlen, hogy tulajdonképpen a harmadik blogod ez, de mindig megtudok lepődni azon milyen kis gonosz tudsz lenni. Még fel se dolgoztam a sokkot.

    Nagyon aranyos volt Nati, amikor megpróbálta felvidítani Emmát *-* Ez a tipikus: "Hé! Kapd össze magad kislány! Fagyizunk, megnézünk valami sírós filmet, majd ha jobban vagy elintézzük a csávót!"
    Muhaha Gergő rettegj!
    Simán elképzelném, ahogy Nati ül a motoron Gergő pedig előtte szalad:D Mondjuk ez lehetetlen, mert elég gyorsan keresztül menne rajta. Na mindegy xD

    Hűűűű. A kondizós jelenet, nemhogy meglepett, de még baromira tetszett is. Emma a végkimerültségig csinálta és szerintem nincs is annál jobb, mint amikor az ember a határait feszegeti. Utána meg tudja, hogy "igen, ezt megcsináltam"!.

    Martin&Nati, Nati&Martin What the hell?! Mármint pozitív értelemben c: Borzasztóan örültem neki.
    Új páros néééév. Nartin *-*
    Van egy jobb! Natin! Igen ez lesz.
    Gergő meg kapja össze magát, mert a Germa szívem darabokban hever, a porban.

    IMÁDTAM.
    (De ez nem újdonság, mindig leírom:c)

    Hamar a kövit:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyo!
      Most miért is voltam gonosz, ha szabad tudnom? :D
      Nati, szerintem egy igencsak jó karakter, bevallom, akiről mintáztam, nagyon sokat jelent és tényleg eltudnám róla képzelni, hogy állítson be valakihez, ha bármi probléma adódna. Micsoda gyilkossági terveid vannak neked! :D
      Pont a kondizós rész tetszett? Hát szerintem az nem lett annyira jó, tekintve, hogy soha nem voltam még, de köszönöm, hogy így vélekedsz róla.
      Örülök, hogy örülsz annak, hogy összejöttek! És milyen cuki nevet hoztál nekik össze! :3
      Gergő, hát ő róla egyelőre nem tudok nyilatkozni.
      Már elkezdtem a tizenegyedik részt, habár még nagyon az elején tartok. Szóval szerintem még március előtt ki tudom rakni.
      Puszi:Sheila Mendes

      Törlés