2016. május 8., vasárnap

19.Fejezet-Hullámvölgy

Másnap mosolyogva ébredtem, de az azonnal lehervadt az arcomról, amikor megláttam az időt. Úgy néz ki ma nem nagyon fogok reggelizni. Na mindegy is. Jó esett végre rendesen kialudni magamat. Sóhajtottam egyet, s össze szedve minden erőmet kikászálódtam az ágyból és elkezdtem a szokásos reggeli teendőimet, amit olyan lassan kezdtem el, mint egy lajhár, talán még lassabban is, de aztán végre sikerült egy normális külsőt varázsolni magamnak. Megfogtam a telefonomat, újra letrónoltam az ágyamra és bekapcsoltam a netet. És akkor eszeveszett módon elkezdett csipogni a telefonom, én meg alig győztem rámenni az értesítésekre, mert jött az újabb, szóval inkább rámentem a facebookra, hátha így könnyebb lesz, de aztán megláttam, hogy hányan jelöltek be. Köztük voltak a ingyenesek, és a többi programosok, néhány itteni, akik bejelöltek, mert miért ne, s ott volt Martin is. Meglepődtem, hogy egyáltalán bejelölt, de ezek szerint kezd megbékélni az idegesítő énemmel, miszerint ha éppenséggel nem figyel rám, vagy fülhallgató van a fülébe, ráugrok. Sajnálom őt, de hát naaa. Kell egy kis kínzás. Lassan vissza jelöltem mindenkit, aztán átmentem a messengerre, ugyanis kaptam ám ott is üzeneteket, többek között Natitól és Kármentől, de kaptam egy üzenetet anyutól is. Bunkóság vagy sem leszartam, hogy érdeklődnek irántam a barátaim, miszerint milyen volt a hajó kirándulás, de anya fontosabb volt. Elmeséltem, hogy eddig mik történtek a táborban, hogy milyen volt a hajóút és, hogy mennyi új ismerős szereztem, aztán anyu írt egy mondatot, ami miatt a szemöldököm az egekbe szökkent.
Gond lenne, ha a tábor végén a mamáéknál lennél egy kicsit?

Mi a baj anyu? 
Egy pár napra fel kell menjek Pestre

Mégis miért? o.O

Az most nem fontos! :) A lényeg, hogy a mamáék mennek
ki majd érted is náluk leszel, rendben?

Rendben. De ugye nem történt semmi?

Nyugi. Nincs semmi :)

Akkor, oki :)

Viszont nekem mennem kell. Majd még beszélünk. Puszi :*

Oki, akkor szia. :*

Azzal anyu eltűnt. Vajon mi történhetett, hogy anyunak fel kell mennie a fővárosba? Valami apával kapcsolatos? Esetleg meglátogatja az ottani rokonainkat? Vagy mi? Tudom, hogy valami gáz van, csak nem tudom, hogy mi és ez annyira idegesítő! Amikor valami baj van és te nem tudsz róla, csak annyit hogy nem mehetsz haza rögtön, akkor rögtön elkap a szorongás és az idegesség. Amikor az eddigi jó hangulatod egy tizedmásodperc múlva már valahol a sötétségben pislákol. 
Emma. Minden oké?
Írják egyszerre a lányok, mire a gondolataimból visszatérek a valóságba és nekik is részletesen elmagyarázom, hogy mik voltak itt. Tudtam, hogy ők is legszívesebben itt lennének velem. Mondjuk a halászlé fesztivált semmiért sem hagynák ki, szóval megértem őket, hogy inkább otthon maradtak. Imádják. Mondjuk én is, de szerintem ha most nem jöttem volna el, akkor nem lesz rá többet lehetőségem, így inkább éltem vele, de aztán miszerint nem sokára kezdődik valami koncert le kell lépniük, de előtte megígértettem velük, hogy mindent számoljanak be nekem a fesztről. Aztán furcsán nem volt semmi. Egyedül maradtam a szobában és tovább őrlődtem azon, hogy vajon miért kell pár napot a mamáéknál lennem. Egyszerűen semmi ötletem nem volt, hogy mégis mi történt otthon, de inkább hagytam ezt. Majd meg fogom tudni, amikor eljön az ideje. Bedugtam a fülesemet és max hangerőn elkezdtem zenét hallgatni és közben néztem az eget. Békés volt tiszta, nyugodt. Madarak repkedtek, felhők úszkáltak, a nap ragyogott. Egyszerűen olyan jó volt nézni. Más volt, mint az otthoni délelőtt. Hasonlóak, de mégis más. Itt talán erőteljesebben sütött az égitest, mint otthon, mivel közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz. Most hogy így belegondolok, itt tényleg jóval melegebb van, mint otthon bármikor. Végig néztem a karomon és a lábaimon, majd elégedetten felhümmögtem, miszerint eléggé jól lebarnultam, sőt megközelítettem anyu eddigi rekordjait szóval büszke vagyok magamra. Nagyon is! Váratlanul elkezdett rezegni a telefonom, majd társult hozzá a messenger idegesítő csipogása is, mire érdeklődve néztem meg, hogy ki írt.
Hali Em! :)
A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam a feladót, s a becenevet, amit még ő adott nekem valamikor. Az arcomon egy természetellenesen széles mosoly ült, majd rögtön vissza is írtam neki.
Mizu? Mit csinálsz otthon egyedül?

Hát gépezek, bringázok és motorozok a haverokkal. 
Milyen a tábor?  

 Nagyon jó. Találkoztam rengeteg emberrel és megkóstoltam
az itteni gyrost. Hát ezerszer jobb, mint az otthoni :D

Azt meghiszem. És ugye eddig semmilyen balhéba
nem keveredtél? 

Ekkor eszembe jutott a buszon az első beszélgetésem Evelinnel, meg amikor Martinnal elsőnek találkoztam. Na jó az nem volt balhé, de hát nem kezdődött annyira jól az ismerkedésünk Martinnal.

Csak egy darab volt

Wut? o.o

Hát van egy Evelin nevű lány, aki beszólt egy kislánynak
és én egy kicsit megszorongattam a csuklóját.

Emma! 

De emiatt bekerültem az ingyenesek közé

Emiatt? Azt hogy? :D

És elkezdtem neki elmesélni azt a jelenetet ami a buszon volt és ahogy vissza emlékeztem, rájöttem, hogy külső szemmel egy kicsit agresszívan néztem ki, de most már mindegy. Megtörtént, megtörtént, nem tudom vissza csinálni, mellesleg azóta nem is találkoztam azzal a picsával hála az égnek. Szóval ja. Az első benyomásom az volt, hogy egy agresszív tizenhárom éves vagyok. Gratulálok Emma, jár a keksz...

Hát akkor nem oktatlak ki emiatt :D

   Na megszólalt, aki azért megvert egy srácot, amiért 
beszóltak Natinak...

Hát aki lovagias, az megteszi

Te és a lovagiasság két külön galaxis vagytok :D

Köszi Em! :D

Igazán nincs mit :*

És amúgy azt a táncot ott tanították a táborba?

A kérdést olvasva az arcomba tódult az összes vér és lángolt a fizimiskám, így egy darabig nem is írtam neki vissza. Mély levegőket vettem hátha az segít, de miután ez nem jött össze kirohantam a mosdóba és jéghideg vízzel megmostam többször egymás után az arcomat, közben azon agyaltam, hogy vajon most mit gondolhat, miért nem írok neki vissza? Szerintem sejti, de inkább nem fogok rákérdezni.
Neeeeeem. Ez egy táncest volt a városban, s az a nő
kihívott minket és hát kellet táncolnunk,
Ádám pedig felvette, ami miatt
másnap olyat láttam, amit nem akartam.

?

Háááát ezt nem itt szeretném elmondani :D

Ugye nem azt amire gondolok 0.0

Nem. Csak azt, hogy utána hogy néztek ki.

Ha hazaértek elbeszélgetek ezzel a szőkeséggel...

Ne most jöjjön elő a bátyó vagyok és megvédem
a legkisebb húgomat ösztönöd, oké? :D

Szerintem a tesók nem csókolják meg egymást egy hídon ;)

Te csókoltál meg először :p

De te meg másodszor ;D

Menj anyádba!

Onnan jöttem és nem szeretnék vissza menni

 Hogy neked mindenre van valami poénos válaszod...

Nekem? Mindig :D

A vicces beszélgetésünket a gyomrom korgása szakította meg, így addig elköszöntem tőle, amíg elszaladtam kajáért és furcsán üres volt a szállás. Biztos a strandon vannak. Lehet, hogy nekem is le kéne menjek? Á nem. Ma legyünk egy kicsit kockák. És ez a terv addig volt valós, amíg meg nem láttam azt a hatalmas sort a pékségnél, ami miatt le akartam lőni magam. Hogy miért most vagyok éhes! Beletúrtam a hajamba és addig leültem egy padra, amíg mindenki meg veszi azt, amit akar és végre én is megvehetem magamnak az áhított ételt, amiért a gyomrom könyörög, de most hogy beszéltem Gergővel a kedvem valahogy felröppent a mélyből és most szállok. És én hülye azt hittem, hogy kínos beszélgetés lesz. És még nem is én hoztam szóba a csókot, hanem ő. Lehunytam a szemeimet és visszaemlékeztem arra a napra, amikor először megcsókolt, amikor elsőnek megölelt, amikor az illata az orromba kúszott, amikor utoljára hallottam a hangját, amikor elsőnek felültem mögé. Egyszerűen hiányzik, s egészen biztos, hogy amikor elsőnek meglátom alaposan megölelgetem, ahogy a többieket is. Egy ismerős csapat hangját hallottam meg, mire a szemeim kinyíltak és lejjebb csúsztam a padon. Hát ennyit arról, hogy sokáig nem találkoztam Evelinnel...
-Nocsak, nocsak kit látok? Csak nem egy agresszív kis senki házit?-fonja össze mellei alatt a karjait Evelin, ahogy a csatlósai is mögötte két oldalt 
-Szia Evelin!-nézek rá szemet fogatva
-Na mi van? A pasikád elhagyott?-dobja hátra a haját, mire belőlem kitört a röhögés. Én és Ádi? Na ez még viccnek is rossz!
-Ha rá akarsz mászni, akkor szar ügyed van, ugyanis neki már barátnője van, aki otthon várja.-törlöm ki a könnyeket a szemeimből. Hazudni csúnya dolog, de legalább megkímélem őt és magamat is az ilyen kérdésektől.
-És akkor az a csók mi volt a parton? Hmm?
-Képzeld az a lány tudja, hogy Ádám sosem csalná meg és nagyon is jól tudja, hogy nem lennék akkor ribanc, mint te, hogy lenyúljam a barátját.-nézek a szemeibe, mire a feje egyre vörösebb lesz
-Minek merészeltél te hívni?-vékonyodik el a hangja
-Jól hallottad!-kacsintok rá
Aztán egy csattanás az arcomon és egy kis fázis késéssel, de eljut az agyamig, hogy ez a lány tulajdonképpen felpofozott. A jobb arcfelem ég és valószínűleg vörös is, amitől a vészjelző elkezd villogni a fejembe, ezennel az agyam elborult, de sikeresen el tudok számolni tízig, így egy kicsit lenyugodok és már tisztábban is látok, mint pár másodperccel ez előtt.
-Elvitte a cica a nyelvedet? Vagy már nem is vagy olyan nagylány, hogy visszavágj?-mosolyodik el öntelten, mire a mögötte lévő lányok felkacagnak. Nem is! Nyerítenek.
-Nem. Csak nem vagyok, olyan, aki az igazság hallatán felpofoz másokat, így ezt inkább egy tématerelésnek veszem.-masszírozom meg egy kicsit az arcom és próbálom lenyelni a fájdalom által kicsordulni készülő könnyeket
-Vagy csak, az apádra emlékeztet, így előjön a nyuszi éned?
Na itt viszont elborult az agyam. Lehet, hogy az apám dobott már meg, ordibált velem és fájdalmas dolgokat vágott a fejemhez, de nem hagyom, hogy bárki is a szájára vegye és hamis vádakat emeljen ellene. Megmarkoltam a haját és rendesen meghúztam, majd a térdemmel jó erősen a gyomrába térdeltem. Valahogy kimászott a markomból, s ő pedig egy balossal az állkapcsomat találta el, amitől a szám enyhén felrepedt. Megráztam a fejem és villámló tekintettel néztem a szőkeségre, aki elégedetten vigyorgott, de annyira akartam látni, hogy segítségért kiáltozik, hogy ráugrottam, mire ő hátra esett és én fölé térdelve fejvesztve verni kezdtem, ő pedig harapott, karmolt, rúgott, ahol csak tudott, közben pedig visítozott, aztán valaki átkarolta a felső testemet, de én minden erőmmel rángatóztam és próbáltam kiszabadulni a szorításból, mire még valaki megragadott és fel rántott Evelinről, akit az a fiú támogatott fel a földről, aki ott volt a buszon is.
-Ne merd még egyszer a szádra venni apámat, te kurva vagy megöllek! Megöllek!-üvöltöttem
-Emma! Nyugodj le!-szólt rám erőteljesen Ádám, aztán szembe fordított magával és szemügyre vette az arcomat
-Te vérzel.-törli le a szám sarkáról a vért
-Az a legkisebb gondom jelenleg!-nézek a "pityergő" lányra                   

Sziasztoook! :3
Most mivel egész gyorsan kész lettem a résszel ezért már ma hoztam is az újat. :)
Nektek hogy tetszett a rész? Nektek volt már részetek valamiféle verekedésben?
Ti hogy reagáltatok volna Emma helyében?
Puszi:One Girl    

2 megjegyzés:

  1. Halihó!
    Te szent túrós buktás szentjánosbogár:D
    Istenem de édesek voltak Gergőveeeeeeel. Még mindig shippelem a Germa párost:D Akarooom. MOST! Jesszus ezt az Ádit is de bírom:3
    Különösen tetszett végén az a kis incidens. #TeamEmma:D Szóóval muhahaha.
    Jhaj Fantasztikusan tökéletes részvolt:3
    Várom a kövit!
    IMÁDTAM <3
    Téged is imádlak :D <3
    Ölel és puszil: Emy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :3
      Nincs is ilyen szentjánosbogár :D
      Hát igen. A köztük lefolyó beszélgetés tényleg aranyosra sikeredett, pedig eredetileg viccesnek szántam. Na mindegy, ez most így sikerült. :D Ádi pedig Ádi. :)
      Tetszett az incidens? Nahát, nem hittem volna, hogy ilyet is fogok olvasni a rész után, de megtörtént :D És még jó hogy #TeamEmma-ba vagy. És jó tudni, hogy megalakult egy ilyen. :D
      Örülök, hogy tetszett :3
      Én is imádlak <3 :*
      Puszi:One Girl

      Törlés