2016. május 6., péntek

18.Fejezet-Az ingyenesek

Másnap miután megcsináltam a reggeli teendőimet, azonnal áttrappoltam Ádi szobájához és nem törődve azzal, hogy nem csak ő van a szobába elkezdtem, püfölni az ajtót és a nevét emelt hangerővel kántálni. Egyszer csak kinyílt az ajtó, s meglepetésemre nem Ádámot láttam meg, hanem egy lányt, aki testét egy paplannal takarta el. Álmoskásan megdörzsölte a szemeit majd zöld szemeivel az enyéimbe nézett.
-Ádám átment az én szoba társamhoz éjszaka.-morogta
-Mégis miért?-vonom fel a szemöldököm, de mondjuk így utólag a kérdésre már az is megadta a választ, ahogy ott állt az ajtóban
-Mert az én szobám közel van a felnőttekhez és az úgy kellemetlen lett volna, ha meghallanak minket.-túr a hajába és aztán megjelent mögötte Ádi szobatársa. Ha jól emlékszem valami Robin, de jelenleg a neve érdekelt legkevésbé, ugyanis nem takarta semmi más a testét, mint egy boxer, így mindenki megcsodálhatta izmos felsőtestét. Átkarolta valószínűleg a barátnője derekát, mire én paradicsom vörös arccal és bocsánatot kérve hagytam ott a szerelmeseket és indultam megkeresni azt a szobát, ahonnan ez a lány jött, s közben elgondolkodtam, hogy vajon a lány hány éves lehetett, mert a srác az fix, hogy tizenötnél több! Talán tizennégy volt a lány, ugyanis ahova irányítottak az a mi szintünkön volt. De már ilyenkor? Jó mondjuk nem az én dolgom, de akkor is! Ez egy kicsit nem korai? Vagy csak én vagyok ilyen? És lehet hogy a tegnapit, kicsit túl reagáltam? Talán... De akkor sem volt joga fel tenni az internetre! Mellesleg ha visszagondolok a videóra nem is táncolok olyan ribancosan, ugyanis láttam egy még nálam is fiatalabb lányt egy videóban, aki erre a zenére táncolt, szóval igen. Túl reagáltam. Mind kettőt. Szuper!
Bekopogtam a keresett ajtón és végre megtaláltam Ádámot, aki nehezen, de eltudta tüntetni a mosolyát, de aztán izomból el kezdtem verni ott ahol csak értem. Röhögve kérlelt, hogy álljak le, mert nem áll jót magáért, de én akkor sem álltam le, ami nem volt a legszerencsésebb, ugyanis pár másodperc múlva már a vállára is kapott és megindult... valamerre.
-Fekete Ádám! Tisztában vagy te vele, hogy mit meg nem éltem amiatt, hogy téged kerestelek?! És még neked áll feljebb?! Szégyelld magad tizennégy éves létedre!-morgom
-Igen Em! Tisztában vagyok vele és tulajdonképpen én kértem, hogy cseréljünk, ugyanis tudtam, hogy oda fogsz menni egyből, amint elkészültél.-próbálja visszatartani a röhögést
-Hogy mi van?!-visítom, majd megpillantom a homokot a lába alatt
-Jól hallottad kislány!-csap egyet a hátsó felemre, mire azonnal eszembe jut az a nap, amikor Gergő is ugyan ezt tette. Elemi erővel tört rám a harag, mire újra elkezdtem a hátát verni, de igazából az emléktől akartam megszabadulni. Az egész nap eszembe jutott, vagyis az a része, amikor találkoztunk. Amikor utoljára megcsókolt... Na jó beteg vagyok! Könyörgöm ez nem több egy tiniszerelemnél! Egy év múlva semmivé fog válni, ez az érzés. Ennek kell lennie! Vagy csak velem van a baj? Valószínűleg... Vagy mégsem? Fogalmam sincs!
-Nagy levegő...-szólal meg, mire megszólalni sincs időm, ugyanis behajít a vízbe
Kapkodva jövök fel a víz alól és egy köhögő roham után végig nézek az elázott ruhámon, aztán méreggel teli szemekkel pillantok a szemben álló fiúra, aki a könnyeit törölgeti. Sunyin elmosolyodtam aztán oldalba rúgva őt, ő is a vízben landolt, de én még pluszba rá is ültem. Kegyetlen egy büntetés, de én sosem voltam annyira kegyelmes, mint a legtöbb lány. Hirtelen lelökött magáról, de ezúttal nem estem bele a vízbe, hanem megálltam a lábaimon és néztem, ahogy kiköpi a szájában lévő sós vizet és rám kapja tekintetét. 
-Srácok! Azonnal gyertek ki a vízből vagy itt hagyunk titeket és nem jöttök a hajókirándulásra!-kiálltja Zoli
-Azonnal!-üvölti vissza Ádi, mire kacagva kisétálunk a vízből és megindulunk a szobánk felé, hogy átöltözzünk. Hát ilyet nem éltem volna át Baján az biztos!

Úgy másfél óra múlva már a hajó fedélzetén álltunk és néztük az elénk táruló kékséget. Lusta hullámokkal közelítette meg a partot, néha egy-egy delfin elúszott mellettünk, a szél kellemes volt, ahogy a társaság is, mondjuk velük nem nagyon beszéltem. Volt Ádámon és rajtam kívül még körülbelül tizenkét ember és köztük volt még a négy társam, akik ingyen mehettek az ilyen utakra. Az ingyenesek között volt még két lány és két fiú, név szerint: Anna, Flóra, Beni és Andris. Kedves egy társaság, de mivel ilyenkor elhagy az a magabiztosság, ami akkor jött elő, amikor megismertem Bálintot és Ádámot. Na akkor képes lettem volna bárkihez oda menni beszélgetni, de ez most valahogy eltűnt és én megbújtam a korlátnál és úgy néztem az Égei tengert.Ádám is inkább velük beszélgetett, de nem is voltam rá dühös, egyszerűen megértem, hogy már egy kicsit unja a társaságomat. Kivettem a táskámból a vizes palackomat és enyhítettem a szomjúságomat, de amikor váratlanul Melinda állt mellém egy kicsit félre nyeltem, mire ő kedvesen hátba veregetett, én pedig kitöröltem a könnyeket a szemeimből. Kínosan a hajamba túrtam, majd viszonoztam a köszönést.
-Miért nem vagy a többiekkel?-kérdi
-Mert elhagyott az a magabiztosság, ami akkor jött az életembe, amikor megismertem Ádit és Bálintot.-húztam el a számat
-Értem.
-Meg társul az is hozzá, hogy valahogy a korombeliektől félek.
-Félsz a kortársaidtól?-kerekednek ki a szemei
-Csak azoktól, akiket nem ismerek. A többitől nem.-sóhajtok
-És a felnőttekkel hogy állsz? Mert amikor Ádám felrakta a videót a netre, rámentem az oldaladra és észrevettem, hogy jóval több felnőttismerősöd van, mint korodbeli.
-Igen, mert velük valahogy könnyebb beszélni és a kisebbekkel is.
-És ezt a szüleid tudják?
-Anyu szerintem már kiskorom óta tudja, viszont apával sose volt jó a kapcsolatom és a bátyám és köztem hét év van, így ő inkább a haverjaival van, mintsem a tizenhárom éves húgával.
-Ha szabad tudnom, miért nem jó a kapcsolatod az apáddal?
-Alig beszélünk és nem egyszer adta már a tudtomra, hogy néha a háta közepére se kívánna és az se nagyon hatja meg, ha miatta vagy esetleg más miatt bőgök. Ha ideges akkor vörös köd durván elborítja az agyát és már nem egyszer volt olyan, hogy ezért nekem dobott valamit.-mesélem
-Múltkor is ezért sírtál?-érdeklődik finoman
-Is-is. Mielőtt elindultunk volna ide, csúnyán össze vesztem apával, s ő előtte anyával. Szóval rendesen el se búcsúztunk.
-Hát erre sajnos nem tudunk semmi olyat mondani, ami az diktálja, hogy légy optimista.
-Nem is kell. Túl élem!-engedek meg egy halvány mosolyt
-Emma! Gyere! Csapat játék lesz!-ragad karon Flóra, mire Melinda felnevet és hagyja hogy ez az elvetemült lány magával ragadjon, vagy csak azt akarja, hogy egy kicsit ismerkedjek?

Félóra múlva, már egy-két csapattársunk kicsit részeg volt, ugyanis a vesztes csapatból egy embernek innia kellett egy pohár Metaxat, aminek köszönhetően nálam egyszer-kétszer megakadt a lemez és kicsit dülöngélve lépkedtem. Flóra és Anna nem nagyon akartak inni, így amikor a lányoknak kellett innia, akkor én ittam meg az ő részüket is, de ahhoz képest hogy meleg van, nem is olyan vészes a helyzet, mint gondoltam, de legalább jobban megismertem a csoporttársaimat, akik ma itt vannak. Tényleg nem rossz egy társaság, sőt kifejezetten jó, de ők sosem helyettesíthetik az én legjobb barátaimat.
-És Te Emma honnan jöttél?-kérdezi Beni, mire félénken kimondom azt a négybetűs települést
-Baja? De hisz az nem Mexikóban van vagy hol?-értetlenkedik Bence, aki mint megtudtuk, rossz földrajzból
-Te hülye! Ott a j-t h-nak ejtik! Amúgy ez a település valahol az ország déli részén van.-mosolyog rám kedvesen Ági, mire zavartan a fülem mögé tűrök egy hajtincset
-Az nincs is olyan messze tőlünk!-kiállt fel Kristóf
-Miért te hol laksz?-kérdezem tőle
-Szekszárdon! Szóval ha nagyon unatkozok, talán meglátogatlak!-karolja át a vállam mire a levegő a tüdőmbe rekedt. Na erre a legkevésbé sem számítottam, de aztán vettem egy mély levegőt és úgy tettem, mintha nem is zavarna
-Kristóf! Túl átlátszóak a szándékaid...-dörzsöli meg a fejét Réka
-Mellesleg ő már foglalt.-néz rám Ádám, mire az arcom égni kezd
-Ne már!-csap a combjára Kristóf
-Úúúú!-néznek össze a lányok, majd kiragadnak a fiúk gyűrűjéből és elkezdenek faggatni, én pedig alig győzők válaszolni a kérdéseikre
Végül kiderült, hogy ez a csoport nem is olyan rossz, s talán már állíthatom őket a barátaimnak, de biztos vagyok benne, hogy a tábor után nem fogjuk tartani a kapcsolatot, de legalább szereztem új ismerősöket, ami már önmagában is egy pozitív dolog! Nem? Szerintem de!

Ahoy mindenkinek :3
Hát eljött a péntek é az új rész is, ami remélhetőleg 
tetszeni fog nektek. :) Nektek mi lett volna a véleményetek, ha ti is úgy jártok,
mint Emma a rész elején?  
Puszi nektek:One Girl 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése