2016. április 17., vasárnap

16.Fejezet-Kerítőnő

Megembereltem magam és a kezeimmel, eltoltam Ádit. Szégyenkezve néztem a talpam alatt lévő homokot és vártam valami csodára. Arra csodára, ami közli velem, hogy ezt csak álmodtam, hogy ez meg sem történt, hogy nem csókolóztam az egyik legjobb barátommal és hogy nem vagyok egy ribanc. Mert igen, én egy ribanc vagyok. Mégis milyen tizenhárom éves az, aki már "szerelmes" túl van egy csókon, tönkre tett egy párkapcsolatot és most itt áll az egyik haverja előtt, akivel pár másodperce még csókolóztak?! Szégyelltem magam és éreztem, hogy ezen már csak az tud segíteni, amit a filmekben szoktak csinálni a egy bazi nagy hiba után a szereplők. Undorodtam magamtól. Hatalmas gombóc lett a torkomba, a könnyeim égették a szemeimet és nem tudtam, hogy mit csináljak. Szó nélkül lépjek le? Habogjak össze vissza, miszerint, hogy ezt nem kellett volna? Ordítsam le a fejét? Beszéljem meg vele? Ássam el magam? Fogalmam sincs...
Felpillantottam a szőkeségre, akinek a tekintetébe semmi értelmeset nem tudtam kivenni, talán megszeppentséget, de abban sem vagyok biztos. De abban viszont igen, hogy mindketten hibásnak érezzük magunkat. Csak hogy őt ezért nem fogják lebaszni. Én viszont egy liba vagyok. Miért nem toltam el azonnal? Akkor talán mindkettőnket megkíméltem volna az önmarcangolástól. Egy "sajnálom" után elfutottam mellőle és mély levegőket véve futottam fel a szobámba és azonnal megmostam verem hideg vízzel az arcomat. Beleakartam nézni a tükörbe látni azt a fruskát, aki lettem, de inkább nem tettem meg, mert még a végén kivenném Kata egyik borotváját, amit magával hozott és a tárgyból kivenném azt az éles dolgot, amivel csúnya fehér csíkokat hagynék a csuklómon, de aztán eszembe jutottak azok az emberek, akik azért küzdenek, hogy életben maradjanak én pedig el akarom magamtól venni az életet. Tudtam, hogy ez nem fair. De akkor meg mit csináljak? Ránéztem a mobilomra és azonnal írtam Kármennek, aki azonnal vissza is írt.
Mi történt? :o

Eljöttem, hogy elfelejtsem azt az érzést, erre itt
nem ribancot csinálok magamból?!

Emma! Most azonnal mond el, hogy mit csináltál
vagy komolyan mondom érted megyek!

Megcsókoltam Ádit. Vagy ő engem. Vagy egyszerre
Ah! Nem tudom!

Tessék?! Jól olvastam?

Teljesen. Kérlek segíts! Ennyire ribancnak
még életemben nem éreztem magam!

Addig minden oké, amíg nem vagdosod magad
vagy nem gondolsz rá

Késő bánat. Gondoltam...

Emi!

Sajnálom, oké? De most tényleg! Mit csináljak?

Egyenlőre meséld el az egészet. Aztán valamit összehozunk.:/

Elkezdtem neki az elejétől leírni neki mindent és az események miatt újra könnyek szöktek a szemembe, de nem hagytam, hogy előtörjenek. Soha többé nem fogok sírni!

Oké! Mit gondolsz, mit gondolhatnak rólad a szemtanúk?

   Azt hogy ribanc vagyok. Meg az egyéb szinonímák

Ez teljes mértékben hülye kérdés volt, de mindegy.
Szerintem beszéljétek meg ezt az ügyet és, próbáljátok
rendbe tenni a barátságotokat vagy kevesebbet beszélni
egymással. Esetleg ha együtt vagytok, vagy közös program
van, akkor legyen valaki olyan veletek, aki a barátotok.
Így elkerülhetitek a kínos beszélgetéseteket, max a parton
nem. De szerintem jobb lenne minél előbb megbeszélni.

Ez jó ötlet, de nem merek a szemébe nézni.
Mellesleg neki ez volt az első.

Ejj. 

És nem velem akarta az elsőt. Hanem azzal,
akibe belezúgott.

Szegénykém :/ 
  
Itt viszont nem tudtam, hogy mit írjak. Nem akarok köcsög lenni Ádámmal, de viszont Kármennek tudnia kell, hogy szerelmes belé. Legyek kerítő vagy ne? Nagyon feltűnő lenne, ha megkérdezném, hogy ő mit gondol róla? A fenébe is! Talán szerezhetek neki ezzel örömet, szóval legyünk egy kicsit átlátszóak! 

Neked amúgy mi a véleményed róla?

Ádámról? Nem sokat beszéltem vele, de a hallottak
alapján szerintem aranyos és mindig is ilyen bátyót
akartam. Mellesleg az már plusz pont, hogy nem szólt be
neked, mert akkor soha nem tapasztalja meg a szex érzését...

A kis terrorista :D :*

Kinézetre meg nem is annyira vészes, ahhoz képes,
hogy szőke a haja, pedig köztudott, hogy én nem
rajongok a szőke hajú fiúkért!

Mi történt veled Kármen? Talán bejön neked?

Kinézetre eléggé jól néz ki.De mégis miért kérdezed ezeket?

Mert kíváncsi, hogy mit gondolnak róla
más lányok. És jelenleg veled beszélgetek, szóval ja :D

Értem. Szerintem aranyos meg kedves és még jól is néz ki!
Beszéltél már Gergővel?

Őszintén meglepett a kérdés, de a kérdést olvasva újra lejátszódott a fejembe az utolsó találkozásunk. Amikor megcsókolt, amikor utoljára hallottam a hangját. És még csak két nap telt el. Vagy annyi sem. Őszintén, hiányzik. Ahogy mindenki más is. Anyu is, apu is, a bátyám is, a Nati is, a Momó is, egyszerűen mindenki hiányzik. Hiányzik az otthonom. 
Nem. De hiányzik. Ahogy mindenki Bajáról.
Hiányzik maga Baja.

A honvágy egyike a legrosszabb érzések közül.
De nekünk is hiányzol. És még sokáig nem is fogunk látni.

Én se titeket. Szerinted írjak rá?

Ahogy gondolod. Nekem viszont mennem kell.
Szorítok!

Oki. Köszi. Szia

Szia!

Rákattintottam a Sárosi gyerekre és elkezdtem azon gondolkodni, hogy írjak e rá vagy sem. Igazából miért ne írhatnék rá? Hiszen barátok vagyunk. Jó barátok. Nagyon jó barátok. Na jó nem kertelek! Egyszerűen miért nem tudok neki egy egyszerű "sziá"-t írni? Végül is mi rossz sülhet ki? Szerintem semmi. Viszont Ádival is meg kéne ezt beszélnem. Meg szeretnék egy kicsit körbenézni a városban is. Írjak rá? Ne írjak rá?
Beszívtam az alsó ajkamat és elkezdtem azt rágcsálni. Egye fene! Írjunk rá, max enyhén kínos lesz a beszélgetés, de legalább tudni fogja, hogy nem felejtettem el teljesen. Vagyis még semmenyire sem felejtettem el. Vagy mégis? Mert ebben az utóbbi két napban alig gondoltam rá. Hirtelen eszembe jutott, amikor először felültem mögé a motorra, amikor megöleltem, amikor megcsókolt. Amikor elköszöntünk egymástól. A fenébe is! Az érzéseim szart sem csökkentek! 
Letettem a telefont és újra kiűztem a fejemből és inkább Ádi keresésére indultam. Csak tudnám, hogy hol keressem. Kimentem a kosárpályához, de ott csak idősebbeket találtam a parton sem találtam, ahogy a szobájában sem. Kétségbeesetten túrtam a hajamba és ültem le az egyik padra, amikor megláttam Martint. Felpattantam és utána iramodtam, közben pedig a nevét ordítottam, de addig észre sem vett, amíg szó szerint rá nem ugrottam, s akkor észrevettem a fülében a fülhallgatót. Esküszöm el fogom tőle kobozni!
-Mi a fasz?-szedi ki a füléből az előbb említett tárgyat
-Hol van az öcséd?-lihegem
-A féltesóm!-nyögdécseli
-Martin! Akkor is az öcséd. De ha tudod, hogy hol van azonnal mond el!
-Nyugi vadmacska!-lök le magáról
-Elmondod még ma?-dobbantok hisztérikusan
-Aphrodité szerint a városba ment. De egyedül nem fogod meg találni, szóval szükséged lesz a segítségemre!
-Nekem mindegy, hogy kivel megyek, csak menjünk.-rántom fel a földről
-Miért keresed ennyire az...öcsémet?-nyel nagyot
-Mert valami hülyeséget csináltunk és, ahogy ismerem saját magát okolja és ezt szeretném vele megbeszélni. 
-Mi az a hülyeség?-szökik a szemöldöke az égbe
-Ahhoz nincs semmi közöd!-sziszegem
-Oké! Akkor menjünk!-indulunk el, majd szapora léptekkel indulunk meg a város felé

Amint beérünk a városba, Martin rögtön elkezdte sorolni, hogy hova szokott a legtöbbet járni, mire értetlenül ránéztem és közölte, hogy azért titkon mindig szem előtt tartotta az öccsét. A kiejtése alapján még nem barátkozott meg ezzel a szóval, de ha rajtam múlik a tábor végére. Bejártuk a gyrosokat, egy bizonyos padot, és a jachtkikötő előtt már lihegve álltunk meg. Körbenéztem és aztán megláttam a szőke hajkoronáját. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta le a számat, majd megköszöntem az idősebbik fivérnek a segítségét, mire ő elindult vissza a szállás felé, én meg Ádi felé kezdtem sprintelni. Egy padon ült a sétáló részleg végén, ahonnan mindenki megcsodálhattak a nagyobbnál nagyobb hajókat, de ő magába roskadva, görbe háttal nézte az alatta lévő betont. Fájt így látni, és tudtam, hogy így is sok mindenen ment keresztül kisebb korában, ahogy a bátyja is, de ezt most nem fogom hagyni, hogy egyedül eméssze meg. Lehet, hogy ez egy kínos emlék lesz számára, de túl kell tennie magát ezen, ahogy nekem is. Viszont azt is tudom, hogy a jövendőbeli barátnői örülhetnek neki, hogy egy ilyen fiút sodort melléjük a sors. A hangos léptekre felkapta a fejét és a tekintete megállapodott rajtam, s láttam rajta, hogy alig bírja vissza tartani a röhögést. Képzelem, hogy hogy nézhetek ki, de ezt inkább hanyagolom most. Jelenleg fontosabb az, hogy nem hordja el magát minden féle faszfejnek, mert nem az.
-Em! Lassíts vagy bele fogsz esni a vízbe!-áll fel és hősiesen talpon marad, ahogy megérzi a becsapódásomat. Szorosan ölelem, aminek ő szerintem nem látja értelmét, de mindegy is.
-A frászt hoztad rám amikor nem találtalak! Mond, normális vagy te?  
-Miért futottál utánam?-hagyta figyelmen kívül a kérdésemet
-Mert meg szeretném veled beszélni a történteket. Figyelj! Ez véletlen volt, ne magadat okold. Én szó szerint megakartam halni, már majdnem meg is vágtam magam borotvával, de aztán rájöttem, hogy mások meg az életükért harcolnak, én meg csak úgy eldobnám magamtól, de mindegy is. Nem ez a lényeg, ha nem az, hogy ne magadat okold! Tudom, nem velem és nem is így képzelted el az elsőt, de így alakult és sejtésem szerint egy faszfejnek képzeled magad, de nem vagy az. Hidd el találkoztam faszfejekkel, s te mérföldekkel jobb vagy, mint ők...-kezdem el regélni, mire ő közbe vágott
-Emma! Mit akartál csinálni magaddal?!-teszi a vállamra mancsait
-Az most mellékes.-legyintettem-De ott hagytam abba, hogy megkérdeztem Kárment, hogy mi a véleménye rólad és azt mondta, pontosabban írta, hogy aranyos vagy, meg kedves és hogy ahhoz képest, hogy szőke vagy jól nézel ki, pedig köztudott, hogy ő nem rajong a szőke hajú fiúkért. Jézusom. Nekem aztán szófosásom van!-hagytam abba
-Te beszéltél Kármennel?-kerekednek ki a szemei
-Igen, mert gondolom szeretnéd tudni, hogy mit gondol rólad.
-Igen, de... Nem gondoltam volna, hogy segíteni is fogsz. Na jó ez így hülyén hangzik.
-Értem. És a kedvedért eljátszom a kerítőnőt és elmondok róla olyan dolgokat, amik szerintem hasznosak lehetnek, oki?    
-De hiszen te utálod az ilyen kerítő nős dolgokat-értetlenkedik
-Szarom le jelenleg, hogy mit utálok és mit nem. De benne vagy?
-Addig nem fogsz ezzel békén hagyni, amíg bele nem megyek, igaz?-dörzsöli meg az arcát, mire hevesen elkezdek bólogatni
-Akkor benne vagyok!-sóhajt, majd leülünk a padra és én elkezdem az oktatást
Furi, hogy a kedvéért elkezdtem ezt a kerítőnősdit, de ismerem, s tudom, hogy segítség nélkül nem fog tudni elindulni. Néha kell egy kis bátorító lökés, meg ha nem vagyok hasznos másra, akkor miért is ne? Akkor mostantól esténként hivatalosan is kerítőnő vagyok! Éljen.... 

Hát itt is lennék az új résszel, ami furcsa lett számomra,
de majd a véleményetek után eldöntöm. :D
És hogy telt a hétvége? Kitartás mindjárt itt a vége és jön a nagy betűs SZABADSÁG!
Puszi:One Girl  

2 megjegyzés:

  1. Heyho drága!^^
    Uramistentejóég! Emma tiszta hülye:D Szerintem még mindig normális ilyen korban a szerelem. Emma nem az a karakter aki ribancnak nevezhető. Szóval verd ki a fejéből:D Ádám pedig hihetetlen cuki, kezdnem nagyon, de nagyon megkedvelni, remélem összejön a dolog Kármennel:3 Valamint még mindig szurkolok a Germa párosunknak is. IMÁDTAM! De ezzel nem mondtam újat, hisz tudod, hogy imádom azt, ahogy írsz! <3
    Imádlak! ♥
    Várom a következő részt;)
    Ölel és puszil: Emy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csokiiiiiii! :3
      Emma sok mindenben hasonlít rám, szóval a komidban tulajdonképpen tőlem kéred, hogy az ilyen helyzetekben ezt verjem ki a fejemből? Köszi :D
      Hát én ilyenkorban nem nagyon nevezném szerelemnek ezt az érzést, de szerintem itt, ebben a sztoriban az.
      Ádám pedig olyan képzeletbeli fiú barát számomra, szóval igen. Ő cuki :3 És szerelmi kulisszák titkokról pedig nem beszélek. És Germa párosunknak pedig érdekes története lesz ;)
      Én is imádlak :*
      Nem tudom, hogy mikor jön a kövi rész, lehet hogy holnap. Ki tudja?
      Puszi:One Girl

      Törlés