2016. április 6., szerda

15.Fejezet-Vigyázni a vigyázz szóval

A Hold már bevilágította az ég boltot, a tengerben már egy lélek sem tartózkodott. Csendes volt a táj, azon kívül, hogy az idősebb táborlakók a tűz körül sütötték a pillecukrot és röhögtek, akár a hiénák. Egy-két tizenhat éves hozott piát, amit kacarászva fogyasztott mindenki, a cigifüst is szállt felfelé, ahogy a tűz füstje. A narancssárga lángok magasan nyaldosták a fát, barátságosan pattogott és melegítette azokat, akik egy kicsit fáztak, ugyanis lehűlt az idő, ahhoz képest, hogy egy órával ez előtt még meg lehetett dögleni. Végig néztem a társaságon és szomorúan vettem észre, hogy én vagyok az egyedüli ismeretlen. Lehet, hogy itt volt Kata és Ádi, de azon kívül senkit sem ismertem, meg gondolom nem velem akarnak beszélgetni állandóan, szóval inkább csöndben maradtam és figyeltem az eget és a békésen hullámzó tengert. Ez a helyzet, ez a társaság, ez az egész olyan filmbeli volt. Jó érzés volt, hogy itt lehetek. De mégis elszomorított, ha anyura gondoltam. Ő senkinek sem ártott, de mégis ő kapja a legtöbb rosszat. Mindent megtesz azért, hogy nekünk jó legyen, ha rosszul van főz, mos, takarít és sosem hagyja, hogy segítsünk neki. A közeli családtagokon kívül, alig beszél valakivel és tudom, hogy hiányzik neki a társaság. De mindezek mellett fáradt is, mert agyondolgoztatják a munkahelyén. Napi nyolc óra munka mellett nem sokat látom, de ha igenis, tudom, hogy hozzá mindig fordulhatok, hogy ha bánt valami. És amikor látom, hogy bántja valami, akkor a szívem szakad meg. Rossz látni, ha a szája sarkai nem felfelé ívelnek, hogy a szemei nem az örömtől csillognak, hogy a testtartása is görbe akkor. És most emészt a bűntudat, hogy nem maradtam vele otthon. Hogy segítsek neki. De amilyen makacs, így is úgy is eljöttem volna, akár akarok, akár nem, mert ő mindig az én érdekeimet nézi. Ami nem mindig jó, főleg ha fáradt.
-Fáradt vagy?-suttogja a fülembe Ádám
-Én nem! Viszont ahogy látom te sem, mert eléggé csillognak a szemeid és már nem érződik rajtad a dezodorod.-forgatom meg a szemeimet
-Miért nem iszol te is?-nyújtja felém a pálinkát
-Bocsi, de inkább kihagyom!-tolom el egy kicsit arrébb az üveget
-Emi! Görögben vagyunk! Senki sem fogja megtudni!-karolja át a vállam
-Ádám! Most hagyd abba!-nézek a szemébe szúrósan
-Csak egy kortyot!
-Hagyd már abba!-állok fel
-Ne menj már el!-kel fel ő is, de azonnal össze is esik és hangos röhögése szerintem elhallatszódig Kínáig is
-Hány fokos volt ez a kibaszott pálinka?-nézek dühösen a többiekre, akik valamennyivel józanabbak
-Nem tudom. Sok!-ránt vállat egy fekete hajú srác
-Ezzel sokat segítettél!-morgom, majd letérdelek a részeg szőke gyerek mellé
-Fel tudsz állni?-teszem a hátára kezem
-Aludni akarok!-dünnyögi, mire a hátára fordítom és úgy rántom fel a földről
-Fogsz aludni, de nem itt!-nyögöm, majd hagyom, hogy teljes testsúlyával rám nehezedjen, mire a lábaim majdnem összeesnek. Biztosan komolyan gondoltam én ezt?!
Elköszöntem a többiektől és döcögősen elindultunk a szállásunk felé. Egy huzamosabb ideig csendben mendegéltünk, majd elkezdett zagyvaságokat beszélni, ami miatt legszívesebben pofán vertem volna, de inkább hagytam. Részeg, majd kialussza a hülyeségeit! 
-Rájöttem, hogy szar az élet egy olyannak, mint én!-motyogja, mire értetlenül nézek rá
-Miért is?-értetlenkedek
-Mindenki azt hiszi, hogy a sport a mindenem, tanulni sosem tanulok, hogy én egyik nemhez sem vonzódok...
-Miért hiszi ezt mindenki?
-Mert igazuk van. És ez kurva szar. Úgy érzem, hogy az én életem tényleg csak a sportolásból áll, közben pedig egy bizonyos személy jár a fejembe, aki szarik a fejemre nagy ívben, mert a Gergő így, Gergő úgy. Te is így vagy! Te is érte folyatod a nyálad már egy ideje!
-Ha ez megnyugtat, én nem hiszem azt, hogy a te életed, csak sportolásból áll. Mellesleg Kármen azért nem törődik veled, mert nem is ismer! Ha lépnél felé, szívesen megismerne. 
-De ő nem a szőkékre bukik. Ő az olyanokra, mint a Sárosi gyerek!
-Az előtt az arabok vagy a félig arabok jöttek be neki. Ez az első olyan, amikor nem olyan. 
-Ezt most csak azért mondod, mert fel akarsz vidítani.
-Ha így gondolod, itt is hagyhatlak.
-És akkor mit csinálsz? Elképzeled, hogy Gergő itt van? Vagy vele fogsz beszélgetni? Biztos ő jobban izgat, mint egy részeg haverod...
-Na ide figyelj! Az egyik legjobb barátom vagy és eddig kétszer annyi mosolyt csaltál az életembe, mint Ő valaha is! Szóval jobban teszed, ha befogod a szádat vagy nem állok jót magamért!-fordítom magam felé és szorosan megmarkolom a pólóját és megrángatom, de rendesen!
-Te is tudod, hogy ha nagyon akarom megverlek. De van bennem annyi tartás, hogy nem fenyegetem meg az egyik barátomat!-emeli fel a hangját
-És én mit mondjak? Én nem csesztetlek az miatt, mert egy olyan lányba zúgtál bele, aki felé egy lépést sem mersz tenni. Én legalább kimondtam, hogy érzek valamit iránta és miatta lemondok ezekről az érzésekről! Szerinted ez nekem olyan kurva jó? Hogy szó szerint tönkre tettem Kármenék kapcsolatát?-lököm el egy kicsit magamtól
-És szerinted nekem milyen volt látni, hogy ott egymásba gabalyodva röhögnek? Szerinted én nem próbálkoztam a suliban? De! Nem is egyszer! De a pasid beletolakodott a képbe, mint mindig!-villannak meg a lángok az íriszeiben
-Gergő nem a pasim! De ha te úgy látod, minek barátkoztál velem? Ha tudod kibe vagyok belezúgva? Hiszen te utálod őt!
-Nem tudom. Szimpatikus voltál. De ahogy látom nem érdekel, mert megint szóba jött!
-Ha annyira úgy látod, akkor megyek is! Nem kell tovább elviselned, hogy vannak érzéseim egy bizonyos személy iránt!-indulok meg előre, hátat fordítva neki. Nem érdekel, hogy részeg! Majd visszatalál!


Reggel nehezen, de kitudtam nyomni az ébresztőmet, majd morogva megdörzsöltem a szemeimet és ránéztem Kata ágyára. Ő még mélyen aludt. Haja beborította az egész arcát, a takaró fele a derekán a másik fele pedig a földön egy kupacban. Felültem az ágyamba és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit vegyek ma fel. Otthon nem okoz hosszú fejtörést, de itt eléggé. A végén egy nyárias színű inget választottam egy rövidnadrággal, majd bevonultam a fürdőbe. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót, majd gyorsan letusoltam, fogat mostam és megfésültem a hajamat. Miután még kétszer végig néztem magamon, meghallottam a kopogást, így kisétáltam a fürdőszobából és átadtam Katának, aki eléggé nyúzottan festett. Ezek szerint nem szeret korán kelni. Kiültem az erkélyre és néztem, ahogy a reggeli napsugarak egyre magasabbra törnek, de ezt az idilli pillanatot megszüntette egy labda pattogásának hangja. Körülnéztem az udvaron és megpillantottam a közepes méretű kosárpályát, ahol Martin dobott a kosárra a füléből pedig a fülhallgatók zsinórjai lógtak ki. Ő viszont koránkelő! Emlékszem otthon mi is kosaraztunk kicsiként, de ma már inkább focizni szoktunk. Zsákolt egyet, majd letette a labdát és leült mellé, s kifeküdt a fekete kosárlabda mellé. Érdekes látványt nyújtott az, ahogy feküdt hevesen emelkedő mellkassal a betonon, de igazából engem jobban lekötött az arca és az ökölbe szorított kezei. Haragos kifejezés uralkodott fizimiskáján karja pedig már remegett a szorítástól. Legszívesebben lementem volna hozzá, de aztán megjelent Ádám, aki kivette féltestvére füléből a fülhallgatót, majd elkezdtek beszélgetni. Nem értettem miről van szó, de addig örültem, amíg nem ordibálnak egymással, meg addig, amíg valamelyikőjük meg nem érzi, hogy valaki figyeli őket. Ádám felhúzta a földről Martint és együtt kezdtek el kosarazni és egy-egy kosár után mosolyogva néztek egymásra. Olyan igazi testvér párbaj volt. Aztán Martin felém nézett és intésre emelte a kezét, mire egy hatalmasat nyeltem. Ádi is meglátta, hogy valakinek köszön a fivére, mire én azonnal besietem a szobába és néztem, ahogy Kata sminkeli magát.
-Ha látod az Ádám gyereket szólj és én eltűnök, akár a kámfor!-morgom
-Min vesztetek össze tegnap este?-kérdezi, majd lerakja a tust
-Egy olyan emberen, aki nekem eléggé fontos. Vagyis hát tulajdonképpen miatta jöttem el ide, hogy segítsek neki azzal, hogy távol vagyok tőle.-harapom be az alsó ajkam
-Azzal, hogy tudsz segíteni neki, ha távol vagy tőle?
-Úgy hogy el kell felejtenem őt annyira, hogy ne érezzek iránta semmit.
-Ejj! Ez szar helyzet!
-Az...
-De gyere! Menjünk le kajálni vagy nem kapunk asztalt!-int maga után, mire mindketten lebaktatunk a lépcsőn egyenesen az étkezőbe. Nincsenek olyan sokan, de az úgy nevezett "Kata asztalt" még nem foglalták el, így elkerültük a viadalt másokkal. Megkérdeztem, hogy ő mit kér, s akár egy pincér elindultam elkészíteni a két tál müzlit. A fejembe újra lejátszódott a tegnapi veszekedés, ami miatt a jeges kéz megmarkolta a szívemet. Azonnal megráztam a fejemet és visszatértem a valóságba, ahol már két tál kész müzli állt előttem. Megfogtam mindkettőt, majd gyors léptekkel vissza siettem Katához, s leraktam előtte a reggelijét. Kérdezgettem a családjáról, a barátairól, meg egyéb ilyen dolgokról, hogy jobban megismerjem a szobatársamat, hisz' tíz napig egy szobában fogunk lakni. Megtudtam, hogy imád festeni és a telefonján meg is mutatta a festményeit és el kell áruljam, hogy tényleg tehetséges! Én is meséltem egy kicsit magamról, meg arról, hogy milyen is Baja. Így távol a szülővárosomtól rájöttem, hogy tényleg fantasztikus hely. Lehet, hogy kicsi, de nekem mindig is az a kisváros lesz az otthonom, akár hol legyek is. Mindent ott tanultam meg. De tényleg! Kata elvitte az edényeket és közölte, hogy ő elmegy és megkeresi az egyik itteni barátnőjét, szóval majd valamikor találkozunk. Egy erőltetett mosollyal az arcomon bólintottam neki, miszerint vettem az adást, majd otthagyott engem az asztalnál. Fura volt ott egyedül egy hatalmas étkezőben, ahol egyre többen és többen lettek. 
-Szia!-ül le elém Ádám a kezében egy sonkás szendóval
-Szia!-morgom neki
-Köszi, hogy ott hagytál tegnap.-harap egy hatalmasat
-Nincs mit! De legközelebb el sem megyek, mert akkor nem kell elviselned a fejemet.
-Nem úgy értettem tegnap, hogy nem bírnálak, csak azt a gyereket nem bírom.
-Ádám! Tudod jól, hogy nekem mit jelent az a gyerek! Nem tehetek róla, hogy pont ő az!
-Igazából nem értem, hogy Kármen mit evett rajta.
-Például azt, hogy ő nem itta le magát a sárga földig csak úgy, hogy aztán ő vigye félig haza, aztán elkezdjen vele vitatkozni.
-Sajnálom, ha nem tetszik az igazság, de ez van!-ránt vállat teli szájjal
-Bocs, hogy nem minden alakul ahogy te szeretnéd őfelsége!
Csendben ültünk tovább az asztalnál és amikor már csak egy falat volt hátra abból a nyamvadt szendvicsből én felálltam, mert már nem bírtam elviselni, hogy a kiismerhetetlen tekintetével engem fürkész és le sem veszi rólam a szemét. Mérgesen lépkedtem ki az épületből és indultam a part felé, ahol végre egyedül lehetek. De én nem akarok már megint egyedül lenni! Elég volt nekem egész alsóban egyedül lenni, nem akarok most is! Sajnos senki sem volt lent a parton így morogva néztem egy helyben állva a tengert. 
-Bocsánat!-kiabálják távolról, mire a hang irányába fordulok és meglátom a zabagépet
-Tulajdonképpen mit is? Mert szerintem nem egy dolog van, amiért bocsánatot kérhetnél!-fonom össze karjaimat a melleim alatt
-A tegnapiért! Bocsánatot kérek a tegnapiért!-sétál közelebb
-Akkor nem akarsz megölni azért mert érzek Gergő iránt valamit?
-Nem akartalak megölni, csak idegesített, hogy mindenki érte csorgatja a nyálát!-morogja
-Azért nem süllyedtem olyan mélyre hékás!
-Tudom! De jut eszembe! Még nem kaptam meg azt a puszit!-ül sunyi vigyor a szájára
-Ígérem meg fogod kapni, csak várnod kell rá kilenc napot! Asszem kilencet... De mindegy! Meg fogod kapni az a lényeg!
-Már a buszon megígérted, hogy megkapom! Szóval hajrá!
-Most miért akarod ennyire?-nyüszögöm
-Emma! Ez csak egy ártatlan puszi!-tárja szét a karjait
-Tudom, de akkor is!-dobbantok hisztisen a lábammal
-Nem vagyok se idegen, sem idősebb nálad sokkal. Nem kell félni!
-Annyira utállak!-morgom, majd közelítek az arca felé, de egy váratlan pillanatban meghallunk egy "Vigyázz!" kiáltást, Ádám a feje elé teszi a kezét és ösztönösen elfordítja az arcát, majd az ajkam nem az arcához ér, hanem a szájához. Teljesen lefagytam. Ebből nem puszi lett, hanem csók! És az illető akinek adtam az egyik barátom! A labda elkerült minket, de Ádám még mindig úgy állt, ahogy én is, majd megmozdította a száját. Keze a derekamra kúszott, közelebb húzott magához és folytatta. Kezemet tehetetlenül lógattam magam mellett és furcsán élveztem ezt az egész helyzetet, de egy ribancnak éreztem magam.

Sziasztok!
Hosszú kihagyás után végre ide toltam a seggem egy szar résszel.
Őszintén mondom szerintem ez a rész annyira kritikán aluli lett, hogy az valami 
hihetetlen! Sajnálom, hogy nem tudtam jobbal előrukkolni nektek. :c
És mit szóltok a csókhoz? Szerintetek ribanc Emi? És a legfontosabb... lesz e ezek
után köztük valami?  
xxOne Girl 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése