2016. március 15., kedd

13.Fejezet-Az apák már csak ilyenek...

Ránk nézett a fiú, arcán epés mosoly jelent meg, majd vissza fordult Ádám felé. Végig néztem a fiú testalkatán, s azonnal elindultam lefelé, Kata pedig utánam, de valamit elkezdett magyarázni, amit egyáltalán nem értettem, de most egy dolog lebegett a szemem előtt, mégpedig az, hogy ne verjék szét egymást! Lefékeztem mellette, majd a kezemet ráraktam a vállára, Ádám pedig rám pillantott, majd morgolódva lazította el az izmait. Tekintetemet rávezettem a vele szemben álló fiúra, aki akkor volt, mint ő, viszont erősebb. Egy fekete pólót és egy térd fölé érő farmer nadrágot viselt, lábán Vans cipő, fején pedig egy fehér fullcap csücsült. Barna bőre elárulta, hogy nem most érkezett, de ez a bőrszín kifejezetten jól állt neki. Furcsán hasonlított Ádámra... Láttam, hogy ő is végig mér szemeivel, majd egy apró érzelem villant meg barna íriszeiben, ami azonnal el is tűnt. Előre tudtam, hogy meg fog vetni, hogy le fog nézni, s be fog szólni a kinézetem miatt, de nem csináltam semmit. Vártam, hogy ő szólaljon meg.
-Nem is tudtam Ádám, hogy van egy kis testőröd, aki megvéd. Ennyire nyámnyila vagy, hogy egy ilyen kis töpszli tart vissza?-néz Ádira, aki ökölbe szorítja kezeit és élesen beszívja a levegőt
-Fogd be a szádat!-sziszegi neki
-Nem is értem, hogy apa miért titeket választott az eredeti családja helyett.
-Te most komolyan a családjával akarod bántani?-kérdezem tőle
-Mit szólsz bele? Azt se tudod, hogy ki ez.-mutat a mögöttem álló fiúra
-Tény, hogy nem rég óta ismerem, de ő az egyik legjobb barátom, szóval ha apád elhagyott téged és anyádat, akkor biztos volt egy nyomós oka a tettére. És ugye tudod, hogy akit a családjával fenyegetnek, az átmegy idegbeteg üzemmódba?
-Az volt a nyomós ok, hogy teherbe ejtette az anyját és csak utána vált el. 
-Szóval ti féltesók vagytok?-kerekednek ki a szemeim
-Azok!-morogja Ádi
-Basszus!-csapom homlokon magamat
-Oké. Te miért haragszol öhm...-nézek az ismeretlenre
-Martin.-ránt vállat
-...Martinra?-fejezem be a mondatom
-Amikor kisebbek voltunk én próbáltam vele barátkozni vagy valami hasonló, de ő mindig elküldött melegebb éghajlatra. És én nem tehetek arról, hogy apa teherbe ejtette anyámat. Miért engem okolsz? És hogy volt még annyi bőr a pofádon, hogy ide gyere?! Szétvertél egy gyereket, te seggfej!
-Talán azért, mert azóta alig láttam a saját apámat, mert állandóan veled volt! Vagy Kittivel! És hogy, miért jöttem ide?! Talán azért, hogy meglátogassam a nagynénéimet!-üvölti
-Honnan veszed, hogy nem keresett?-kérdezem tőle
-Onnan, hogy még anyámmal sem beszélt, nem hogy velem. 
-Keresett téged. Emlékszem egyszer vitt haza a suliból, de mielőtt haza mentünk volna megállt a házatok előtt, de Ilona elküldte. Csak a szülinapodon engedte, hogy találkozzatok. 
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? Te, aki általánosban hazudott, mint a vízfolyás!
-Nem hiszel nekem? Akkor hívd fel apát. Szerintem a nagynénéid nem bánnák.
-Desma és Aphrodite a nagynénéd?-illetődök meg
-Azok.-bólint majd morogva elindul Desma felé
-Miért nem mondtad, hogy van egy féltesód?-kérdezem Ádámtól
-Nem akartam, hogy tudd. Meg sosem kérdezted.
-És miért hazudtál annyit általánosban?
-Azt hittem, így menőbb leszek, mert akármit csináltam, akkor Martin betolakodott és az lett a vége, hogy én lettem a rossz.
-Nálam sem volt könnyebb. Nekem mindig is csak kettő-három barátom volt, most pedig van öt. Vagyis inkább négy és fél, mert Katában nem vagyok biztos-túrok zavartan a hajamba
-Jó fej lány! Nem kell izgulni!
-Vajon most mit csinálhatnak a többiek otthon?-hajtom a vállára a fejem
-Bálint az anyjának segít vagy a többiekkel van lent a strandon. Esetleg telefonozik...
-A lányok pedig szétszedik egymást, vagy Kármen rajzol és zenét hallgat és Nati pedig táncol és a városban lófrál. Utolsó lehetőség, hogy szétunják a fejüket.-kuncogok
-Hogy-hogy nem jött veletek apud?-nézz rám, mire össze szorítom a szemeimet
-Fontos dolga volt. Olyannyira fontos, hogy el se búcsúzott tőlem rendesen... Mondjuk én meg nem hallgattam meg, mert nem akartam látni.
-Ennyire szar a helyzet?
-Szerintem még szarabb lesz...-suttogom, majd síri csöndben nézek ki a fejemből, viszont, amikor egy emlék feltűnik kiskoromból és a sírás szorító érzése feltűnik, akkor elindulok vissza a szobámba leszegett fejjel. Amikor beértem a szobámba, akkor ráhasaltam az ágyra és hagytam, hogy az emlékek elborítsák az elmémet. Amikor tél volt, s volt akkora hó, hogy lehessen szánkózni, akkor ő vetette fel az ötletet, hogy menjünk, a táncfellépéseim után mindig mosolyogva megölelt, majd elvitt pizzázni, amikor anyu nem tudott időben oda érni a fellépésemre, akkor ő segített megkötni azt a rengeteg szoknyát, mindig poénkodtunk egymással, mindig kiparodizálta azt a sorozatot, amit akkor annyira szerettem, gúnyneveket talált ki azoknak, akiket nem szeretem vagy bántottak. Aztán pedig elmúlott minden... Jöttek azok a mondatok,hogy már nagylány vagyok, meg tudom csinálni, s amikor valamit elrontottam jött az ordibálás, volt hogy nekem dobott valamit, hogy ha nem csináltam meg azonnal valamit megint le lettem cseszve. Amikor próbálkoztam valamivel és nem ment elsőre, akkor idegbeteg módjára megcsinálta azt, s dühösen eltrappolt mellőlem. És amikor velem ordított szemtől-szembe akkor elfogott az az érzés, hogy nem is szeret, nem is kellek neki, úgy érzi, hogy én egy semmire kellő kis takonypóc vagyok egy kis pisis. Persze a bátyám volt az ász. Ő vele bármiről el tudott beszélgetni, ha szomorú volt felvidította. Jobban törődött a tizenkilenc éves fiával, mint a tizenhárom éves lányával, aki még csak most fejlődni szellemileg. És eleve nem bírom ha valaki ordít, de ő ezt kihasználja, s utána meg bömbölve ülök az ágyamon és üvölt a telefonomból a zene. Szipogásom töltötte be a szobát és én hallgattam, ahogy a könnyeim lepottyannak a hófehér lepedőre és a kint hullámzó tengert. Olyan nyugtató volt a hangja, de én még fél óra elteltével is sírtam, mint akinek ez a dolga, ezért fizetik.
-Emma? Minden oké?-szólnak az ajtón kívülről
-Nincs szükségem senkire!-emelem fel a hangom és folytatom a bőgést
-Mi a baj?-hallom meg Melindát
-Valami gáz van Emmával. Már egy órája bent van és azt hallgatjuk lent hogy sír.
-Emma! Had menjek be!-kéri Melinda
-Menjetek innen! Ez miattam van!-ordítom
-Ha egyedül vagy akkor csak nehezebb. Legalább Kata had menjen be!
-Mondom hagyjatok békén!
-Hallgattassátok már el ezt a bömbölő gépet!-ordítják lentről
-Emma! Miért nem hagyod, hogy segítsenek?-kérdezi Melinda
-Mert nem szeretem! Egyedül akarok mindenen túl menni, de csak egy valakinek engedem, hogy segítsen, s ő most nincs itt!
-Ádám bemehet hozzád?-szólal meg Kata
-Nem...
-Akkor kit engedsz be?
-Senkit! Miatta senkit sem engedek be!
-Ki miatt?-értetlenkedik a szobatársam
-Apa miatt. Miatta alig bízok meg valakiben!
Hirtelen kicsapódik az ajtó, majd valaki a könnyeimtől nedves arcomra teszi a kezeit és maga felé fordít, de én minden erőmmel azon vagyok, hogy elforduljak. Érintése lágy és mégis határozott, ami enyhén megnyugtat, de nem engedem, hogy leomoljon a falam, ami már kezd megrepedni. Suttogva könyörgök neki, de ő nem enged el, majd felránt és szorosan megölel, én pedig belé kapaszkodok, mintha ő lenne a faág, ami megment a zuhanástól. Attól, hogy lezuhanjak a mélybe. Érzem, hogy egy fiút ölelek, de jelenpillanatban nem érdekel, hogy ki ez, ki lát meg ilyen ramaty állapotban. Én csak egy dolgot akarok tudni, ami pedig az, hogy mi történ apámmal, amiért ennyire elhidegült tőlem. A saját apám.
-Nem törődik velem! Nem vagyok az a gyerek, akit akart. Nem vagyok olyan, mint a bátyám! Nem kellett volna megszületnem!-mondom
-Nyugi! Minden rendbe fog jönni!-simogatja meg a hajamat én pedig tovább áztatom a pólóját a sós nedűvel
-Nem tudom, hogy miért! Egyik napról a másikra elhidegült tőlem!
-Sss! Az apák már csak ilyenek! Kiismerhetetlenek!-nevet fel fájdalmasan és tovább ölelem Martint. Jelenleg úgy érzem, hogy ő az egyetlen, aki megérthet. És, ha Őt nem képzeltem volna a helyébe, talán még meg is pofoztam volna...

Sziasztook! :)
Ez a rész olyan semmilyen lett, de azért kicsit jobban megismerhettük Ádám életét. :)
Remélem tetszett nektek ez a fejezet. Nektek eddig mi a véleményetek Martinról? 
A következő rész remélhetőleg szombaton fog jönni, szóval nem kell annyira sokat várni ;)
Puszi:One Girl 

4 megjegyzés:

  1. OMG! Te jó úristen,szegény gyerekek. Kikészültem, itt ülök és bőgök mamma mia. Te most komolyan képzelted, hogy megsiratsz? Direkt csináltad ezt velem? Emm sorstársam lehetne, minden érzelmemet felhoztad. Martin pedig hát igaz most jött, de én már most imádom. Remélem több szerepet kap, mert úgy érzem az eddig bemutatott személyiségéből, hogy megtaláltam magam benne. Ne haragudj az érzelmi kirohanásomért, de muszáj volt.
    NAGYON JÓ VOLT A RÉSZ!
    Siess a kövivel!
    Puszi: Hercegnő <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hercegnő!
      Sajnálom, ha megsirattalak, nem volt szándékomban. És örülök, hogy úgy érzed, hogy Emma a sorstársad lehetne. Ezek szerint tudsz azonosulni a főszereplővel! :)
      Martin lassan fog kibontakozni, de azt még nem tudom pontosan, hogy mekkora szerepe lesz a sztori folyamán.
      Semmi gond! Én nekem is vannak ilyenjeim, de olyankor úgy érzem magam, mint a Locsi-fecsi Márta.(Aki nem tudja mi az, az egy régi Minimaxos mese volt. Bár lehet, hogy még most is van)
      Örülök neki, hogy tetszett! Nekem kicsit rövid lett, de a lényeg, hogy nektek tetsszen!
      Szombaton kint lesz a rész :*
      Puszi: One Girl

      Törlés
  2. Drága Beka!
    Te jó ég! Hát most én is megkönnyeztem. Szegény Emma és Martin, tudom mit éreznek:c Hű. Martin most meglepett, szívesebben megismerném kicsit jobban, szóval remélem fog még helyet kapni a részekben:) Kata meg egyre szimpatikusabb, remélem róla is hallunk még. CSODÁLATOS részt olvashattunk, IMÁDTAM minden sorát:3 Remélem hamarosan olvashatom a következőt^^
    Imádlak ♥
    Ölel és puszil: Emy ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emy!
      Sajnálom, hogy sikerült téged is megríkatni. Nem állt szándékomba. :c
      Martin olyan rejtélyes egyéniség lesz, Kata viszont olyan hiperaktív féle. :D
      Örülök, hogy tetszett neked! Talán ma kint lesz a rész, mert eléggé csúsztam az ígérthez képest :/
      Én is téged :*
      Puszi:One Girl

      Törlés