2016. február 3., szerda

9.Fejezet-Palacsintázás

Végül nem mentem vissza a strandra. Meg mit mondtam volna, ha vissza megyek, miért vagyok ennyire mosolygós? Szerintem mindenkinek leesne, hogy mi történt, vagy nem tudom, de inkább hazajöttem. A történtek után, még jobban vágytam az érintésére, az illatára, s minden olyanra, ami ő, de ennyi elégnek kell lennie búcsúnak. Végül is holnap már nem leszek itt, hanem már valahol Görögország határánál, vagy már görögben. Az arcomon még mindig vigyor ült, így megkaptam a vigyori becenevet is, de ahogy jött úgy ment is el. Nem érdekeltek a gúnybecenevek, csak az ami tegnap történt. Hatalmas hiba volt és Kármen ezért meg fog ölni, de nem tehetek róla. Egyszerűen úgy éreztem, hogy meg kell tennem. De egyet nem értek. Ő miért csinálta? Mert az nem lehet, amire gondolok. Nem lehet! És ha megtörtént? Akkor mi lesz Kármennel? Egészen biztos, hogy össze fog törni, de akkor én is. Meg, ha tényleg megtörtént, én még mindig egy takonypóc vagyok, egy pisis. Alsó ajkamat elkezdtem rágcsálni, s szinte újra éreztem az ajkait az ajkaimon, ahogy izmos karjai körbeölelnek. Tényleg a tiltott gyümölcs a legédesebb... A telefonom elkezdett rezegni és megjelent rajta Kármen dilinyós képe, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Vettem egy nagy levegőt és a fülemhez emeltem azt, és félve beleszóltam:
-Csoki!-köszöntem neki szokásosan
-Szia!-motyogta, mire a jegeskéz megmarkolta a szívemet
-Mi történt?-ültem le az ágyamra és imádkoztam, hogy ne azzal jöjjön, amire gondolok
-Ezt én is kérdezhetném! Miért mentél el szó nélkül?! Ott zokogtam, amikor megláttam, hogy a cuccod eltűnt!
-Sajnálom! Tényleg! De haza kellett jönnöm és nem tudtam, hogy hol vagytok, így inkább elmentem.-Említettem már, hogy utálok hazudni?!
-Mindenkinek azt mondod, hogy haza kellett menned, azt viszont senki sem tudja, hogy miért. Nos, akkor elmondanád, hogy miért is?-kérdezte
-Sajnálom, de ezt nem mondhatom meg. Anya kicsinálna, ha elmondanám!-fáj hazudni neki, de ez jobb, mint a kegyetlen igazság
-Családi gondok?-hallom a hangján, hogy meghökken
-Igen...-sóhajtok és meghallom, hogy a túlsó szobából ordibálást hallok. Most vagy segíteni akar a sors, vagy tényleg valami gáz van!
-Ó! Értem... Akkor sajnálom, hogy úgy letámadtalak!
-Semmi baj, mindenkivel előfordul! 
-Bocsi, de nekem mennem kell. Megígértem a Lalinak, hogy játszok vele.-nyög fel fájdalmasan
-World of Thanks, Minecraft vagy GTA 5?-kérdezem kuncogva
-Minecarft.-nyög fel fájdalmasan-megint-, majd elköszön és én pedig kinyomom, de az ordibálás továbbra sem szűnik meg
Egyre hangosabbak és hangosabbak a szüleim, aminek köszönhetően az én szemeimet egyre sűrűbben hagyják el könnyek, de tartom magam. Ha jól hallom vagy értelmezem Momó, Tomi és én vagyok a téma, ami annyit tesz, hogy apunak nem tetszik, hogy elmegyek táborozni. Vagy az nem tetszik neki hogy ez a tábor nem annyira olcsó. Egyszer csak egy hangos ajtó csapódás, majd csönd. Apu elment. A könnyeimet lenyelve lépek ki a szobámból és nézek anyura, aki gondterhelten dörzsöli a homlokát. Leülök mellé a kanapéra, s a kezemet a hátára teszem, mire ő fájdalmas tekintettel néz rám. Fáj neki, hogy apuval veszekedett. És neki a szemében nagyon ritkán látom, hogy fáj.
-Mint hallottad, apádnak nem tetszik, hogy elmész.-mosolyodik el szomorkásan
-Tudom. Csak nem tudom miért. 
-Azt én sem. Néha annyira jó lenne, ha bele tudnék látni a fejébe. Akkor talán könnyebb lenne...
-Ennyire hangosan még sosem veszekedtetek.
-Nekem sem tetszett a hangneme, de muszáj volt nekem is hangosabbnak lennem.
-Ugye minden rendben lesz?-kérdezem
-Ez nem tőlem függ, hanem apádtól!-ölel magához
-Mikor volt az első veszekedésetek? Amikor már hangosabb volt a hangerő?
-Már nem is tudom. De ezzel ne törődj! Holnap eljutsz Görögországba!Mindig is elakartál menni oda és most elmehetsz! Ne szomorkodj!
-Rendben!-sóhajtok
-Akartok palacsintát sütni a lányokkal?-kérdezi, mire a szemeim felragyogtak. Amikor utoljára sütöttünk, annyit röhögtünk hogy egy darabig nem volt könnyem, mert ott elfogyott.
-Megkérdezem.-állok fel és már rohanok a mobilomhoz, ahol már írtam is a csoportba, hogy mindketten megkapják, de sajnos egyiküknek sem volt jó a mai délután. Nati azzal a Dávid nevű fiúval találkozik, Kármennek pedig el kell mennie a dédijéhez, miután játszott az öccsével. Sajnálom őt. Biztos, hogy nem lehet jó, ha egy már rég elhunyt rokonának a halálát hallgatja meg már vagy ezredszerre. Az a vicces, hogy az a bácsi akkor halt meg, amikor a dédije tini volt, szóval nem értem, hogy ezt miért meséli el a dédunokájának. Na mindegy! Nem az én dolgom. Elkezdtem törni a fejemet, hogy kit tudnék meghívni egy kis palacsinta sütésre, mire azonnal eszembe jutott Gergő. Mondjuk nem lenne jó őt hívni, hiszen tegnap megcsókolt, meg ugye anyu tud róla és az sem kellemes, amikor a szülőanyád gyilkos pillantásokkal méregeti azt, aki a kicsi lánya szívét összetörte. Maradt Bálint. Meg esetleg Ádám. Rá mentem Bálint nevére és rögtön írni is kezdtem neki
Szia! :)
Szia kislány! Jobban vagy? Minden oké?

Igen! Minden oké! Nem kell aggódni :D
Amúgy szereted a palacsintát?

A palacsintát? Basszus, azt ki nem szereti? :'D
De miért?

 Mert anyu kitalálta, hogy süssünk palacsintát és azt akarja,
hogy jöjjön el egy barátom is. A lányok kiestek, így már csak te
maradtál. De ha akarod, hívhatsz még valakit.

Ha azt akarod, hogy felgyulladjon a konyha, akkor megyek! :)
Szimpatikus volt neked Ádi?

Ühüm! Ő volt a harmadik, aki nem gúnyolt ki a kinézetem miatt...
Azt mondta, hogy ha nem gond jönne.
Dehogy gond! Örülök neki! c:

Kb. mikorra mehetünk?

Kiordítottam anyának, mire azt válaszolta, hogy fél óra. Végül is öt perc mire bekeveri a tésztát. Nekem viszont huszonöt perc, hogy rendet rakjak. Az anyukák és a feltételeik...
Fél óra múlva. Öt perc a tészta keverés, huszonöt perc a rendrakás :D 

Rendben! Akkor fél óra múlva! Hali!
Csoki!
Izgatottan kezdtem el pakolászni a szobámba, gondosan ügyelve arra, hogy az olyan dolgok-mint például a plüssmacik-, eltűnjenek. Hihetetlen, hogy egy fiú érkezése mikre tudja rá venni a magamfajta lányokat! Újra kifésültem a hajamat, s bekaptam egyet a kedvenc rágómból, ugyanis az idegesség hatása miatt, mindig rágóznom kell. Igen. Én ezért is tudok ideges lenni. Végül is, ők még nem voltak nálam egyszer sem és nem ismerem őket olyan rég óta. 
-Kik jönnek, hogy rendet raksz?-sétál be anyu kuncogva
-A lányok nem érnek rá, ezért másik két haveromat hívtam el.-nyitottam ki az ablakot
-Jól hallottam, hogy azt mondtad, hogy haver? Két haver? Két hímnemű barátod? 
-Igen anyu! Bálint és Ádám. Bálintot a kórházban ismertem meg, Ádit pedig tegnap a strandon.
-Hogy ismerted meg ezt az Ádit?-ráncolta össze a homlokát
-Bálint egyik barátja. Nyugi anyu! Egyikük sem bérgyilkos!-forgatom meg a szememet
-Nem az, csak furcsa, hogy két fiút hívsz át. Ha haza jön a bátyád, akkor óvatosnak kell lennünk vagy ő lesz egymaga a kommandó sereg!
-Ezt tavaly mondta. Szerintem azt már rég elfelejtette!-legyintek
-Te tudod! De azért írok neki egy szöveget!-indul meg kifelé a szobámból 
-A szövegről jut eszembe! Be ne merj égetni!-szólok utána
-Rendben!
Kisétáltam a hűtőhöz kivenni a palacsinta tésztához való dolgokat, majd egy tálat, amibe ezt az egészet tenni fogom. Amikor már a turmixgépet vettem le a szekrényből, akkor hallottam, hogy a telefonom csörög, majd anyu hangja. Ugye nem vette fel?
-Várjatok, mindjárt lemegyek!-nyomja ki, majd a komódra teszi a telefonomat
-Te most komolyan felvetted?-kerekednek ki a szemeim
-Miért? Talán baj?
-Nem, csak azért gáz, hogy a saját anyám vette fel a telefonomat!
-Addig tombolt ki magad, amíg le megyek eléjük! És fizesd le Momót!-húzza fel a papucsát, mire Momó rögtön el kezd rá ugrálni. Megfogom a jutalomfalatos zacskóját, mire felém kapja gombszemeit, s hozzám siet, mire én megajándékozom egy falatkával, s anyu kilép az ajtón. Adok a kutyusomnak mégegyet, majd megmosom a kezemet és elkezdem összekeverni a hozzávalókat és rájöttem, hogy ennek a turmixgépnek utálom a hangját!Kacagás hangja ütötte meg a fülemet, mire a számban lévő rágót hevesebben kezdtem el rágicsálni, majd leállítom a gépet és kiveszem belőle a keverő... Valamit. Nem lényeg.
Beledobom a mosogatóba, majd megmosva a kezemet, lépek anyuék elé. Furcsa, hogy anya milyen jól kijön velük. Ennél rosszabbra számítottam. Sokkal rosszabbra!
-Sziasztok!-köszönök nekik
-Szia Emma!-ölelt meg Bálint, mire anyu kérdőn felvont a szemöldökét, én pedig válaszul csak megforgattam a szemeimet
-Hallod! Te tudsz sütni?-néz rám, s látom, hogy alig bírja vissza tartani a röhögést
-Nem sok mindent, de tudok köcsög!-öltöm rá a nyelvem
-Nekem mindegy, hogy tudsz e vagy sem, csak a végeredmény olyan legyen, hogy jóllakjak.-ránt vállat Ádám
-Tőled nem is vártam mást.-dörzsöli meg a fejét Bálint
-Most miért? Éhes vagyok!
-Eléggé emlékeztetsz valakire...
-Mégis kire? Nem sok hasonló ember van a földön, mint én.-túr a hajába
-Az egyik barátnőmre, Kármenre. Ő is mindig ezt mondja, ha kaja van a közelben vagy olyan készül, amit imád.-kuncogok, mire nyel egy nagyot, Bálint pedig felröhög. Hoppá! 
-Ádám barátunknak úgy néz ki, hogy ez a lány bejön neki!-paskolja meg a fiú vállát, aki még mindig sokkos állapotban van
-Az a Kármen, aki tegnap a nevedet ordította?-pislog
-Aham!-bólintok
-Baszki!-kerekednek ki a szemei
-Ádám!-szól rá erélyesebben Bálint
-Ugyan már! Én is szoktam káromkodni.-legyint egyet anyu és meglátom újra azt a mérhetetlen fájdalmat a szemében
-Anyu! Miért nem mutatod meg a fiúknak a zenéidet, amíg előkészülök?-kérdezem tőle és közben a szemem sarkából rá nézek az áldozatokra. Anyámnak nem annyira mai a stílusa, de vannak köztük jók. Hátha nekik is megtetszik egy.
-Én kíváncsi vagyok rá!-mosolyog rá Ádám
-Rendben!-erőltet magára egy mosolyt, majd a srácokkal a nyomában bevonulnak a szobába
Keserű szájízzel és a sírás szorító érzésével veszem elő a serpenyőt, az olajat, a tányérokat és töltelékeket. Fáj, hogy apa, így rátámadt anyura. Ő mindig rendes volt vele, s amikor próbál nekem segíteni, hogy elfelejtsem, ő le torkolja, hogy most ki fogja le vinni Momót, hogy ez a tábor mennyire drága, hogy a bátyám nem fog semmit se csinálni, minden rá fog hárulni, mert hogy anyu dolgozik. De neki se könnyű. Napi hat óra, visítozó gyerekekkel, ilyen idősen már nem lehet jó. És pluszba még minden nap takarítsák ki az óvodát. És ez csak a nyár. Ilyenkor kevesebben vannak a gyerekek. Ősztől kora nyárig napi nyolc óra van és jó hogy ha látom anyát aznap és tudok vele beszélgetni, anélkül, hogy el ne aludna a mondat közepén, míg ő egész nap bent rohad a rendőrségen és nem csinál semmit és többet kap, mint anya fizetésként. És itthon én is próbálok segíteni, de mindig le vagyok korholva. Én csak maradjak a szobámba és vigyem le a kutyát vagy menjek el itthonról és sétáltassam meg Momót. Csak vigyem le szegénykét. Jelenleg úgy érzem magam, mint egy rongy, egy játékbaba, ami ha tönkre megy vagy valami kidobják a szemétbe. És kibaszott szar érzés. Letöröltem az arcomról a könnyeimet, majd mosolyogva hallgattam, hogy a fiúk próbálják anyut felvidítani, s látom, hogy ez nagyon jól esik neki. Az egyik kedvenc zenéje csak üvölt, a fiúk megpróbálják túlkiabálni a zenét és úgy kommunikálni édesanyámmal, aki már a zene ritmusára táncol. Látszik, hogy ezt tőle örököltem. Meg azt is, hogy amikor meghallok egy olyan számot, aminek tudom a szövegét, azonnal elkezdem énekelni. Ja meg, hogy az olyan zenékre, amiket anyu hallgat, azonnal elkezdem rá rázni a csípőmet. Olyankor szabadnak érzem magam. Még ha szarul is megy.
-Fiúk! Akkor akartok palacsintát vagy sem?-kiáltok be, mire ők azonnal kisétálnak
-Ugye ez most költői kérdés volt?-kacag Bálint, mire nevetve megrázom a fejemet

***

Másfél óra múlva már két tányér magaslott a palacsintáktól, így anyut is kihívtuk és együtt kezdtük el elfogyasztani. Jókat nevettünk együtt. Olyan igazi családi hangulat volt. Életem során soha nem volt ilyen. Ha le is ültünk mind a négyen az asztalhoz nem vidám dolgokról beszélgettünk, hanem  munkáról. De mindig. Egyik vicc után jött a másik, egyik gyerekkori csínytevés után jött a másik. Olyan vidám hangulat volt, addig, amíg drágalátos bátyám be nem toppant. Mindannyian lefagyva néztük a bátyámat, várva a reakcióját, ugyanis most lát ilyet először és lehet nem utoljára. Csak nehogy azt, higgye, hogy velük "kavarok"!
-Szia Tomi!-köszönök neki-Palacsintát?-nyújtok felé egy lekvárosat, mire vállat rántva veszi el a tányért és dől a pultnak 
-Emma! Ők kicsodák?-biccent a fiúk felé, akinek éppen annyira tele van a szája, mint egy mókusnak
-Ő Ádám és ő Bálint. Fiúk! Ő a bátyám, Tamás.-mutatom be egymásnak őket. A francba is! Miért nem írtam egy szöveget neki!
-Oké! Most már túl vagyunk a bemutatkozáson, akkor elmondanád, hogy őket mégis honnan a fenéből ismered?-vonja fel a szemöldökét
-Engem a kórházban ismert meg, mert anya egy orvos és az ő dokija volt. Ádival pedig tegnap találkoztak a Dunán.-magyarázta Bálint
-Nem vagyunk pedofilok!-néz rá Ádám, mire belőlem és anyából kitör a röhögés, ami Tomit is megmosolyogtatja
-Tetszik, hogy így rendesen kimondod, amire gondolok.-biccent a bátyám
-Judo versenyeken elégszer láttam, az ellenfeleim szemében, hogy mit kívánnak nekem, szóval jó emberismerő vagyok. Ami néha eléggé rossz.-húzza el a száját
-Rossz tudni, hogy legszívesebben elküldenének melegebb éghajlatra, mi?-nézek rá, mire bólint
-Ne beszéljünk szomorú dolgokról! Inkább kezdjük el sorolni Emmának, hogy miket csináljon majd görögben!-tapsol egyet, mire mindenki el kezd bombázni a kéréseivel, ami a legtöbb abból állt, hogy hozzak haza nekik gyrost. Csak egy gond van azzal. Mire hazaérünk megromlik.

Sziasztok!
Ez a rész szerintem eléggé nyugis, szóval én meg vagyok vele elégedve :)
És tudom, hogy sokáig nem voltam, csak jelenleg úgy érzem magam,
mint egy rongy, hála a betegségemnek. :/ Ez a fránya tüszős mandula...
Na mindegy! Milyen lett a félévi? Remélem nem buktatok meg semmiből!
A következő rész remélhetőleg már pénteken jön, szóval ennyi lettem volna mára.
Puszi:One Girl
        
 

2 megjegyzés:

  1. Drága Beka!
    Fantasztikus rész hoztál nekünk, annyira örülök, hogy részese lehetek a blogod nyújtotta élvezetnek!:)
    Itt: "-Bálint egyik barátja. Nyugi anyu! Egyikük sem bárgyilkos!-forgatom meg a szememet
    -Nem az, csak furcsa, hogy két fiút hívsz át. Ha haza jön a bátyád, akkor óvatosnak kell lennünk vagy ő lesz egymaga a kommandó sereg!"
    És itt: "-Ő Ádám és ő Bálint. Fiúk! Ő a bátyám, Tamás.-mutatom be egymásnak őket. A francba is! Miért nem írtam egy szöveget neki!" Meg itt: " -Nem vagyunk pedofilok!-néz rá Ádám, mire belőlem és anyából kitör a röhögés, ami Tomit is megmosolyogtatja
    -Tetszik, hogy így rendesen kimondod, amire gondolok.-biccent a bátyám" Sírtam a röhögéstől:D Köszönöm neked:3 Imádtam! <3
    Jobbulást!
    A félévimmel megvagyok elégedve:) Szóval egész jó. Neked milyen lett?^^
    Várom a kövit!:)
    Ölel és puszil: Emy ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emy!
      Örülök, hogy tetszik neked a blogom és hogy sikerült megnevettetni téged. :3 És mit köszönsz meg? :)
      Köszönöm, igyekszem meggyógyulni, mert ez az állapot borzalom. Viszont tudok olyan hangot kiadni, mai szerintem iszonyat vicces,de valaki szerinte nem. :D
      Az én félévim pedig jóval jobb lett, mint reméltem. Azt hittem, hogy két tantárgyból hármas leszek, de szerencsére, csak egyből lettem az. Aznap meg is ajándékoztam magam egy chipsel. :3
      A következő rész nem tudom, hogy mikor fog jönni, remélhetőleg még a héten.
      Puszi:One Girl
      ui.:És itt is köszönöm a díjat neked! :*

      Törlés