2016. február 22., hétfő

11.Fejezet-Irány Görögország

Visszafelé azon agyaltam, hogy mégis hogyan beszéljem ezt meg Kármennel. Mit mondjak neki? Mit fog gondolni rólam? Ugyan olyan barátok leszünk ezek után is? Vagy egyáltalán nem fogjuk tartani a kapcsolatot? És mi lesz azzal a sok emlékkel? Amiket együtt éltünk meg? Amikor egymást segítettük ki a gödörből? Amikor együtt nevettünk és élveztük a nyarat? Amikor kint aludtunk a papája kertjében a padláson és amikor a többiek már aludtak, mi meg nem, és beszélgettünk? Amikor egymást boronáltuk össze valami sráccal és arról álmodoztunk, hogy milyen lenne, ha lenne valakink? Amikor nem érdekelt minket más, csak a nevetés, hogy a másik mindig mosolyogjon. És Nati? Ő mit gondol rólam? Vele hogy beszéljem meg? Anyunak mondjam el, hogy mi történt? Vagy ne? Amikor ovisok voltunk minden egyszerűbb volt...
-Emma!-kiáltják, mire felnézek és Kármen csapzott haját pillantom meg és a gyomrom öklömnyire szorul, de elindulok felé
Kármen futva teszi meg a távolságot, majd szó szerint a nyakamba veti magát, s szorosan megölel, én pedig viszonzom. Annyira régen öleltem már meg! Szívverése szapora, légzése egyenletlen, arca nedves a futás miatt, arca kipirult. 
-Minek futottál?-kérdezem
-Mert nem voltál otthon és aggódtam érted! Azért!-tol el magától 
-Miért aggódtál egy fruskáért?-idézem 
-Nem tudtam, hogy te vagy! Ne haragudj rám!
-Én nem haragszok, de neked kéne. Miattam szakítottatok.
-Emi! Tudnom kellett volna, hogy neked ez csak szenvedés lenne, de azt a csöpp eszemet is elvette a rózsaszín vattacukor! És én még bátorítottalak is arra, hogy beszélj vele.
-Kármen. Miért nem haragszol rám?
-Azért mert ez nem most kezdődött. Azért mert ez nem úgy működik, hogy én most direkt beleszeretek abba, akivel úgy érzed jó lenne. Ez csak jön és megy. Nem tudsz ellene mit tenni.
-Ugye tudod, hogy minden sokkal könnyebb lenne, ha ordítanál?
-Az nem olyan biztos!-mosolyodik el
-És veled mi lesz? Szereted őt. Vagy nem?
-De, de én könnyebben túl teszem magam rajta, mint te.-ránt vállat
-Kösz!-morgom
-Nincs mit!
-Komolyan azt akarod, hogy ne keressen?
-Az lesz a legjobb. Hidd el!
-Oki...
-De gyere, mert Nati is szeretne veled beszélni.
-Nati? Akkor vennem kell neki egy Monster-t!
-Mégis minek?-rázza meg a fejét értetlenül
-Amiért nem mondta el-préselem csíkká az ajkaimat
-Azt majd elintézed a tábor után.-legyint és elindul, engem pedig maga után ráncigál. Ez a békülés egyszerűbb volt, mint hittem.
Nati viszont komor arccal várt minket a játszótérnél és nem nagyon akart rám nézni. Akkor és ott összetört bennem valami, talán az a barátság amiről azt hittem, hogy törhetetlen. De mégis összetört. Kármen elkezdett valamit magyarázni, de nem igazán értettem. Eszembe jutott, amikor együtt játszottunk a házukba, amikor elképzeltük, hogy milyen házba fogunk élni, ha felnőttek leszünk, hogy milyen kutyáink és lovaink lesznek, hogy hogy fogják hívni a gyerekeinket. Amikor versenyeztünk, hogy ki tudja magasabbra hajtani a hintát és közben énekeltünk. Amikor lent voltunk a Sugón és azt játszottuk, hogy sellők vagyunk, s anyu mindig megjegyezte, hogy belőlünk, szinte mindig a fejbúbunk, a lábunk és a hátsónk látszott ki a vízből. A többit nem nagyon emeltük ki a vízből. És amikor értelmetlen dolgokon veszekedtünk. Na azokon a mai napig kacagok, de most nem. Talán azért, mert akivel ez megtörtént, az már nem biztos, hogy a barátjának tart. Megdörzsöltem a szemeimet és Nati szemébe néztem. Nem tudtam kivenni semmi érzelmet belőle. Semmit, ami borzasztóan fájt. Elkezdtem dúdolni Justin Bieber egyik számát, amit annyiszor meghallgatott már, mire egy kis boldogság csillant meg íriszeiben és folytattam. Ez volt az a szám, amit elsőnek megszerettem Justin-tól és ő mutatta meg. Ezért olyan fontos ez nekem is és neki is. Amikor elértem a refrénhez ő is társult hozzám, majd Kármen is, s így hárman elkezdtünk egy rögtönzött koncertet. A refrén után szorosan megöleltem a vörös hajú barátnőmet és próbáltam nem elsírni magam. Nem tudtam, hogy most mi van. Nem tudtam, hogy azért boldog, mert tudom, vagy azért mert ez Justin Bieber. 
-Annyira utálom, amikor az jut az eszedbe, hogy megölöd magad.-motyogja, mire hangosan felnevetek
-De te tudod, hogy úgy sem tenném meg.-vigyorgok rá
-De azért kapok Monster-t?-kérdi, mire megrázom a fejemet mosolyogva
-Komolyan ez maradt meg?-kérdi Kármen és elkezdi dörzsölni az orrnyergét
-Most miért? Tán bűn, hogy szeretem az energia italt vagy mi?
-Hagyjuk!-legyintek, s a hintákra nézek
-Aki utoljára ér oda, azé a babahinta!-kiáltom el magam, majd futásnak eredek és elfoglalom a jobboldali hintát, mellém Nati ül be, így Kármené lett a bébihinta
-Most komolyan üljek bele?-nyöszörög
-Nem bele. Hanem rá!
-Ezért még számolunk!-néz ránk szigorúan, majd a hinta tetejére csücsül és próbálja elindítani a hintát, de nem jön össze neki, így elkezd hasonlítani egy ideg beteg hülyére. Mondjuk néha napján az is.
Kacagva kezdjük el lökni magunkat Natival, s újra versenyezni kezdünk. Hátra hajtom a fejemet és nézem a kék eget, a felhőket és a hintára árnyékot vető fa ágait. Hátra hajolok és fejjel lefelé nézem a világot, a hajam súrolja a homokot és közben mosolygok, mint valami beszívott hülye gyerek. Feltornázom magam ülőhelyzetbe, majd Kármen megragadja a hinta láncát, mire én majdnem orra esek. Morcosan ránézek, ő pedig egy laza mozdulattal az ölembe ül és elkezdi hajtani a hintát.
-Hallod! Szállj már le rólam!
-Vagy kiszállsz és te ülsz a babahintába, vagy maradsz alattam és itt hintázol. Melyik?
-Inkább maradok. A bébire rá süt a nap.
-Ne már!-szomorodik el, s hirtelen Nati meglöki a hintát hátulról
-Baszd meg!-káromkodok
-Bocsesz!-röhög, de azért sem hagyja abba
-Emma! Gyere fel!-kiálltja a bátyám, mire kiszállok a hintából
Szomorúan ránézek a lányokra, s utoljára megölelem őket. Miért nem csomagolhatom be őket a sporttáskába és vihetem el őket is? Egy gyors ígéret után, miszerint csinálok nekik rengeteg képet elindulok haza, majd a szobámba lépve még egyszer átnézem a táskákat. Most már biztos, hogy nem hagyok itthon semmit. Kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, de ott találtam anyut és aput. Apa mikor jött haza?
-Mi történt?-kérdezem
-Apád nem tud fel jönni velünk Pestre.-mondja anyu
-Hogy?!-emelem meg a hangom
-Sajnálom, de nem tudok.
-Mégis miért?
-Van egy fontos elintézni valóm itthon. És nem tudom át tenni holnapra.-néz rám
-Szóval az a valami fontosabb a lányodnál? El se akarsz búcsúzni rendesen, csak annyit mondani, hogy szia és el van intézve?! Ugye tudod, hogy ez nagyon szarul esik!
-Tudom és ne haragudj, de...-kezd bele, de én leintem
-Hagyjuk az egészet a picsába, jó?! Semmi értelme itt magyarázkodni. Nem lenne elég kimondani, hogy nem érdekellek? 
-Em...
-Nincs Em! Ha ezért hívtatok fel, s csak azért jöttél haza, hogy sírva menjek el innen, akkor nincs több beszélni valónk. Nem érdekel a magyarázat.-az utolsó mondatot már suttogva ejtem ki és az ajtómat becsapva jön ki belőlem a sírás. Mi történt apuval? Mi történt azzal az apával, aki szívesen hozott haza, aki rögtön ugrott, ha valami bajom volt? Mit tettem, mit mondtam, amiért egy rendes beszélgetést nem tudunk létre hozni? Mi a jó isten történt?!
-Emma. Gyere egyél valamit, mielőtt elindulunk.-kopogtat anyu
-Csak akkor megyek ki, ha nincs kint apa!-kiáltom
-Nincs itthon. Elment.
Komótosan kelek fel a földről és lépek ki a szobámból, majd az asztalon lévő lassange-nak vetem magam. Észre sem vettem, hogy mennyire éhes vagyok. A második tányér után a kóláért nyúlok és iszok, majd anyura nézek. Rossz volt látni, hogy ennyire letört.
-Mi történt apuval?-kérdezem és megfogom a kezét
-Ezt majd megbeszéljük miután vissza jöttél a táborból. Okés?-erőltet az arcára egy mosolyt
-Ha neked így jobb, akkor oki. Tábor után.-mosolygok rá
-Mikor indulunk?-kérdezem
-Nem sokára. Ugyanis az az egy bikini nem biztos, hogy elég lesz és kell egy váltás. És mivel itt Baján már nem nagyon van választék, azért korábban felmegyünk Pestre.
-Rendben. Akkor mindjárt össze készülök.-állok fel, majd valami kényelmesbe átöltözök, hogy a hosszú utak során ne feszengjek. Egy kérdés. Ki lesz a bébiszitter?


Este kilenc van és itt állunk az Aréna Pláza parkolójában várva azt a bébiszittert és az anyját. Nagyon remélem, hogy nem valami nyomi lesz az, mert az is elég, hogy figyelni fog rám, nem kell még hogy a számítógépekről beszéljen! Amúgy a bikini amit vettünk barackszínű és a felső része pánt nélküli. Nagyából ez a különlegessége. Vagyis nem mondható annak. Mindegy, nem értek én a divathoz. 
-Emi. Hova kell menni?-kérdezi a bátyám. Igen ő lett a sofőr.
-Rákóczi tér-néztem fel a telefonomból
-Sziasztok!-köszönt anyu valakinek, mire azonnal kiszálltam és megpillantottam egy szőke kobakot
-Szia Noémi! Hogy vagy?
-Köszönöm jól vagyok! És te?
-Fáradtan. Alig engedtek el a munkából.-dörzsöli meg a homlokát az ismeretlen nő, de a mellette álló fiú jobban lekötötte a tekintetemet
Izmos hát, váll, karok, lábak és mégis sovány. Másfél fejjel magasabb nálam, s az az ismerős hajbeállítás pedig gyanús. Közelebb mentem az illetőhöz, majd a kezemet a vállára tettem és magam felé fordítottam és megpillantottam...
-Ádi!-vigyorodok el, majd szorosan megölelem. Hát nem lúzer és nem is ismeretlen. Hanem egy jó barátom.
-Szia Emma! Eléggé sokká tartott míg felismertél.-nevetett
-De miért nem mondtad, hogy te is jössz?
-Az úgy nem lett volna meglepetés
-És te tényleg voltál már a táborban? Na és milyen? A szervezők jó fejek?-kezdem el faggatni, majd elindulunk a kocsi felé
-Igen voltam, fantasztikus és nagyon jó fejek.-válaszol sorjában a kérdéseimre
-És milyen a hely?
-Mindent meg fogsz tudni, csak legyél egy kicsit türelmes!-nevet
-De ne már!-vágom be a durci arcot
 -De-de!-kacsint, majd elindulunk a Rákóczi tér felé

Már páran ott állnak és közülük felismertem egy szervezőt, akivel Ádám lazán lepacsizott, mire én egy kicsit meglepődtem. Ennyire jó fejek, hogy pacsizgatnak is egymással? Ez szuper! Oda sétáltam hozzájuk és én csendben figyeltem, hogy valami strandról elkezdenek beszélgetni, de aztán a húszas évei végét járó fiú(aki inkább néz ki tininek)felém fordul és jobbját nyújtja
-Zoli vagyok, az egyik segítő.-mutatkozik be
-Emma vagy Emi vagy Em. Mindegyik megfelel.-utánozom a beszédét, mire felkacag
-Szimpatikus vagy Emi! Mi jól kifogunk jönni!-karolja át a vállam
-Ki a főszervező? Mert ahogy látom anyu utána kutat.-érdeklődöm 
-Az a lány. Melindának hívják és egy hete töltötte be a huszonötöt. 
-Wow.
-Ugye?
-Anya!-szólok neki mire ide jön
-Igen?-lépked mellém
-Az a kék ruhás lány az. Melindának hívják.-biccentek a lány felé, mire anyu kicsit értetlenül, de oda megy hozzá és elkezd vele beszélgetni
-Első tábor?-kérdezi Zoli
-Első-bőlintok
-Élvezni fogod.-paskolja meg a vállam Ádi

-Anyu! Mindjárt... Megfulladok!-nyögök fel. Említettem már, hogy utálom, ha anya csontropogtató ölelésben részesít?
-Bocsi, csak annyira fogsz hiányozni!
-Légyszí ne kezd el. Minden nap foguk beszélni. Nem lesz gond!-mosolygok
-Vigyázz magadra!-ad csókot a homlokomra, majd oda enged a bátyámhoz is, aki valamivel finomabban ölel meg, de pár másodperccel később el is enged
-Hé Ádám!-szól a fiúnak
-Igen?
-Vigyázz rá vagy nem fogod megélni ettől a naptól kezdve a tizenegyediket!
-Vigyázni fogok rá. És különben is! Tud bunyózni!-ránt vállat, mire spuriban felszaladok a buszra és várom, hogy Ádi leüljön mellém
-Mondtam, hogy ne mond meg nekik!-sziszegem
-Hupsz! Bocsi!-vigyorog
-Szemét!-bokszolok a vállába
-Szép ütés!-dícsér meg
-Köszike!-vigyorgok, majd felbődül a busz motorja én pedig intek egy utolsót anyuék felé, majd egy hatalmas mosollyal az arcomon sóhajtok egyet
-Irány Görögország!-motyogom és lehunyom a szemeimet

Szép hétfőt nektek!
Remélem ezzel a résszel egy iciripicirit feldobtam a napotokat :3
Szerintetek milyen lesz a tábor? És mit szóltok az új szereplőkhöz? Ha még nem láttad, akkor csekkold le ;) 
És a legfontosabb kérdés... Szerintetek Zalán (Emma apja) miért tudott elmenni velük? 
Remélhetőleg mindenki örül Ádinak ☺ Aki nem, attól bocsánatot kérek
Én ennyi lettem volna mára
Puszi:One Girl 
ui.:véleményeket várok :* 

4 megjegyzés:

  1. Heyho drága!
    Hű. Első reakció:D
    Na megpróbálok egy értelmes mondatot összeszedni. Kezdeném is: IMÁDTAM. Az elején annyira örültem, hogy kibékültek Kármennel:3 Nagyon aranyosak voltak, és amikor hárman hintáztak... az annyira tetszett. Ahj, nem tudom miért ilyen az apja:c

    Szerintetek milyen lesz a tábor? És mit szóltok az új szereplőkhöz? Szerintem Emma jól fogja érezni magát:) Valamint nekem Kata nagyon szimpatikus, hasonlít a sötét énemhez. Martin is szimpatikus, de ő már kevésbé, el nem tudom képzelni, hogy hogy kerülnek képbe, de várom a megismerésüket.

    Szerintetek Zalán (Emma apja) miért tudott elmenni velük? Most vagy fontos dolga van... vagy.. nekem kezd olyan érzésem lenni, hogy Zalán megcsalja Noémit. Nem tudom miért, erősen ez a gyanúm.

    Én személy szerint örültem Ádinak, de nagyon:3
    Fantasztikus rész volt, mint mindig, várom a következőt!;)
    Imádlak <3 <3 <3
    Ölel és puszil: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyho Emy!
      Atya ég mennyit írtál :o
      Én is nagyon örülök, hogy itt is minden rendbe jött. Már hiányzott nekem egy ilyen részlet is egy fejezetből :3 Viszont az apjával nem tudok mit tenni. :/ Vagyis hát tudnék, de inkább ragaszkodom az eredeti tervhez. Mert ha akarjátok akkor nem csak húszon-harminc részes lesz a történet.

      Emma nagyon jól fogja magát érezni, ezt garantálom. És a sötét éned, akkor nekem is nagyon szimpatikus :D Hogy Martin, hogy fog a képbe kerülni? Ádámnak vannak titkai is ;)
      És Zalánról pedig egyenlőre annyit mondok, hogy nagy baj okozója lesz a történet vége felé, vagyis a tábor után.
      Nagyon reméltem, hogy örülni fognak neki, ami ezek szerint sikerült is :3
      Köszönöm a dicséretet és igyekszem vele. ;3
      Én is téged :*
      Puszi:One Girl

      Törlés
  2. Huhh te jó úristen drága One Girl! Jézusom, ez a rész valami eszméletlen csoda😍Ádi eléggé szimpatikusnak tűnik, na meg ez a Zoli gyerek is😏😄Nati pedig hát, esküszöm olyan mint én. Nagyon szimpatikus lány, és a többiek is. Sajna nem tudok olyan hosszú véleményt kiszedni magamból mint Emy😭e legyen elég annyi hogy IMÁDTAM😍 Köszönöm hogy végre hoztad a részt, de már most elvonási tüneteim vannak😒
    Puszi: Hercegnő❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hercegnő! :D
      Még mindig rám jön a nevetés amikor elolvasom azt, hogy neked mennyire tetszett. :D
      Örülök, hogy szimpatikusak a szereplők! Igyekeztem olyanná formálni őket, akikről mintáztam. :3
      És semmi gond. :) Valaki hosszabban, valaki rövidebben tudja kifejteni. És a következő rész, már olvasható, szóval ha van időd, olvasd el ;)
      Puszi:One Girl

      Törlés