2016. január 21., csütörtök

8.Fejezet-Váratlan tett

Csöndben nyaltuk egymás mellett a jégkrémünket, és csak néztünk ki a fejünkből. Nekem elég volt az is, hogy valaki itt van velem és valamelyest átérzi a helyzetemet. Vagyis hát fogalmam sincs. Az az igazság, hogy nem nagyon tudok róla semmit. Nem tudom, hogy mi van velem. Barátkozom egy olyan fiúval, akiről szinte nem is tudok semmit, s beleszerettem Kármen barátjába aki az én haverom is. Én nem ilyen voltam. Könyörgöm tizenhárom vagyok és úgy érzem magam, mintha egy tizenhat éves szerelmi bánatát élném át. Tizenhárom évesen nem kéne még ilyeneket éreznem. Nekem még barátkozni, tanulni, és mosolyogni kéne. Vagyis hát szerintem. Valaki szerint a kor nem számít semmiben. Nekem is ez volt a véleményem, de ahogy most átgondoltam az elmúlt hetet, rájöttem, nagyon is számít. Nekem barátokra van szükségem, nem pedig szerelemre! Az ráér később is. Majd úgy negyven év múlva talán kiheverem őt másodszorra is. De akkor inkább veszek egy kutyát, minthogy elkezdjek pasizni... Mindegy! Ezt majd akkor eldöntöm.
-Te mit gondolsz rólam?-bukott ki belőlem a kérdés eléggé halkan, de a nagy hangzavarban Bálint mégis meghallotta
-Ez most, hogy jött?-néz rám értetlenül
-Csak mond el mit gondolsz rólam...-néztem továbbra is a messzeségbe
-Szerintem egy normális tizenhárom éves vagy, aki még keresi önmagát és próbálja lerángatni az arcáról a maszkot. Aranyos vagy, megértő és hozzád mindenki fordulhat, még akkor is amikor te sem állsz stabilan. Csak hát életed első szerelme nem éppen vesz észre és ez neked kibaszottul fáj. Én csak remélni tudom, hogy el fogod felejteni azt a szemetet és megismerhetem azt az Emmát, akiről Nati mesélt.-mosolygot
-Miket mondott?
-Elmesélte, hogy kiskorotokba mindig mosolyogtál és boldogan nevettél mindenen. Mesélt a tavalyi nyaradról is, hogy mennyire örült, amikor újra látott mosolyogni és hogy milyen boldog voltál akkor. Most is az lehetnél csak az a szemét mindig beletolakszik az életedbe!-kezdi el tördelni az ujjait
-Ahogy látom téged nagyon is zavar, hogy beletolakszik.-utalok a kezére, mire azonnal abbahagyja 
-Tény, hogy zavar, mert egy ilyen fiatal lányt így tönkre tenni?! Ehhez már kell tehetség!
-Végre valaki a szemembe meri mondani az érzéseimet!-jelenik meg az arcomon egy halvány mosoly
-Örülök, hogy én lehettem az!-kacag fel
-És te támogatod, hogy elmegyek abba a táborba?-kérdem
-Hát nem annyira, mert akkor nem fogunk beszélni, de, tudom, hogy már nagyon szerettél volna Görögországba menni és tudom, hogy jól fogod ott érezni magad, ezért támogatom!-vigyorog
-Köszi!-sóhajtok megkönnyebbülten
-Nincs mit kislány! Fogadd el, hogy ez van és lépj tovább! Menni fog!-karolja át a vállaimat
-Oké! Menni fog!
-Mondogasd magadnak és minden rendben lesz!
-Tényleg köszi!
-Ugyan azt tudom mondani, mint pár másodperccel ez előtt! Szóval ne köszöngess nekem semmit, vagy behajítalak a vízbe!-"fenyeget" meg
-Hát sok sikert ahhoz, mert az nem fog menni!-nevetek fel
-Csak vicceltem! Ennyire kegyetlen nem vagyok!
-Bálint! Jössz már végre?! Vagy még csajozol egy kicsit?-sétál felénk egy szőke hajú fiú
-Ádám. Emma egy barátom!-dörzsöli meg az arcát én pedig zavaromba beszívom az alsó ajkam
-Kicsit sem úgy néztek ki, de ahogy gondolod!-emeli fel a kezét védekezően
-Én is aláírom, hogy csak barátok vagyunk, csak egy kicsit le voltam törve.-segítettem egy kicsit a mellettem ülő fiúnak
-Ki miatt vagy letörve?-guggol le elém
-Röviden tömören annyi, hogy belezúgtam egy olyanba, akibe nem kellett volna.-rántottam vállat
-Ha van kedved oda jöhetsz hozzánk! Gondolom itt van az a valaki és nincs kedved vele találkozni, nem?-vonja fel a szemöldökét
-De! De teljesen idegen vagyok a társaságban.-húztam el a számat
-Ne izgulj! Addig amíg nem csinálsz valami olyat, addig nem lesz gáz!-mosolyog rám, mire rá nézek Bálintra is
-Addig tényleg nem lesz gáz!-ad igazat Ádámnak
-Rendben!-adtam be a derekamat, mire a két fiú azonnal felrángatott a fatuskóról és el kezdtek maguk után vonszolni
-Azért tudok még a lábamon járni!-kuncogok
-Nem baj!-röhög fel Bálint és, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy egy lányt vonszol maga után ordít a barátai felé és szól, hogy egy újabb taggal lett bővebb a csapat
Mindenki azonnal körénk gyűlt, mire kicsit feszélyezve éreztem magam, de amikor láttam, hogy tényleg rendes egy társaság, akkor én is csatlakoztam a társalgáshoz. Mindannyian bemutatkoztak, s én is mind a négyszer elmondtam a keresztnevemet, mire végre közölték a hírt, hogy versenyezni fognak. Értetlenül néztem a többiekre, akik sunyin elkezdtek mosolyogni, s azonnal leesett a tantusz. Vagy a hátukra kell másszak, vagy a nyakukba. Pompás! De még mindig jobb, az ő nyakukba ülni, mint az Ővébe. Elkezdték megválasztani, hogy ki kinek a nyakába fog ülni én pedig végig néztem mindannyiuk testén. Őszintén sajnálni fogom azt, akinek a nyakába kell üljek! Már csak négy embernek nem volt párja. Bálintnak, Daninak, Ádámnak és nekem. Elkezdtük kiszámolni, hogy ki kinek a nyakába fog ülni és, akinél elsőnek vége lesz a kiszámolónak, annak a nyakába kerülök én. Rossz, hogy nem én dönthetem el, de legalább a három közül kettőt már úgy ahogy ismerek, így nem paráztam... Annyira!
-Az én nyakamba ülsz!-sétál mellém Ádám
-Őszintén sajnállak!-veregettem meg a vállát
-Nyugi! Dobtam már el nálad nehezebbet is!-legyint, mire az én szemeim kérdőjeleket kezdtek el szórni
-Másodikos korom óta judozom és bokszolok.
-Értem. De attól még okozhatok neked sérvet!
-Hagyd már!-lök meg finoman, majd megragadja a csuklómat és el kezd húzni maga után. Itt mindenki azt hiszi, hogy nem tudok egyedül járni?
Behúzott a vízbe és amint elég mély volt a víz, lebukott én pedig mély levegőt véve ültem fel a nyakára. Furcsa érzés volt egy fiú nyakába ülni, de nem is volt rossz. Szinte beláttam az egész strandot. 
-Kapaszkodj!-nézem fel rám, mire ahova tudtam belekapaszkodtam, ügyelve arra, hogy ne okozzak fájdalmat neki, de mégis stabilan maradjak a nyakába. Azt hiszem Miki volt az aki vissza számolt, majd egyszerre indultunk meg, viszont ketten már lemaradtak az elején, mi pedig holtversenyben voltunk Bálintékkal, akik eléggé ügyetlenül haladtak mellettünk. Nem értettem, hogy tud Ádám ilyen gyorsan futni. Ez a srác biztos valami szuper gyerek. Már ott voltunk a cél előtt körülbelül másfél méterre, amikor megláttam Lali mosolygós arcát, Kármen és Nati értetlen tekinteté és Gergő feszes testtartását. Hoppá!
-Emmáék nyertek!-kiáltotta el magát Miklós, majd a lihegő fiú vállába bokszolt
-Minek futottál ilyen gyorsan, te hülye?-kérdeztem
-Meg se kottyant!-ránt vállat
-Emma! Te mégis hogy tudtál ennek a nyakába megmaradni?-lihegte Bálint
-Valahogy sikerült!-mosolyogtam
-Emi!-ordítja Kármen, mire összerezzenek. Nem igaz, hogy mikor már eltudtam fogadni, azt hogy megtörtént, ami megtörtént, akkor jelennek meg! Össze szorított szemmel tartom vissza a kitörni készülő zokogásom, de egy kósza könnycsepp kicsúszik, de azonnal letörlöm. Nem sírhatok! Főleg nem egy fiúcsoport előtt! Nem fordulok meg, inkább elindulok befelé és nem törődöm a mögöttem állókkal. Miért kell neki mindig előjönni és tönkre tenni mindent? Miért nem lehetek olyan tizenhárom éves, aki teljesen normális, szerelemmentes érzelmekkel éli az életét. Miért nem vagyok olyan, akire a hat éves énem büszkén nézett volna rám? Miért tudtam olyan lenni, amilyennek megálmodtam magam? Lebuktam a víz alá és sodrás köszönhetően, gyorsabban úsztam, mint valaha. Időnkén fel kellett jönnöm levegőért vagy a közeledő hangok miatt, hogy kikerüljem, de végül elértem azt a helyet, ahova lepakoltam a cuccaimat és szerencsére senki sem volt ott.Szapora léptekkel indultam meg a törülközőm felé, ahova azonnal letettem a hátsófelemet és előkerestem a táskámból a telefonomat. Nem rég múlt el fél öt. Vajon anyáék mit szólnának, ha megtudnák, hogy egyedül jöttem haza? Egészen biztos, hogy kapnék egy alapos fejmosást, de jelenleg nem érdekel. Szárazra töröltem magamat és felvettem a ruháimat és a táskámat a hátamra tettem. A vizes fürdőruhám már most átáztatta a felsőmet, de mentem előre, a kerülő úton. Telefon van nálam, fel tudnak hívni, ha keresnek. A fák között nem voltak sokan, csak egy-két ember hűsölt az árnyékban, meg egy pici baba aludt az egyik napozósátorban. Halványan elmosolyodtam, de továbbra is mentem előre. A homok lassacskán megszáradt a lábamon, így fel tudtam venni a cipőmet és tudtam tovább menni egyedül, a híd felé. Sokan rám is néztek, hogy egy lány miért sétál a kocsmák között egyes-egyedül, de nem figyeltem rájuk. Akárhova megyek, mindig megnéznek. Nem tudom miért, talán azért, mert nem vagyok csontsovány. Vagy a pattanásos homlokom miatt. Lassacskán már elértem a hidat, amikor megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből a készüléket, majd a fülemhez emeltem azt.
-Helló?
-Emma! Te mégis hol a büdös picsába vagy?!-szólt bele idegesen Nati
-Mindjárt rálépek a hídra.-rántok vállat
-Micsoda?!-visít a telefonba
-Most már a hídon vagyok, ami egy kicsikét magasan van!-nyelek nagyot
-Emma! Te teljesen meghibbantál? Tériszonyos vagy az istenért, te pedig felmész a hídra?!
-Haza kell menjek.-hazudtam
-Mégis miért? Nem várhatott volna még úgy két órát a hazamenetel?-szinte láttam magam előtt, ahogy leül a homokba és idegesen a hajába túr
-Nem. Nem várhatott.-sóhajtottam
-Figyelj! Így nem fogod tudni elfelejteni!-suttogja. Ezek szerint vagy Kármen vagy Gergő a közelében van      
-De úgy se, ha folyton a közelemben van!-válaszolok kicsit hevesen
-És mi lesz utána, ha vissza jössz a táborból? Tűrni fogod azt, hogy nem a te kezedet fogja, hanem Kármenét? A barátnőnkét?-kérdi és azonnal pofán csapott a felismerés. Natasa az elejétől fogva a dolgok ellen volt. Ő Gergőéket támogatta és engem vetett meg. Hogy nem vettem észre ezt az egészet? 
-Mind ketten fontosak nekem, de egyiket sem akarom elveszíteni Nati! De hogy jobb legyen neked, elengedem őt. Olyan leszek vele, mint egy bunkó emberrel lennék, ha nem lennék ennyire nyuszi!
-Te...
-Az előbb jöttem rá! A barátnőnk szó után.-néztem a helyünk felé, ahol láttam Natit a földön és mellette Kárment
-Beszélni akar veled!-halkul el
-Majd beszélek vele, de nem most. És mond meg neki, hogy sajnálom és nem akartam rosszat!-csuklott el a hangom majd szó nélkül kinyomtam. Csendben és lassan folytattam az utam a hídon hallgatva a mellettem elhalad kicsik hangját. Mindkettőjüktől bocsánatot kell kérjek. De sürgősen!
-Em! üvöltötte valaki a becenevemet, de még messze volt, hogy tisztán kivegyem a hangját, de nem is foglalkoztam vele. Komolyan mondom, egyre inkább úgy érzem magam, mintha egy szappanopera főszereplője lennék! És ez kibaszottul nem jó!
-Emi!
-Menj vissza!-kiáltottam vissza és karjaimat összefontam a hasam elött
-Nem! Te fogsz vissza jönni! Velem!-ragadta meg a vállamat
-Elegem van abból, hogy nem lehet egy olyan órám, hogy nem hallanám a hangod! Vagy nem látnálak! Nem akarok így érezni! Ugye tudod, hogy körülbelül mindent miattad teszek?! Hogy elhidegülök a lányoktól, föláldozom magamat, azért, hogy ti boldogok legyetek! De te mégis mit csinálsz?! Utánam jössz, mintha jelenték neked bármit is, ahelyett, hogy Kármennel lennél! Ugye tudod, hogy teljesen össze van törve? Mert ha nem igen vaksi vagy kis apám!-fordulok vele szembe és a mutató ujjammal megbököm a mellkasát
-Emma! Mindannyiunknak jelentesz valamit! Szerinted miért futottam idáig? Hát nem azért, mert kedvem támadt! Hanem azért, mert aggódtam!
-Miért is? Hogy lásd, ahogy bőgök, mint egy szerencsétlen gyerekes tini, aki nem tud tovább lépni egy érzés miatt?
-Azért, mert a barátom vagy!
-De nem fogod fel, hogy én szeretlek te érzéketlen tuskó? Én már nem haverként tekintek rád az istenért!-csapok a korlátra
-Tudom, hogy nem! És ez engem is zavar! Nagyon is! Fáj látni, hogy nem vagy az a mosolygós lány, kit megismertem. Rossz, hogy nem tudok segíteni.-hajtja le a fejét
-Ezen mégis hogy akarsz segíteni? Elmondanád? Majd egyedül is megpróbálom, és ha sikerül, megköszönöm a tanácsot!
Farkas szemet nézünk egymással és várjuk, hogy a másik mit fog mondani, csinálni. Csak egy helyben állunk és nézzük egymás íriszeit, mint egy kalóz a kincseit. Barna szemei nyugalmat sugároztak, ami rám is hatással volt, s ezért szép lassan de megnyugodtam. Lehajtottam a fejemet és a lábaimat fixíroztam, de a fiú az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet és újra mélyen a szemembe nézett. A szám kiszáradt, a gyomrom borsóméretű lett, a tenyerem pedig izzadt. Elakarom őt felejteni, de nem tudok tőle elszakadni. Valami összeköt, amit nem tudok elvágni és talán nem is akarom.
-Mond el még egyszer, hogy mit érzel irántam!
-Szeretlek!-suttogtam, miközben a távolban kiszemeltem egy pontot. Még pedig azt a helyet a zátonyon, ahol a többiek voltak
Hirtelen furcsa melegséget éreztem az ajkaimon, mire a szemeim kikerekedtek és a tüdőmben rekedt a levegő. Karjai testem köré fonódtak, egy lépést közelebb lépet és ajkait még mindig az enyémeken tartotta. Nem mertem megmozdulni. Nem mertem levegőt venni. Nem mertem semmit sem csinálni. Ráérősen elhúzódott tőlem, majd a szemembe nézett, én pedig próbáltam ezt az egészet feldolgozni. Gergő megcsókolt? Engem? Ránéztem és vettem egy mély levegőt, majd a tarkójánál fogva rántottam vissza magamhoz és csókoltam meg telt ajkait. Azonnal visszacsókolt és még szorosabban szorított magához. Furcsa volt az érzés, de hihetetlenül jó. Abban a pillanatban nem érdekelt a korom, a kinézetem, a strandon ülő barátaim, hogy hol vagyok és hány méter magasan. Nem létezett akkor más, csak ő és én. Szája lassan megmozdult az enyémen, mire kellemes bizsergés futott át a testemen és lúdbőrös lettem. A kezemet ami a tarkóján volt azt a hajába temettem, ami pedig mellettem volt az a derekára helyeztem és élveztem ezt a percet. Elváltunk egymástól és a homlokunkat egymásnak döntöttük és én elvigyorodtam. Hihetetlenül boldog voltam. 
-Ezért még le fognak nyakazni!-motyogtam, mire felnevetett
-Engem is!

Sziasztok!
Oki! Nem tudom, hogy hány tizenhárom éves esett túl ezen,
vagy hogy ki ítéli el ebben a részben Emma viselkedését, de remélem, hogy egy valakinek azért
tetszeni fog. Ha kapok is leordításokat KULTURÁLTAN(!!!!!!!!) írd le! 
Igazából ebben a  részben azt éreztem, hogy egy tizenhét éves lány életéről írnék, de nem baj.
Kell ilyen is. Na jó! Egy tizenhárom évesnek talán nem, de na!
Inkább hagyjuk. Tudom, hogy szar lett és pont. 
ölelés:One girl 

4 megjegyzés:

  1. Drága One Girl!
    Te jó úristen ez a rész valami eszméletlen lett. A lehető legjobban írtad le a jeleneteket, s ismét sikerült feldobnod a napomat. A Natasa-s jelenet kicsit össze zavart de tudom, hogy meg fogom érteni.
    Siess a következő résszel, mert már majdnem kiugrok a bőrömből a csókos jelenet miatt és már nagyon várom, hogy a következő részben milyen meglepetéseket hozol!
    Puszi: Hercegnő :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hercegnő!
      Örülök, hogy tetszett a rész, bár nekem nem tetszik. Úgy érzem, mintha egy ribancot formáltam volna Emmaból. És Natasával ki fognak bérelni! Nyugi :)
      A következő rész lehetőleg nem sokára kint lesz. Jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy gép elé tudják ülni :/
      Puszi:One Girl

      Törlés
  2. Drága!
    Már megint kezdeném a kiakadásommal. Megint gonosz voltál. Nagyon, nagyon. Itt abbahagyni, te manó?!
    Nah, de nyugi.
    IMÁDTAM! Már mióta erre vártam, ohh milyen aranyosak voltak, Gergő ahw igazi kis macsó, egy herceg aki a hercegnő után szaladt *-* Na jó, ez így túl szép, túl jó, de olyan jó jelenet volt:3 Na és a csók <3 És Bálint haverjai pedig nagyon szimpatikusak szóval remélem még lesz szerepük:)) Minden sort csak úgy ittam és nagyon remélem, hogy mihamarabb jön a következő rész, mert már most nem bírok magammal. Jah! És még egy kiakadás. Szar? Mi az, hogy szar? Na vonulj szépen a sarokba és addig ott maradsz amíg meg nem változik a véleményed, mert, ha nem meglátogatlak és én magam gondoskodok róla:3
    Imádlak <3 <3 <3
    Siess^^
    Ölel és puszil: Emy ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emy!
      Egy gyors kérdés. Itt mi volt az "agyfasz"? :"D
      Hát itt is ugyan azt tudom írni, mint az előző válaszomban. És ez kicsit sem lesz happy. Még ne örülj túlságosan. És Bálint haverjai még szerepelni fognak. ;)
      És igen, szar :D És ha még akarsz látogatni és beteg akarsz lenni, akkor szívesen látlak :D
      Imádlak :*
      És igyekszem a résszel.
      Ölelés:One Girl

      Törlés