2016. január 13., szerda

7.Fejezet-Strandoljunk!

Eltelt egy hét. Eltelt egy hét a találkozás óta, a vallomás óta, az ölelés óta, s a jelentkezés óta. Igen, anya megengedte, hogy elmenjek a SummerHillbe, mert a véleménye után hozzátette, hogy az egyik munkatársának a fia volt már ebbe a táborban, s annyira tetszett neki, hogy idén is megy, szóval nem leszek "egyedül". És igen, anya képes volt rám sózni egy fiút bébiszitternek tíz napra. Csodás mondhatom! Jó, egy másik tizenhárom-tizennégy éves lánynak ez mondjuk jó lehet, hogy egy fiúnak rajta kell tartania a szemét, de nem nekem! Semmi kedvem egy olyannal beszélgetni, akit életemben nem láttam, s a saját anyám kérte meg, hogy vigyázzon rám! Ja meg annyi történt, hogy majdnem eltörtem a kezemet... Megint. Ezért kell figyelni a külvilágra sötétben, vagy egy otromba biciklis nő neked jön és te a karodra esel! Holnap után megyek Platamonas-ra, s a gyomromban már két napja görcs van, de az arcomról viszont nem lehet levakarni a vigyort és ezt Kármen és Natasa is észrevette, ami miatt ők is örülnek, viszont annak kevésbé, hogy elmegyek Görögországba nélkülük. Igazság szerint egyre jobban fúr a lelkiismeret-furdalás, hogy itt hagyom őket, de muszáj megtennem. Most igazából annyit csinálok, hogy két hatalmas sporttáska felett görnyedek és pakolászom, ugyanis már nem bírok magammal! Már nagyon rég óta el akarok jutni görögbe, s szerencsémre oda megyünk, ahol a bátyám már járt és ő is volt azokon a programokon, amiken részt lehet venni, viszont a tábor úgy már igen drága lenne, szóval imádkozok azért, hogy én legyek az egyik akit kiválasztanak, hogy ingyen menjen Athénba, a meteorákhoz, a hajókirándulásra és az Olümposzra! De erre nem látok sok esélyt. 
Dúdolás közben pipálom ki azokat a dolgokat, amiket már elraktam, s újra átellenőrzöm, majd mosolyogva dőlök le az ágyamba. Furcsa, hogy egy héttel ez előtt még az ereimet vágtam volna, most meg majd' kicsattanok a boldogságtól. Ez a hangulatváltozás normális? A telefonom lejátszási listáján a következő szám hallatán a szám sarkai egyre csak felfelé kunkorodnak, majd énekelni kezdem. A nyári hangulatú zene boldoggá tesz engem és már idétlen táncba is kezdek és éneklek együtt az énekessel. Nem érdekel, hogy a bátyám már a szobám falán dübörög, nem érdekel, hogy az utcán járkáló emberek fel-felnéznek keresve azt az idétlen lányt, aki elő koncertet ad, semmi sem érdekel, csak az, hogy végre boldog vagyok. Valaki belépett a szobába, de igazából nem érdekel ez sem én továbbra is csak táncolok és énekelek, de amikor meghallom Kármen mezoját, rögtön felé fordulok és kezét fogva elkezdek vele táncolni. Együtt, táncolunk, ugrálunk, énekelünk és együtt vagyunk hülyék. A szám végén nevetve ölelem meg szorosan, majd nézek a boldogságtól csillogó kék szemeibe. Sejtelmes mosolya azonnal elárulja, hogy valamit akar mondani, amitől bele is könyökölök finoman az oldalába, hogy mondja már, de ő inkább könyörög, hogy kornyikáljak neki.
-Mégis minek? Látom, hogy nagyon szeretnél valamit mondani!
-Na légyszíííí!-rebegteti meg a szempilláit
-Nem! Inkább beszélj!-ugrok a hátára, mire féltesttel az ágyamra esik
-Lehetetlen vagy!-ölti rám a nyelvét
-Vigyázz vagy még a végén letépem!
-Ha leszállsz rólam, akkor még el is mondom, hogy miért jöttem!-nyögi, mire azonnal leszállok róla
Vesz néhány levegőt, majd tart egy hosszabb hatásszünetet. Jól tudja, hogy ezzel tud legjobban az agyamra menni, de most nem okozok neki azzal örömet, hogy elkezdem nyaggatni. Majd úgy is vissza fogja kapni.
-Nincs kedved ma eljönni velünk a Dunára?-kérdi
-Te ugye ezt csak költői kérdésnek szántad? Mert ha nem, én megfojtalak!-lököm meg a vállánál fogva és együtt felröhögünk
-Kíváncsi voltam a véleményedre.-ránt vállat 
-Na és kik jönnek?-ülök le a földre
-Anyuék, Öcsi, Nati és Gergő.-pirul bele az utolsó szóba.
A gyomrom még nagyobb görcsbe rándul, s a tüdőmbe rekedt a levegő. Ő is ott lesz? Akkor Kármennel fogunk együtt szívni!
-Ó! Hiszen ő még nem is látod téged még bikiniben!-kuncogok fel látva egyre vörösebb fejét
-Fogd be!-hajít az arcomhoz egy pólót, amit még nem raktam be a táskába
-Mellesleg téged sem! Szóval együtt fogunk vörös arccal közlekedni előtte!-röhög 
-Akkor együtt szívunk!-mosolygok
-Amúgy ha akarsz jönni, akkor igyekezz, mert mi már harci felszerelésben várunk lent!-mutat a lenge strandruhájára
-A konyhába várj!-mutatom fel a mutató ujjamat, majd kitoloncolom a barlangomból
Fejvesztve szedtem elő egy közepes méretű táskát és kezdtem el bele pakolászni. Törülköző, naptej, nasi, pénz. Oké ez meg van. Akkor öltözzünk! Letérdeltem az egyik fiókom elé és könyékig beletúrtam, keresve a bikinimet, de nem találtam.
-Basszus hol van?!-idegeskedtem
-Ezt keresed?-röhög a bátyám kezében a rózsaszín bikinimmel
-Az mégis hogy került hozzád?!-állok fel és kapom ki a kezéből
-Apa szerintem kicsit rossz szobába dobta be a ruhákat!-röhög
-Bocsánat!-szól apa, de én csak morgok egyet és Tomira csapom az ajtót
Sietve veszem fel a fürdőruhámat, majd újra felveszem a mai szettemet és lihegve lépek ki a konyhába. Igen, én egy kicsit sem vagyok normális.
-Mégis hova siettél ennyire? Három perc sem telt el!-nevet anyu
-Nyugi! Igazából még nem is vagyunk lent!-vigyorog Kármen
-Most már mindegy!-ülök le a székre
-De ha már készen vagy, akkor menjünk!-áll fel
-Hallod most ültem le!-nézek a szemeibe
-Hagyjad! Most egy kicsit durcis lesz!-mosolyog anyu
-Még szép, hogy az vagyok! -fonom össze a karjaimat
-De most már tényleg mennünk kell! Anya írt, hogy lenn várnak!-mutatja fel a telefonját
Egy gyors elköszönés után, meg egy "Vigyázz, nehogy elsodorjon a víz!" beszélgetés után elhagytuk a lakást és csöndben sétáltunk le a lépcsőház elé. Lali szokásához híven a tabletét nyomkodta, Nati valami ropin veszekedett Gergővel, Álmos és Szandra pedig azon tanakodtak, hogy hogyan is kéne betenni a csomagokat az öt személyes autó csomagtartójába. Amúgy ezzel még nem volt gond, csak azzal, hogy ki hol fog ülni, ugyanis heten vagyunk. Azt hiszem ma jógázni fogunk... Nati valahogy megszerezte a ropit, amit azonnal el is kezdet enni, de amikor megláttam Gergőéket, rögtön leesett, hogy miért tudta sérülés mentesen megszerezni a ropit. A gerlepár szorosan ölelte egymást, majd egy rövid csókot váltottak, amit persze csakis én vettem észre. Megráztam a fejemet és oda fordultam Kármen szüleihez és segítettem nekik a pakolásban. Felemeltem az egyik fekete táskát, de azonnal vissza is tettem.
-Nati! Te mégis mit tettél ebbe a táskába?-kérdeztem tőle
-Csak a szükséges dolgokat!-legyint a szájában egy szép sós pálcikával
-Ugye nem hoztad el a fél szekrényed?!-kerekednek ki a szemeim
-Csak a negyedét!-kuncog majd beül Lali mellé a kocsiba
Megráztam a fejemet, majd újra lehajoltam a fekete táskáért és betettem az enyém mellé. Újra ránéztem a táskák által kialakított toronyra, majd egy kisebb táskát kihúzva legalulról, s egy nehezebbet felülről, cseréltem meg a helyüket. Mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy ez így jó lesz, majd lecsuktam a csomagtartót és néztem ki a fejemből. Egy kéz simult a vállamra, mire értetlenül néztem a testrész tulajdonosára, Álmosra.
-Elvállalod, hogy beülj a négy idióta közé?-biccent az említettekre, akik éppen bunyóztak a sós pálcikákkal teli zacskóért. Az a furcsa, hogy abból három több, mint tizenhárom, de mindegy. Nyár van, ilyenkor bármit szabad! Nevetve bólintottam és vártam, hogy beüljön Nati és az ő ölébe Öcsi, aki még mindig azt a tabletet nyomta. Szerintem ma ki sem fog onnan szállni. Én is bekuporodtam középre, majd beült mellém Gergő is és az ő ölébe pedig Kármen. Na hát így öt hülye egymás hátán egy kocsiban nem a legszerencsésebb, de hát valahogy túléljük az utat. Vagyis hát mi biztos, de a szülők már nem annyira!
-Aki tudja, kösse be az övét!-néz ránk Szandra, mire Lali megszólal
-Anya! Szerinted be tudja bárki is?
-Igaz!-ránt vállat, majd elindulunk előre
A rádióból szóló zene elhalkult az ordibálások miatt, amin én csak röhögtem, ahogy Kármen is, mert ez a két jó madár még mindig a ropin vitázott! A Tesco mellett elhaladva Álmos száját egy párszor elhagyta egy cifra káromkodás a felelőtlen autósok miatt, de a hídig minden oké volt az úttal, amíg át nem haladtunk a vasúton. Nem történ semmi baleset, sem ütközés, csak egy érintés. Egy érintés, amitől kellemes borzongás cikázott végig a testemen. Csendben tűrtem azt, hogy a kezem és az ő keze összeért, de nem húztam el. Nem húztam el, mert ez is hozzá tartozik a felejtéshez. Tűrnöm kell az érintését! Még ha a legnagyobb vágyad az, hogy meg fogd a kezét! Nyeltem egy nagyot, mert ez a vágy egyre csak csábított és csábított, míg a végén már tényleg elhúztam a kezemet. A szívem vágtázott, a pulzusom már egészségtelenül magas volt, a tüdőm is egyre sűrűbben telt meg levegővel és hagyta el, az ajkaim pedig kicserepesedtek. Már fizikailag is szenvedtem az érintése után. Újra eszembe jutott az ölelés és újra éreztem karjait a derekam körül és azt, hogy a nyakamba szuszog. Hiányzott az az ölelés. Nagyon. Össze szorítottam a szemeimet és csendben hallgattam, ahogy a szívem már összeforrt darabjai újra összetörnek, de egy kis darab még épp maradt. Az a kis darab volt a remény. A remény, ami a rosszabban reménykedett. A rosszabban reménykedtem. Újra éreztem azt a puha és meleg érintést a kezemen, mire a szívem még gyorsabban kezdett verni. Nem tudtam mit csináljak. Nálam az ölelés is nagy dolog volt, de ez! Ez valahogy jobb volt. Jobb volt, mint az amikor megölelt. Nem tudom, hogy lehet jobb egy kézfogás, mintegy ölelés, de én így érzem. A keze az enyémet fogja és nem az ölében ülő lányét, aki erről az egészről semmit sem tud, ahogy a többiek sem. Az eszem hevesen tiltakozott ez ellen, de a szívem, csak helyeselte. Az emberek általában az előbbire hallgatnak, de én a hülye fejemmel az utóbbira hallgattam. Tudom, hogy ez egy nagy szemétség tőlem, s azt hogy ha ez kitudódik, mekkora vita lesz köztem és Kármen között, de abban a pillanatban nem érdekelt. Tíz napig nem fogom őt látni.
-Na! Itt vagyunk!-nyitotta ki az ajtót Szandra, mire azonnal elengedtem a kezét
Mindenki szép lassan kiszállt és én is kijutottam abból a meleg autóból. Szívtam egy mély levegőt és élveztem ahogy a szél lágyan fújdogál. Elmosolyodtam a víz láttán, majd oda mentem segíteni a többiekhez, akik szenvedve, de felvették a cókmókjukat, majd én is a vállamra tettem a táskámat és elindultunk a víz felé. A lányok valamin nagyon nevettek, Gergő Öcsivel beszélgetett, a szülők próbáltak minket rá venni arra, hogy kenjük be magunkat naptejjel, de számomra a szavaik süket fülekre leltek. Lehet nagy kockázatot vállalok, de én nem fogom bekenni magamat! Ha leégek, akkor szenvedek. Azt ennyi! Majd később bekenem magam. Ránéztem a naptejtől fehér társaságra, s amikor megbizonyosodtam arról, hogy senki nem néz felém, levettem a ruháimat és elindultam a víz felé. Így az elején verem hidegnek tűnt, de igazából nem érdekelt. Csak érezni akartam azt, ahogy az áramlás sodor. Ahogy egyre beljebb értem, úgy lett egyre erősebb a sodrás is, majd amikor már a derekamat súrolták a hullámok, leereszkedtem és élveztem a "hideg" vizet. Vettem egy mély levegőt és a testemmel együtt, a fejem is eltűnt a felszínről. Csak úsztam és mosolyogtam. Ilyenkor mindig úgy éreztem magam, mint egy delfin. Ők mindig élvezhetik ezt, gond nélkül. Én is ezt akarom! A tüdőm már szinte ordítozott a levegőért, így kidugtam a fejemet az édes vízből és vettem egy mély levegőt. Sajnos nincs kopoltyúm.
-Meg sem vártál minket?!-háborgott Nati
-Bocsi, de már majdnem megdöglöttem ott kint!-nevettem fel és a hasára fröcsköltem a vizet, mire ösztönösen behúzta azt
-De szemét vagy!-pislogott nagyokat, majd Kármen ráugrott a hátára és együtt borultak be a vízbe
A hasamat fogva röhögtem rajtuk, de főleg Kármenen! Ő mindenre képes, ha zavarban van és szégyenlős! Barackszínű bikinije csak virított hófehér bőrén, így a fiúk rögtön rá kapták a szemüket és nézték meg alaposan. Ő nem tudta, hogy így csorgatják utána a fiúk a nyálukat, ugyanis a haja makacsul beborította az arcát, de azonnal le esett neki, amikor egy bátrabb fiú fütyült egyet, s azonnal nyakig elmerült a vízbe, de Nati továbbra is állt. Őt nem annyira zavarja, ha nézik, ellentétben velem. Én itt maradok a vízben! Csak akkor jövök ki ha muszáj! Barnább bőréhez igazán ment a pink fürdőruha.
-A kis szégyenlősök!-nevetett
-Akinek jó alakja van, annak nem kell szégyenlősnek lennie!-forgatta meg a szemeit Kármen, mire szúrósan néztem rá
-Tudod, hogy szeretlek!-vigyorgott bárgyún, mire megdörzsöltem a homlokomat. Mindig ezzel jön!
-De itt fogunk állni és beszélgetni vagy csinálunk is valamit?-kérdezi Kármen
-Te guggolsz!-nézek rá
-Hogy neked mindenbe bele kell kötnöd!-röhög
-Bocsi! Én ilyen vagyok!-mosolygok
-Akkor mit csinálunk?-szól közbe Natasa
-Borulósat?-áll mellé Gergő
Akaratlanul is végig nézek a felső testén, és azt kell hogy mondjam, hogy nagyon is látszik, hogy jár kondi terembe!
-Oki!-ragyognak fel Kármen szemei
-Az én nyakamba ül Nati!-stoppolom le a vörös hajú barátnőm
-Ez gyorsan ment!-kacagott fel Gergő, majd hagyta, hogy letolja a víz alá Kármen és beleüljön a nyakába
Én is így tettem és a harmadik próbálkozásra végre sikerült stabilan felülnie a nyakamba Natinak, majd elkezdődött a "harc". Lökdöstük egymást, rángattuk mindent csináltunk. Már amikor veszteni látszottunk, akkor egy jó nagyot löktem Gergőn és a barátnőjével együtt borultak be a vízbe, mi pedig lepacsiztunk.
-Nem is tudtam, hogy ennyi erő van benned!-mosolygott
-Pedig van! De ha nem gond akkor én most...-kezdek bele, majd lelököm magamról Natit, aki sikítva esik a vízbe. A szerelmespár is feljön a vízből és elkezdenek azon vitatkozni, hogy ki miatt is veszítettek én pedig mosolyogva hallgattam őket. Sárosi úrfi aztán védi a büszkeségét! Hirtelen valaki-nagy valószínűséggel Nati-lenyomott a víz alá és öt másodpercig ott is tartott, amíg meg nem csikiztem a hasát és ő ijedtében újra a vízben találta magát. Megfordultam és néztem a "haragtól" csillogó szemeibe, majd újra rám vette magát, de én lebuktam a víz alá és elúsztam előle, így most sem talált meg. Láttam rajta, hogy alig bírja vissza tartani a röhögést, de még bírja. Az arcomba fröcsköl, mire én is visszavágok és ez addig így megy, amíg a semmiből előkerülve kerül alám és áll föl, én pedig úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta. Mondjuk őt ismerve az is múlik rajta.
-Most is olyan nagy legénynek tartod magad?-néz rám, majd alig láthatóan Gergő felé biccent, aki kicsit értetlenül figyel rám, amikor vörös fejjel fogom be az orromat és borulok bele a vízbe. Nem igaz, hogy ezt kihasználta! Elkezdtem kifelé úszni, s csak akkor álltam fel, amikor már térdig ért a víz és durcizva ültem le Lali mellé, aki belemerülve a játékba szólal meg:
-Ugyan olyan vagy, mint a nővérem. Brutálisan szégyenlősek vagytok a semmiért!-mosolyog
-Ezt mégis, hogy érted?-rázom meg a fejemet
-Szerinted őt annyira érdekli, hogy hogy néztek ki? Mind a ketten fontosak vagytok számára és őt nem igazán érdekli az, hogy mennyi felesleg van rajtad vagy a nővéremen.-kapcsolja ki a táblagépét
-Mégis mikor lettetek ti ilyen jóba?-nevetek fel
-Néha amikor Kármen nincs otthon és át jön hozzánk akkor szoktunk beszélgetni. És mostanság egyre többet. Néha úgy érzem, hogy én lettem a pszichológusa!-mosolyog
-Te szoktál neki tanácsot adni?-kerekednek ki a szemeim
-Nagy ritkán, amikor már fogom a fejem a hülyeségein!
-Szeretném tudni, hogy miféle hülyeségek?
-Lehet, de inkább nem leszek az aki tönkre teszi valamelyikőtök életét!-néz a benti hármasra
-Ha már felcsaptál pszichológusnak, segítenél nekem is?-túrok bele a vizes hajamba
-Megpróbálhatok!-ránt vállat
-Mesélt neked az egy héttel ez előtti találkozásunkról? Amikor nem voltatok otthon?-kérdezem, mire bólint
-Az őt nagyon is meglepte. Igazából észre sem vette, hogy valami gáz van, addig amíg el nem kezdtetek veszekedni. És amikor Nati mondta, hogy öleld meg érezte, hogy nem kicsit vagy a rózsaszín felhőkben.-magyarázza én pedig felkuncogok. Rózsaszín felhőkben, amik néha átmennek feketébe.
-Szerinted jól teszem, hogy elmegyek abba a táborba? A SummerHill-be?
-Ahogy érzed. Én ebbe nem szólhatok bele. De ahogy láttam a kocsiban jól tennéd, ha elmennél. Ha anya nem szólt volna, akkor lebuktatok volna.
-Te láttad?!-sápadok le
-Az egészet.
-Akkor tényleg jobb ha elmegyek!-sóhajtok, majd elnézek a barátaim felé, akik megindultak kifelé
Felállok a törülközőmről és a táskámba kezdek kutakodni és ki veszek egy kétszázast. Majd egy jelzés után, elindultam a kajálda felé. Megbántam, hogy eljöttem. Nagyon. A szívemet, mintha egy kéz szorítaná, ami nem akar mást, csak hogy szenvedjek, de nekem elegem van a szerelemből! Elegem van abból, hogy én vagyok az örök felesleg! A suliban, otthon, régen a lányoknál és most nála is. Tényleg nem lehetett látni, hogy szenvedek? Nem is tudtam, hogy ilyen jó színész vagyok!
-Emma?!-hallom meg a nevemet jobb oldalról, majd Bálint mosolygós arcát pillantom meg
-Szia Bálint!-intek neki
-Hát te? Azt hittem, hogy elnyelt a föld!-sétál mellém
-Nem, nem nyelt el. Csak kellett egy kis idő. Meg majd holnap után megyek görögbe és akkor még ennyit sem fogsz rólam hallani.-mosolygok
-Görögbe?-vonja fel a szemöldökét
-Ott lesz a tábor. Anya végre megengedte, hogy menjek, meg akkor kiverhetem Gergőt úgy fejemből!-konyulnak le a szám sarkai
-Itt van?-teszi a kezét a vállamra
-Itt hát! Ahogy Kármen is, a barátnője, aki a barátnőm.-húzom el a szám
-Mibe keveredtél te lány?!-nevet fel
-Szarba!-kúszik enyhe vigyor az arcomra
-És hova indultál?-kíváncsiskodik
-A kajáldába. Meg egy kicsit távol akartam tőle lenni.-magyarázom
-Akkor gyere! Együnk együtt jégkrémet!-karolja át a vállam, majd oda int a haverjainak, akik értetlen fejet vágva hagyták rá a dolgot
-De ha itt vannak a haverjaid, akkor menj nyugodtan vissza hozzájuk!
-Ők ellesznek nélkülem is!-röhög-Na gyere!-húz maga után a kajálda felé   

Sziasztok! :)
Itt is vagyok a résszel, ami pár nappal később jött az ígértnél. Ugye nincs harag?
Na mindegy. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért megkérlek titeket,
hogy írjátok le. Már ha van időtök és szeretnétek.
Remélem eddig mindenkinek jól telik a suli és félévkor nem fogtok semmiből sem kettesnél rosszabbat hazavinni a szülőknek. :D
De ennyi is lenne belőlem!
Majd valamikor még jelentkezem! ;)
Puszi:One Girl 

2 megjegyzés:

  1. Dràga One Girl!
    Imádtam ezt a részt, egyszerűen valami megragadott benne. Ezekben a szürke hétköznapokban élmény olvasni ezeket a színes élettel teli részeket! Hirtelen újra azt éreztem mintha nyár lenne, s én is ott lennék a helyszínen.
    Siess a kövi résszel!
    Puszi: Hercegnő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hercegnő!
      Igyekszem felfesteni az olvasók elé a nyári érzéseket, dolgokat, és az akkori életett, amit a diákok élnek. Örülök, hogy ez sikerült! :3
      Igyekszem vele, de tényleg,csak itt a félév és néha túlfáradt vagyok az íráshoz. Olyankor a másik szenvedélyemnek élek, a sorozatoknak! :D
      Puszi:One Girl

      Törlés