2015. december 10., csütörtök

Prológus

-Emma! Siess egy kicsit!-sürget a bátyám
-Itt vagyok!-forgatom meg a szemeimet, s felveszem a motoros bakancsomat
-Nem akarod azt letakarítani? Úgy néz ki, mintha most jöttél volna ki a disznóólból!-néz a lábbelimre
-Ja hogy most már ráérünk? Akkor le is takarítom.-indulok meg a fürdő felé, de a vállamra teszi az egyik kezét és visszaránt, így majdnem ráléptem a kiskutyám farkára
-Majd miután hazajöttél.-veszi fel a kocsikulcsot, s mind ketten kilépünk a lakásból a lépcsők társaságába
-Apa megengedte hogy vezess?-vonom fel a fél szemöldökömet
-Igen, de inkább szólj a barátosnédnek, hogy jöjjön!-indul lefelé a lépcsőn én pedig még fölmegyek tizennyolcat, s bekopogok a hetes lakásba. Türelmetlenül várom, hogy kinyíljon a velem szemben lévő ajtó, ami percek múlva kinyílik és egy csapzott hajú és egy kicsit izzadt lány tárul elém. Halkan felkuncogok, mire vet rám egy gyilkos tekintetett.
-Néha annyira megölnélek!-zárja be az ajtót és letrappolunk a lépcsőn
-Én is téged!-röhögöm el magam, s kilököm az előttem lévő ajtót s megcsap a frissen lenyírt fű illata
-Hogy kiöltöztél!-néz végig rajtam Kármen, mire megforgatom a szemeimet.  Egy fekete spagettipántos trikót vettem fel és a felé pedig egy favágó inget és a rövidnadrágom alá pedig egy szürke harisnyát és persze a motoros bakancsom
-A nyárköszöntő bulira? Még jó hogy! De te sem vagy semmi!-utalok a kék szoknyájára és a fehér blúzára
Mérgesen felmorrant majd beült a hátsóülésre én pedig az anyósülésre, s elindultunk az utolsó sulis bulira. Rossz érzés, hogy Kármen már nem lesz velem egy suliban jövőre, hanem a Jelkyben lesz én pedig megyek hetedikbe. Nagyon jó... Lehunyom a szemeimet és elkezdem magamba dúdolgatni a rádióban játszott zenét, s már arra eszmélek fel, hogy a rádióban játszott zenét elnyomja a kintről jövő rock zene, amitől fültől-fülig érő mosoly telepszik az arcomra. Kiszállunk a kocsiból, s megköszönve a fuvart a bátyámnak, elindulunk a kis ház felé, ahol ismerőseim várnak minket. A basszus hangosan dübörög, így elkezdek ugrálni és hangosan énekelni a énekessel. Ugrálva vetem be magamat a tömegbe, akik mosolyogva nézik a jó kedvemet, de Kármen könyökével megbökve jelzi, hogy valamit akar, majd az orrom alá tolja az energia italt, amit mosolyogva nyitok ki és húzom meg. A zenék egyre csak váltakoznak, s én egyre több dobozos italt fogyasztok el, de nem zavar. Túléltem a sulit, s nem buktam meg semmiből, így jár nekem ez. Oda sétálok a chipses zacskóhoz és egy keveset a számba téve rágcsálom el és mosolyogva nézem, ahogy mindenkinek a fizimiskáján boldog mosoly virít. Jó érzés azok között lenni, akik között önmagam lehetek. A szüleim előtt nem nagyon lehetek az, mivel káromkodni nem merek, alkoholos mentes sört nem ihatok, sem energia italt és nem engednek el már sötétbe. Őket addig nem zavarja az egész, amíg hullarészegre nem iszom magam és nem leszek rosszul vagy meg nem támadnak. Hátra hajtom a fejemet és élvezem a gyéren sütő nap melegét az arcomon. Furcsa hogy már itt a nyár, de még mindig olyan áprilisi idő van, de engem nem zavar. Legalább nem pusztulok meg a melegbe. Vált a pendrive zenét, amitől el nevetem magam, s meghallom, hogy Kármen is. Ellököm magam az asztaltól és a csípőmet rázva húzom meg az alkohol mentes sörömet és kisétálok a barátnőmhöz, aki már "twerkel".  Együtt ordítjuk a refrént, de a közelből meghallunk egy motornak a hangját, mire teljesen lefagyunk.Rögtön eszünkbe jut hogy ez a szám az Smt-sek zenéje. Az Smt egy motoros csoport, amiben inkább tizenhat éves fiúk vannak vagy fiatalabbak. Megjelenik a lelki szemeim előtt az, hogy ők azok és végig vonulnak itt előttünk, s egyéb ilyen hasonló dolgok, de nem. Helyette egy fekete fehér 125 cm3 motor jelent meg a kerítés előtt, mire a gyomrom teniszlabda méretűre zsugorodik. Hogy tudta meg, hogy itt leszünk? Azt hittem, hogy ez egy olyan buli lesz, hogy ő nem lesz itt és nem fogják Kármennel felfalni egymást a szeretetükkel. Félre értés ne essék, nincs bajom a sráccal csak már rossz látni, hogy mindig együtt vannak és én pedig néha már azt érzem, hogy pofán törölném a fiút. Leveszi a fejéről a bukósisakot, s felénk néz, majd beletúr dús hajába, mire puffogva belekortyolok a sörbe és a szemem sarkából figyelem Kármen reakcióját, ugyanis az a gyengéje, ha egy fiú beletúr a hajába. Kármen nevetve fut a a barátja felé, majd a nyakába veti magát és az arcára ad egy cuppanós puszit. Komolyan hányingerem van tőlük! Vagyis nem tőlük, hanem attól amit csinálnak.
-Lepattintottak?-sétál mellém Lali telefonnal a kezében
-Csúnyán lepattintottak-nézem végig, ahogy szerelmesen megcsókolják egymást. Egyszerre vagyok most boldog és szomorú. Boldog vagyok, mert végre összejöttek másfél év se veled, se nélküled kapcsolat után viszont szomorú is, mert többet érzek a barátnőm pasija iránt, mint kéne. Szomorúan megrázom a fejemet és mélyen elrejtem magamba az érzést és a gyakorlott mozdulatokkal széttépem az alumínium dobozt, s miután azt kidobtam bemegyek a kis házba a padlásszobába, messzire elkerülve azt a helyet, ahol lenni szoktak. Leülök az én szivacsomra , vagyis bedőlök és hangosan felsóhajtok. Kiveszem a zsebemből a telefonomat, s megnézem az askomat, de látva, hogy nincs semmi új így inkább elkezdek játszani a zombie tsunami nevet viselő játékkal. Terjengős percek múlva is még mindig itt fekszek fent a matracon és játszok, hallgatva a lent nevető embereket.
-Em? Minden oké?- kukucskál fel Kármen
-Ühüm. Csak kifulladtam.-mosolygok rá
-Mindenki hiányol. Miért nem jössz le?-ül le elém a szőnyegre
-Ugye tudod, hogy rajtad kívül és az öcséden kívül nem nagyon tudok senkivel sem beszélni?-nézek kék íriszeibe
-De! A Gergővel!
-Ő veled szeretne lenni!
-De veled is szívesen beszélget.
-Velem csak a fociról tud meg talán a motorokról. Azt ennyi!-tárom szét a karjaimat
-Mert eddig szinte mindig arról beszéltetek, s nem hagytad hogy másról.
-Tudod milyen vagyok!-túrok bele frissen mosott hajamba
-Igen tudom, de itt kinyílhatsz! Nincsenek itt idegen emberek és vége a sulinak! Mosolyogj!-teszi két ujját a szám széleire, s azokat felhúzva idétlen vigyort varázsol az arcomra, mire szétnyitom a számat és megpróbálom megharapni, de ő elhúzza a kezét, s röhögve ad egy taslát a fejemre, mire fájdalmat játszva elkezdem dörzsölni az enyhén sajgó területet. Már megszoktam, a fájdalmat.
-Ó szóval verekedni akarsz?-vonom fel a szemöldökömet cinikusan
-Azt hiszed nem verlek le?
-Egy éve szinte minden nap verekszünk és egyszer sem sikerült padlóra küldened!-nevetek fel, mire lábát lendíti, de én a fejemet elhajtva ragadom meg a lábát, s megrántom, s így küldöm le a fejét a padlóra. Gyorsan feláll és kezét lendíti , de újra elhajolok és finoman kigáncsolom, mire újra földre kerül. Belerúgok a seggébe emlékeztetve a csont nevezetű focis játékra, mire felröhög és tiszta erőből rácsap a seggemre.
-Micsoda pedofil vagy!-játszom a megdöbbentett, majd röhögve meglököm így a hasára kerül, s ráülök a hátára, majd az egyik lábát megfogva lassan elkezdem magam felé húzni és a bal karját a jobb lapockájához szegezem.
-Most mond, hogy leversz!-mondom neki, mire fájdalmasan felnyög
-Kitöröd a kezem!-morran fel, mire elengedem és felállok róla
Diadalittas mosolyra húzódik a szám és a csípőmre teszem a kezemet, majd halkan kuncogni kezdek. Vicces látványt nyújtott az ahogy feltápászkodott a földről, s halkan káromkodott. Hangos léptek zavarták meg a csöndet, mire mindketten a lépcső felé kaptuk a tekintetünket, mire megjelent Gergő barna hajzuhataga. Elmosolyodtam, majd a telefonomat felkapva oda sétáltam hozzá.
-Most egy kicsit feletesd el vele a fájdalmát.-súgom a fülébe, majd rá kacsintva ott hagyom a gerlepárt
Kisétálok a házból, s mosolyogva nézek fel a fehér korongra az égen, majd a lent maradt társaságra. Véget ért az iskolaidőszak, ami a szülőknek rémálmot a tiniknek szabadságot, a kicsiknek pedig strandolást jelent. Nekem azt jelenti, hogy egy újabb fejezett zártam le az életemben és elkezdődhet egy új, egy még ismeretlen élet. Vajon mi fog történni velem ebben a 78 napban, ezen a nyári szüneten?

Hát itt is lennék az első bejegyzéssel, avagy a prológussal. Remélem sikerült elnyernem pár embernek a tetszését, s ha igen, akkor, pipálni, kommentelni és feliratkozni ér. ;)
Nem tudom mikor fogom hozni a következő részt, valószínűleg vasárnap.
Mindenkinek kitartás, mert mindjárt vége ennek az átkozott iskolának és miénk két teljes hét és persze itt a karácsony! :))
ölelés: One Girl 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hű. Hát oda tetted magad:) Hihetetlen már a prológus teljesen megfogott. Imádom. A karakterek eddig nagyon szimpatikusak. Nagyon várom már, kíváncsi vagyok mi lesz ebből a szerelmi kapcsolatból. Remélem kint lesz vasárnap az a rész:3
    Sok imádattal: Emy.
    Imádlak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali! :)
      Köszönöm szépen! Igyekeztem és nagyon örülök neki, hogy szimpatikusak neked a szereplők. És a szerelmi kapcsolat pedig majd még ki fog bontakozni, csak az még egyenlőre titok hogy melyik irányba ;)
      Igyekszem kirakni vasárnapra részt, de ha aznap nem fogom kirakni, akkor hétfőn lesz kint.
      Én is imádlak <3
      xoxo One Girl

      Törlés