2015. december 31., csütörtök

5.Fejezet-Veszekedésből vallomás

Tegnap este már nem csináltam semmit, csak sorozatot néztem, s ott is egy párszor eltört a mécses, de ma már kipihenten és energiával telve keresem az interneten a táborokat. Anya megengedte, hogy ha olyan tábor tetszik meg nekem, ami külföldön van, akkor oda is mehetek, de ha ő is megvan arról bizonyosodva, hogy nem valami szervkereskedő hozta létre a tábort. Találtam mindenféle tábort, de eddig egy sem fogott meg. Volt színész, tánc, művészeti, lovas, kosaras, focis, mindenféle, de egyet sem találtam. Volt pár ami tetszett, de aztán megnéztem az árakat, s azonnal kerestem mást. A szemem már égett a két órás olvasástól, ezért inkább kikapcsoltam a laptopom és hátra dőltem a széken. Hogy fogok ott egyedül boldogulni? Hogy mondjam el majd nekik, hogy elmegyek egy kicsit több, mint egy hétre? Egyáltalán mondjam el nekik? Még szép, hogy elmondom! Nem megutáltam őket, hanem, csak el egy kis idő nélkülük. Vagyis Gergő nélkül. És hogy fogom őt elfelejteni? Hogy fogom kibírni nélküle? A már mindennapos beszélgetéseink nélkül? Először biztos, hogy hiányozni fog-ahogy minden más is-, de utána biztos meg fogom szokni. Meg kell szokjam! Felvettem a földről az üvegem és ittam párkortyot, de amikor megláttam, hogy kinek a neve virít a telefonom képernyőjén, vissza is köptem a vizet. Mégis mit akar tőlem, így suli után? Hisz' ilyenkor egyik osztálytársam sem szokott keresni! Lassan a kezembe vettem a készüléket, majd remegő kézzel húztam el a kis zöld gombot.
-Szia!
-Szia Emma! Én vagyok az Zorka!-köszön vidáman Zorka, az osztályom egyik legvidámabb lánya
-Igen, tudom. Meg van a számod!-kúszik egy halovány mosoly az arcomra
-Mindegy! Csak azt akartam kérdezni, hogy nem akarsz-e velem, Líviával és Delilával találkozni? Mert ugye így négyen már nem leszünk!
Már itt tartunk? Már el fognak menni? Miért nem maradhatnak ott velem a suliban? Livi és Zorka is el fog hagyni?
-De! Szívesen találkoznék veletek!
-Szuper! Akkor háromkor a sétálóban?-kérdi
-Tökéletes!
-Akkor háromkor. Szia!
-Hali!-vettem el a fülemtől a telómat, majd azt az asztalomra dobtam
Miért halad ilyen gyorsan az idő? Tegnap még azon agyaltam, hogy: "Jézusom! Mindjárt itt a nyár! De jó lesz végre kialudni magamat rendesen!", most meg: "Menjünk már vissza a suliba! Nem akarom, hogy elmenjenek!". Felálltam a székből és kimentem, kuckómból, megnézni, hogy mi zajlik a külvilágban. Anya sürgött-forgott a konyhába és Niki segített neki, a bátyám valami ügyfelével tárgyalt, apa pedig nyomta a gépet. Úgy egészében egy átlagos nap volt, mint a többi. Anyáék valamin felnevettek, mire az én arcom is mosolygós lett. Olyan jó volt hallgatni azt, amikor anyu nevetett. Besétáltam a konyhába és adtam egy puszit anyának, aki mosolyogva vette tudomásul, hogy nem vagyok magam alatt, Niki pedig azon mosolygott, hogy kibújtam a szobámból, ugyanis én nagyon ritkán jövök ki onnan.
-Na találtál valami jó kis tábort?-kérdezte Niki
-Sajnos még nem. De ma találkozok Zorkáékkal háromkor, szóval ha terveztetek valamit mára, abból én kimaradok.-közöltem, mire kicsit meglepődtek, de tudták, hogy igazából én ilyen vagyok
-Akkor ne maradj el majd sokáig, mert mi elmegyünk Pécsre.
-Oki! És mi lesz az ebéd?-szimatoltam, akárcsak Momó
-Borsó főzelék és rántott hús.-kuncogott Niki látván csillogó szemeimet. Anya ritkán főz ilyet, ezért is imádom annyira!
-Mikor mész el?-kiálltja ki a szobájából Tomi
-Háromkor. Miért?-kérdezem
-Akkor letudod vinni a kutyát!-ránt vállat és vissza tér a papírjaihoz
-Kisfiam! Így is úgy is te vinnéd!-nevet fel anya
-De most ne már! Jó hogy felkeltem!
-Már bocsi, de mindig én viszem le! Csak nem halsz bele abba a tíz percbe, amíg leviszed szegény kutyát!-fonom össze karjaimat a melleim alatt
-Téged ki kérdezett?-forgatja meg a szemeit
-Senki, de ebbe nekem is van beleszólásom, ugyanis az én kutyám is!
-Mikor lettél te ilyen?-vonja össze szemöldökeit
-Mindig is ilyen voltam, csak te nem figyeltél rám!-fordultam meg és abbahagytam a vitát
Semmi kedvem nem volt vele veszekedni. Majd suliidőben úgyis fogunk eleget. A fejemet megtámasztottam a kezemmel és úgy figyeltem tovább anyáékat. Elképzeltem, hogy majd én is így fogok főzni idősebb koromban és, hogy már önálló leszek meg minden, de inkább elzavartam ezt az álomképet. Nem akartam még felnőni. Tudom, hogy a korombeliek álma az, hogy felnőjenek, de én nem vágyom rá. Hogy miért? Mert eddig alig éltem. A telefonom csengőhangja újra felcsendült, mire felvontam a szemöldökömet. Ennyire híres lettem, vagy most mi van?! Vissza sétáltam a barlangomba és anélkül, hogy megnéztem volna, hogy kihív, felvettem.
-Hali!-köszönök
-Hali Emi! Minden oké veled?-kérdi
Lefagytam. Mégis mikor tudta meg a számom? Elvettem a fülemtől, s megnéztem, hogy mit ad ki és nagy meglepetésemre a nevét adta ki. Jobb kérdés. Mégis mikor írtam be a számát a telefonomba?!
-Öhm.. Igen! Jól vagyok!-válaszoltam gyorsan
-És akkor elmondanád, hogy miért voltál tegnap velünk olyan fura?-faggat tovább
-Hááát... Nálam nyáron gyorsan meg tud változni a hangulatom ezért voltam olyan amilyen, mielőtt a kórházba kerültem, utána pedig nem mertem a szemetekbe nézni azok után, hogy előttetek ájultam el.-hazudtam
-Egészen biztos? Nekem valamiért az a sejtésem, hogy nem mondasz igazat!
-Tényleg! Minden rendben!
-Na és a hasadon lévő lila folt? Elmondanád, hogy miért vágtad magad gyomorszájba?!
Ó jaj! Azt is látta? Nekem kampec!
-Hihi...
-Emma! Miért vágtad magad gyomorszájba?!-kérdezte ingerültebben
-Azt nem mondhatom el.-motyogtam. Inkább ez, minthogy megint hazudjak! Nem akarom azt, hogy állandóan hazudjak, mint a vízfolyás!
-Miért nem?
-Mert, ha elmondanám lőttek mindennek! Így is szar barát vagyok nem akarok még szarabb lenni!-sóhajtottam. Újra láttam őket úgy, ahogy tegnap. Boldogan és végtelenül szerelmesen. Ritka az ilyen ilyen idősen, de Kármen jobban megérdemli ezt a fiút, mint én.
-Nem vagy te szar barát! Már miért lennél?
-Figyelj! Ezt nem mondhatom el! Egyszerűen nem!-csuklik el a hangom. Annyira jó volt eddig minden, most meg újra köszönhetek a sós nedűnek, ami kifolyik a szememből. Miért a tiltott gyümölcs a legédesebb?! Miért ő kell nekem?! Miért nem tudom elfelejteni?
-Mi történt Emma?
Nem válaszolok, csak megrázom a fejemet és letörlöm a könnyeket. Azokat a fránya könnyeket, akiket ma nem akartam látni!
-Emma?!
Jelzésképp egy kis hangot adok bánatomnak. Össze kuporodok a földön és várom a csodát. A csodát, amely megszabadít, minden rossztól, minden szenvedéstől. Egyre jobban szólongatott, de továbbra is itattam az egereket, mire elhagyta egy mondat a száját:
-Most oda megyek!
-Ne! Ne gyere! Úgy minden rosszabb lesz!
-De oda megyek! Nem fogom itt ölbe tett kézzel ülni, miközben az egyik barátom sír! Arról már most letehetsz!
-Bárhová mehetsz, csak ne ide! Menj Kármenhez! Gondolom ma még nem találkoztatok!
-Nem, de nem is fogunk!
-Tessék?!-kerekednek ki a szemeim. Ugye nem?!
-Ma Szegeden van az egyik rokonánál. Szóval ma nem találkozunk! Mindjárt ott vagyok! Ne menj sehova!-teszi le a telefont
A szám o alakot vett fel, a testem teljesen lefagyott, a szívem kihagyott egy ütemet, levegőt is elfelejtettem venni. Megráztam a fejemet, majd a szívem heves tempóban kezdett dübörögni a mellkasomban. Ide jön. Hozzám. Vajon tényleg aggódott értem tegnap? Igaz volt, amit Bálint mondott? De, ha igaz, akkor nekem csak rosszabb! Eggyel több ok, hogy szeressem, s én nem akarom ennél is jobban szeretni! Felállok a földről és azonnal elindulok a cipőmért. Nem fogok itt ülni! Szóltam anyának, hogy elmentem egyet sétálni, majd rohantam lefelé a lépcsőn, remélve, hogy még nincs késő. Kicsaptam a bejárati ajtót és körbe néztem, s megpillantottam azt a bizonyos motort. Elindultam az ellenkező irányba, távol tőle, mire utánam ordított, de nem érdekelt. Futottam tovább, mint egy nemnormális és egy cél lebegett a szemem előtt. Gyorsabban elérni a Dunához, mint ő, ami egyenlő volt a lehetetlennel, de reménykedni szabad, nem? Hát én reménykedtem. Tüdőm égett, a lábaim fájtak, torkom kiszáradt, a nagy melegben egy-egy verejték csordult le a hátamon, de semelyik sem érdekelt. Minél távolabb tőle annál jobb. Hátra pillantottam, s a tekintetem találkozott az övével, mire új erőre kaptam és sprinteltem tovább. Ő egyre gyorsabban, én viszont egyre lassabban haladtam, de nem adtam fel. Sorra kerültem ki a bicikliseket és a velem szembe gyalogló embereket, akik eléggé furcsán néztek rám. De a mai világban a felnőttek kikre nem néznek furcsán? Megláttam a leejtőt, mire az összes energiámat összeszedve iramodtam meg újra, de hirtelen két kar fonódott körém, mire azonnal elestünk. A földön fetrengve könyörögtem neki, hogy engedjen el, de amikor az nem használt, elkezdtem ficánkolni, forgolódni, de az sem használt. Jóval erősebb volt nálam és sajnos gyorsabb is. De nem ravaszabb! Mélyen belenéztem a szemeibe ezzel utalva arra, hogy "megadom" magamat, mire leszállt rólam, de én elindultam tovább az úton, kihasználva a pillanatot. Már sípolva vettem a levegőt, de az sem érdekelt, én csak futottam tovább. Megtettem az utolsó kanyart, majd le is fékeztem. Rosszkor voltam rossz helyen. Az Smt-sek bandáztak ott, akitől féltem. Hogy miért? Mert félek az idegenektől és ők idegenek. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Fussak tovább és rohanjak közéjük, vagy várjam meg, amíg Gergő ideér és faggason tovább? Éreztem, hogy nem tudok már tovább futni, de nem akartam, hogy megtudja! Kétségbe voltam esve. Hátra néztem és láttam, hogy nincs sok távolság köztem és ő közte, de ez is rohamosan csökkent. Feladom. Nem bírom tovább. Elindultam egy kisebb betontömb felé, amire le is ültem és megvártam, amíg ő is így tesz. Szinkronban lihegtünk és nyeltünk, de igazából nem figyeltünk egymásra, csak bámultunk ki a fejünkből. Amikor a lélegzetünk helyre állt, egymásra néztünk és vártuk, hogy a másik megszólaljon, de egyikünk sem tette. Úgy éreztem nekem kell megszólalnom elsőnek, ezért meg is tettem:
-Hiba volt követned. Egyszerűen haza is mehettél volna.
-Miért? Hogy tovább őrlődjek azon, hogy mikor romlott meg ennyire a barátságunk? A lányok is azon agyalnak, hogy mégis mi történt veled! Olyan vagy, mintha megint abban az időszakban lennél! Mi csak segíteni szeretnénk, de te nem hagyod! Eltaszítottál minket magadtól!
-Tudom, de nem tehetek mást! Meg akarom kímélni magamat, magunkat az igazságtól! A múlton már túl vagyok, de a jelenlegi akadály még stabilan áll előttem! És hogy azon át tudjak lépni, felejtenem kell!-nézek rá
-Miért kell felejtened?-emeli rám félelemmel teli barna íriszeit
-Mert valami olyan történt, ami miatt lettem szar barát! Ezért kell felejtenem! Ezért kell elmenjek!
-Mégis hova?! Nem mehetsz el!-emeli fel a hangját, mire a a part másik felén lévő fiú csoport ránk emeli tekintetét
-De! És ezt nem te fogod eldönteni! Azt akarod, hogy vissza térjen az az Emma, akit megismertél?!
-Igen! De most is ő áll előttem!
-Nem! Előtted egy álarcos lány áll, aki így próbálja megvédeni a többieket a szenvedés látványától! Aki folyton elköveti ugyan azt a hibát, amit nem kéne! Ettől akarlak megmenteni téged és Kárment! Magamtól akarlak titeket megvédeni!-ordítom
-Mitől kéne megvédened minket?!  Mégis mitől Emma?!
-Az érzéseimtől!-üvöltöm, majd a szám elé teszem a kezeimet. Istenem!
-Tessék?!

Sziasztok! :3
Itt is lennék az ötödik résszel, s tudom, hogy ez a befejezés tényleg kegyetlenség volt,
de hát én egy gonosz kis manó vagyok! :3 Hihi...:D
Remélem tetszett nektek ez a rész és remélem megfelelő volt az év utolsó részének!
Mindenki bulizzon egy jót!
Remélem mindenkinek jól telt ez az év és hogy mosolyogva lép az újba! :)
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! 
ölelés és puszi:One Girl     

5 megjegyzés:

  1. Drága, drága.... Várjunk csak!
    Ez mily kegyetlenség már! A gonoszságok, leggonoszabbika! Na jó tegyük fel visszakaptam, de ezt nem teheted! Ez... ez... na jó. Mély levegő, mielőtt ma a kórházba kötnék ki.
    Szóval, ez eszméletlenül csodálatos volt. Emma és Gergő, ahw imádtam őket, reményeim szerint a két szív hamarosan egymásra talál, mert, ha nem búcsút mondhatok az idegrendszeremnek:'D Kíváncsi vagyok milyen tábort fog találni, na meg arra a találkozásra ami az osztálytársakkal lesz.
    IMÁDTAM!
    Sietni ér a következő résszel:3
    Imádlak ♥♥♥♥♥
    Ölel és puszil: Emy :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja! És Viszont Kívánok Boldog Új Évet! :*

      Törlés
    2. Drága °Emy°!
      Szerintem már mindenki tudja, hogy én ilyen kis gonosz vagyok! :3 De azért senki se szeretnék kórházba küldeni :o
      Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy össze jöjjenek, de nem fognak... Egy darabig :D Lesznek itt még érzelmi hullámvölgyek! :'D
      És ha kell egy új idegrendszer, akkor egy cipőben vagyunk ;)A tábor pedig nem sokára képbe jön! :)
      Nem sokára hozom! ;) Addig is légy türelemmel! ;)
      Én is IMÁDLAK!:3 ♥♥♥♥♥
      Sok-sok puszi:One Girl
      ui.:Köszönöm! :3

      Törlés
  2. Drága One Girl!
    Már a blog nyitása óta olvaslak, de most éreztem úgy hogy fel is iratkozok.
    Nagyon tetszik az egész :)
    Imádnám az Emma-Gergő párosítást, remélem hamarosan össze jönnek! :)
    Kíváncsian várom a következő részt, siess vele ;)
    Puszi: Hercegnő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hercegnő!
      Köszönöm a feliratkozást! :3 Hihetetlenül boldog vagyok!☺ És Örülök, hogy tetszik! :)
      És az Emma&Gergő párosra pedig ugyan azt tudom mondani, mint az előző válaszomban. :D
      Nem sokára jelentkezem a résszel és te pedig légy türelemmel! :3 ;)
      xx:One Girl

      Törlés