2015. december 23., szerda

3.Fejezet-Az új barát

Felvéve a maszkot festek az arcomra egy mosolyt, s oda sétálok a barátaimhoz, csatlakozva a társalgásba. Azt sem tudtam, hogy miről van szó, de nem baj. Én csak ott álltam és mosolyogtam, mint egy hülye, ami neki s feltűnt, de mit sem törődve szívem heves vágtájával nevettem Natiékkal együtt. Furcsa volt most is játszani a boldog kislányt. Azt a lányt, aki tényleg szerettem volna lenni. Aki lehetnék, ha Gergő nem lopta volna be magát a szívembe. De most már mindegy. Ez leszek egy darabig. Egy álarcos lány. Ránéztem Kármenre és azonnal eszembe jutott az a szó, amit még rám mondtak alsóban és néha még most is. Disznó. Így hívtak engem és ritkán most is. Sosem voltam egy modell alkat, de ez a szó nyomot hagyott bennem. Nagyon is. Ő annyira szép volt. Csillogó kék szemek, telt ajkak, modell alkat, ott domborul ahol kell, nincs rajta egy grammnyi felesleg se. Egy pillanatra irigy voltam rá. De tökmindegy, hogy mit gondolok sosem leszek olyan, mint ő vagy a Nati, mert ők érett tizennégy évesek én pedig egy kis takonypóc, egy semmire kellő kis tizenhárom éves, aki senkinek sem fog kelleni.
-Kér valaki inni?-nézett végig Kármen rajtunk
-Én igen!-tettem fel a kezemet
-Mi is!-válaszolták egyszerre Gergőért és együtt elkezdtük elfogyasztani a hozott üdítőket
-Esetleg valaki kér sört?-kérdezi Gergő, mire én hevesen elkezdek bólogatni. Ha valahol sör van, akkor ott vagyok én is!
-Tessék!-nyújtja nekem, mire gyorsan kikapom a kezéből a sört és kinyitom az üveget
Lassan kezdem el kortyolni a még hideg alkoholmentes italt és közbe fél szemmel figyelem azt ahogy Nati a telefonján játszik. Nem voltam kíváncsi rájuk. Meg eleve minek nézzek rájuk?! Hogy még jobban fájdítsam az így is összetört szívemet?! Köszi, nem.
-Chipset?-dugják az orrom alá a zacskót, de én megrázom a fejemet. Nem akarok enni pedig imádok chipset enni, de most el kell kezdenem fogyózni, ugyanis nem akarok úgy menni szeptemberbe suliba, hogy felszedtem újabb öt kilót.
-Emma! Egyél valamit, mert szinte látni, hogy mennyire korog a gyomrod!-forgatja meg a szemeit Natasa
-De nem vagyok éhes!-nevetek fel
-Oké! Akkor szólj ha akarsz enni valamit!-ránt vállat Kármen és vissza ül a barátja mellé
Miután mindenki elfogyasztotta az, amit akart, előhúztuk a Tescos kocsit és kiszámoltuk, hogy ki megy bele először, ami Gergőre esett. Röhögve bemászott a kocsiba, majd hagyta hogy Nati tolja, forgassa a parkolóban, mi pedig röhögve néztük végig, ahogy egy párszor majdnem kiesett a kocsiból szerencsétlen. Amikor már a stopper az utolsó másodperceket számolta, Nati eléggé meglökte a kocsit, s amikor a kocsi kereke elérte az öt centi vastagságú patkarészt, a benne lévő utas úgy ahogy volt, kiesett. Hangosan felröhögött és feltápászkodott a földről, majd bemutatott a földön fetrengő lányra, aki a könnyeit törölgetve röhögött tovább. Újra kiszámoltuk a következőt és most Natira került a sor és Kármen tolta. Beállt a görcs a gyomromba, s a szívem úgy dobogott, hogy félő volt, hogy valaki meghallja. Nem figyelve az érzéseimre, indítottam el a stoppert és figyeltem a vihogó barátnőimet. Éreztem parfümjének illatát és testének melegét, ami miatt a gyomromban még a lepkék is elkezdtem repkedni. Hevesen rágtam az alsó ajkamat, ami a kör végére teljesen sebes volt és egy kicsit duzzadt. Kiszámolás nélkül is tudtam, hogy én ülök be a bevásárló kosárba, így kényelmesen elhelyezkedtem benne, s vártam a tolót.
-Mehet!-kiáltja Nati, mire engem valaki igen erősen meglök és szinte elgurulok a parkoló másik felébe, s az út közbe megfordulva megpillantom a mögöttem futó fiút
Megfogja a kocsi elejét így szembetalálom magamat csoki barna íriszeivel, de továbbra se érdekel. Hátra hajtom a fejemet és elkezdek magamba énekelni.
-Miért nem szólsz hozzám?-kérdi majd megforgat
-Beszélek hozzád! Most is!-válaszolok nemtörődöm stílusban
-De nem úgy, mint mielőtt visszajöttem volna. Valami rosszat csináltam?-kérdi majd újra megpörget
-Nem csináltál semmit.
-Akkor?
-Mi akkor?-nyelem le a feltörekvő sört, ugyanis már eléggé szédülök
-Mi változott meg azóta?
-Semmi.-csak maszkot öltöttem magamra
-Biztos?-pörgetett meg még egyszer
-Ha nem hagyod abba a pörgetést, annyi fog megváltozni, hogy lesz egy hányásfolt a pólódon!-morgom, mire megállít
-Rosszul vagy?-néz a szemembe
-Egy kicsikét-mutattam azt a kicsit a mutató és hüvelykujjammal
-A forgás miatt vagy a nap miatt? Esetleg amiatt, hogy nem ettél?
-Szerintem a forgás miatt!-motyogom
-Na jól van szállj ki!-utasított, mire lassan kimásztam, de forgott velem a világ így amikor a lábam földet ért, a térdeim összecsuklottak
Gergő segített felállni, de én bunkón ellöktem magamtól és oda cammogtam a lányokhoz, akiknek az arcára nem voltam kíváncsi Tudom, hogy azt fogják mondani, hogy:"Ez azért van, mert nem ettél!".
-Mi a baj? Rosszul vagy?-guggol le valamelyik lány elém
-Eléggé!-suttogom
-Tessék, idd meg!-nyomja valaki a kezembe egy üveg vizet, aminek a tartalmát egyszerre meg is iszom, de szédülés nem múlik. Megrázom a fejemet, jelezve, hogy ez nem segített, mire pár másodperccel később egy szendvicset adnak nekem én pedig elkezdem azt majszolni, de emiatt csak rosszabb lett a helyzet. Szívok egy nagy levegőt, de érzem, hogy nekem ez már túl meleg, túl párás. Végtagjaim elkezdenek zsibbadni, s egyre laposabbakat pislogok. Körbe nézek és megpillantok egy kis árnyékot. Árnyék. Hűvös. Felállok és elindulok a hűvös felé, de félúton megrogyok. Nem érzem egyik testrészemet sem és a látásom, hallásom egyre csak tompul, de én megyek tovább.
-Emma!-hallom meg a nevemet, majd sötétség


***

Lassan elkezdem érzékelni a körülöttem lévő világot. Emberektől származó hangok, kocsik dudája, lassú lélegzet vételem és az orrfacsaró kórházi szag. Na már csak ez hiányzott! Pislogok párat, majd végig nézek a kórházi szobán. Összesen négy ágy van bent, de csak én vagyok az egyedüli aki az egyiket el is foglalta. Kinézek az ágyam melletti ablakon, de a világító égitesten és a bárányfelhőkön kívül nem látok semmit. Mondjuk hat emelet magasságból mi mást láthatnék? Vagyis körülbelül annyi. Rá nézek a mellettem álló tartó oszlopra, amin egy infúzió csüng, ami miatt azonnal megforgatom a szemeimet. Azért ennyire nem volt gáz a helyzet. Vagy mégis? Egyáltalán mikor, hogyan és ki hozott be?! Meddig voltam kába?! Hirtelen jött erőből felülök és végig nézek a kezemből kiálló csövön.Legszívesebben úgy ahogy van kitépném, de nem akarom az végig nézni, hogy a bennem lévő tű -vagy mi a fene- miatt elvérzek. Lenézek magamra és nagy meglepetésemre a nadrágom nem volt rajtam! Ezek még meg is tapiztak vagy mi van?!
-Látom felébredtél!-nyit be egy velem egy korú fiú a szobába
-Fel, de nem itt akartam!
-Ez a hely még mindig jobb, mint ha kint lennél ott a semmi közepén a barátaiddal, akik halálra aggódják magukat kint a folyosón. Főleg az a fiú mondjuk eléggé jól álcázza.-ül le a velem szemben lévő ágyra
-Szerintem meg csak azt álcázza, hogy aggódik.-hajtom le a fejemet
-Ennyire nem vagytok jóban?-vág értetlen képet
-Felőlem igen csak jóban vagyunk, de felőle max gyenge haverság.-magyarázom
-Akkor te jó nagy szarban vagy!-röhög fel
-És ahhoz mit szólsz, hogy ez már másodszorra történik meg velem?-eresztek meg egy halvány mosolyt
-Hát most nem lennék a helyedbe!-rázza meg a fejét
-Én sem lennék ebben a helyzetben. Mondjuk máskor sem.
-El akarsz húzni innen, mi?-kérdi
-Igen, de anélkül nem tudok, hogy ne találkoznék vele, meg ugye a doki.
-A doki nem sokára jön és ha gondolod segíthetek.
-Mégis hogyan?-ülök fel törökülésbe az ágyra, de a lábaimra húzom a takarót 
-Nyugi, nem vagyok egy perverz vadállat! Mellesleg végig itt voltam, amikor behoztak, szóval...
-Ez a nap egyre rosszabb lesz!-hajtom le a fejemet és a vörös arcomat próbálom a hajkoronámmal eltakarni
-Amúgy Bálint vagyok.
-Emma.
-Véletlenül nem tudod, hogy pontosan miért kerültem be?-kérdezem meg tőle
-Éh gyomorra az alkohol menetes sör és a forgás, ráadásul a legnagyobb melegben kint lenni. Ez együtt nem a legjobb, kislány.
-Szóval napszúrást kaptam?-faggattam tovább nem törődve az új "becenevemmel"
-És egy kicsit kiszáradtál. De amúgy egyszer hánytál is, amit persze én vettem észre és én tartottam neked az a vödröt.-mutat a szoba másik felében gubbasztó fehér vödörre
-Hát így utólag is köszönöm.
-Nincs mit.
-És te miért vagy bent? Vagyis voltál, mert teljesen normálisan vagy felöltözve.
-Ó én csak behoztam anyámnak a kaját.
-És akkor mégis, hogy kerülsz ide?
-Úgy hogy anyám az orvosod és megkért, hogy legyek itt veled, amíg fel nem ébredsz, s amíg ide nem jön megnézni. 
-Értem.-bólintottam
-Hát felébredtél!-lép be az orvosom, aki nem néz ki harmincnál többnek. Sötétszőke haja lágy hullámokban omlik a vállaira, szív alakú arca csak még szimpatikusabbá teszi, vékony ajkai és zöld szemei minden férfi tekintetét magára vonzza. Irigylésre méltó  alakja csak még jobban azt igazolja, hogy nincs több harmincnál, szóval igazából egyre jobban az a gyanúm, hogy vagy nagyon korán szült vagy nagyon nagyon jól tartja magát, s az utolsó, hogy örökbe fogadta Bálintot.
-Teljesen oké vele minden.-közli az anyával Bálint
-Az nagyon jó! De azért én is megnézném, ha nem gond?-pillant rám, mire csendben megrázom a fejemet, hogy nem
Sorban végig kérdezte, azokat a részeket a testemen, amik fájhatnak vagy esetleg úgy érzem, hogy nincs velük minden rendben. Miután megbizonyosodott arról, hogy tényleg minden oké velem, hívott valakit, hogy szedje ki belőlem azt a tűt. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, hogy megszabadulok ettől a csőtől, de amikor az ajtóban álló személyekre néztem, megijedtem. Nati és Kármen szemében ugyan azt láttam. Félelmet, aggódást, és egy kicsi haragot. Haragot, mert nem ettem és nem ittam rendesen és nem szóltam nekik, hogy nem bírom az ilyen meleget. Gergő barna íriszeiben pedig csak értetlenséget. Nem értette, hogy ezt az egészet miért nem mondtam el nekik, hogy miért viselkedek vele másképp azóta, hogy elment Kármenért. Elkaptam róluk a tekintetemet és Bálintra néztem. Tudta, hogy mi a baj, ezért megértően bólintott, jelezve, hogy nem hagy velük egyedül. Felhúztam a nadrágomat, s csendben Bálint mellett kisétáltam a szobából, az osztályról, az épületből és az eddigi megszokott életemből.


Sziasztok!
Hát itt is vagyok a harmadik fejezettel, ami remélem, hogy tetszett nektek.
Az következő részek kicsit szomorúbb hangulatúak lesznek. Remélem azért nincs harag :/
A következő rész valamikor az ünnepek után fog jönni, szerintem huszonkilencedikén.
És így utoljára...
MINDENKINEK BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK! :)))
ölelés:One Girl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése