2015. december 13., vasárnap

1.Fejezet-"Beleszerettem a 'nővérem' barátjába"

Másnap reggel szokásomhoz híven, majdnem délben keltem fel, de most egy különbséggel. Most nem magamtól ébredtem fel, hanem drágalátos barátnőmnek, Natinak kedve támadt beszélgetni. Komótosan kidörzsölöm szemeimből az álmot, majd a telefonomért nyúlva felveszem.
-Hmm?-morgok bele
-Végre, hogy felvetted!
-Most keltem fel, basszus! Helyesbítek! Felkeltettél!
-Jó, jó, oké értettem! De nem azért hívtalak, hogy veszekedjünk, hanem azért, hogy ma ráérsz e?
-Délután kettőig nem, utána már igen.
-Miért mit csinálsz addig?-kérdi 
-Ébredezek.
-Oké! Akkor utána nincs kedved kimenni a Dunához?
-Tescos kocsizni?-csillannak fel a szemeim
-Nem is másért!-kacag fel
-Akkor kettőkor megyünk! Jöhet Kármen is?
-Ő hozta fel az ötletet, csak engem kért meg, hogy hívjalak fel, mivel neki nincs pénz a telóján.
-Oki!-bólintok
-Akkor kettőkor!-búcsúzik el
-Szia!-nyomom ki, majd az ágyamra dobva a telefont sétálok ki a konyhába és meglepődve tapasztalom, hogy nincs itthon senki. Oda sétáltam a konyhaasztalhoz, ahol egy zöld cetli virított, s anyu kézírását pillantottam meg.
-Sajnálom, de el kellett mennünk Szegedre a bátyádért és ott maradunk egy kicsit. Az asztalodon van költőpénz ha szeretnél valamit venni. Majd jövünk. Puszi:Anya-olvastam fel magamnak
Szuper! Annyira bírom, hogy ők szó nélkül elmehetnek, de én nem. Mindegy is! Majd tizenöt évesen talán elengednek. Elbattyogok a hűtőhöz, s kiveszem a reggelimhez való dolgokat-virsli és ketchup-majd öt perc múlva már békésen majszolom az ételt. Momó hozzám szalad és a lábaimra támaszkodva várja, hogy adjak neki valamit, de én gonosz gazdiként nem adok mást neki csak egy kenyeret. Amikor a szájába veszi cipó darabot, szinte látni az arcán a fintort, de beletörődve visszasétál a helyére és ott kezdi el rágcsálni. Reggeli után gyors elmosogattam, majd a szobámba vissza mentem és kiválasztottam az aznapi szettemet. Felvettem egy fehér oldalt egy kicsit kivágott pólót és egy világoskék farmershortot, s felvettem egy pillangós nyakláncot. Gyorsan kifésültem a hajamat és megmostam a fogamat, majd a telefonommal a kezembe ültem ki az erkélyre. Nap már fényesen sütött, de nem volt olyan borzalmasan meleg, a miért hálát adtam az égnek. Mosolyogva néztem az üdezöld színű leveleket és az égen úszkáló bárányfelhőket. Eszembe jutott az első olyan viccesebb élményem a lányokkal, s újra éreztem magamon a veremhideg vízcseppeket a karomon. Azért még mindig haragszok egy pindurkát a Gergőre. A telefonom jelezte azon az idegesítő csipogó hangon, hogy jött egy üzenetem messengeren, mire feloldva azt olvastam el, Kármen rövid üzenetét.

Csoki
Szia! Mikor keltél fel te koránkelő? :D

Fél 10. Én legalább időben kelek fel nem délben! :p 
Ez fájt :c :'D

<3 <3 <3 :* :* 

Ez most te voltál vagy a Gergő? o.O

A francba! :D
Honnan tudtad, hogy én vagyok? 

Kármen ilyenkor mindig puszilósat küld :b

Jobban át kell tanulmányoznom a beszélgetéseiteket*álldörzsölés*

Lehet jól fogod utánozni, de a fogalmazását nem fogod! :'D

Azt ugyan nem! :"DD
Na vissza adom neki, mert mindjárt letépi a fülemet

Ti meg mit csináltok? Ugye nem?! o:

Mit gondolsz te rólunk? Nem vagyunk mi szexmániások! :oo
Na jó! Nati, Gergő és te eléggé perverzek vagytok...

De te így szeretsz minket, nem? :* ☺ 

Dede ;)
 Akkor ma Duna?

Igen! De előtte szeretnék veled beszélni

Mi a baj? :o

Semmi. Csak gondoltam beszélhetnénk.

Akkor lent tali? Vagy majd később?

Inkább most! Akkor lent tali

Kikapcsoltam az internetem, majd besétáltam a házba, s puszit adva kiskutyám fejére, felvettem a topánkámat, s a kulcsomat a kezembe véve hagytam el a házat. Egy gyors ajtózárás után lesétáltam a lépcsőkön, majd kiérve a szabadba foglaltam helyet egy padkán. Jó volt hallgatni a méhek szárnyának zümmögését, s a házakból kiszűrődő zenét. Mindenki boldog. Ahogy én is. Oldalra nézek és megpillantom azt a motort amit tegnap. Szép kis példány azt meg kell hagyni, de az ára is jó lehetett. Én tavaly október óta gyűjtök a motorjogsimra és a motorra, de még csak most tartok a jogsim felénél, s ugye még azt is bele kell számolni, hogy ha bukok. Meg ugye kell majd sisakot is venni és valamiből tankolni is kell. Hiába én nem egy pénzel teli családba születtem, mint a Gergő, de én örülök annak, hogy van. Másnak nem adatik mag, hogy az igazi szüleivel éljen, míg én már tizenhárom éve velük élek. A Gergőnek nincsenek édestestvérei, csak egy csomó féltestvére, de ő így is boldog, de néha látni rajta, hogy vágyik egy igazi testvérre, aki vele egy korú. Ilyenkor annyira megtudom sajnálni, de aztán mindig visszatér a vicces énje, aki mindig mindenkit megnevetett. Néha még saját magát is. Komolyan le kell szoknom arról, hogy mindig rágondolok! Hangos nevetés, végül egy sikítás rázza fel az eddig békés és nyugodt csendet, mire kíváncsian felállok és várom a fejleményeket, s aztán megjelenik a boldogan nevető Kármen és mögötte a barátja Gergő, aki karjaival átöleli a lány derekát és a magasba emeli. Ilyenkor olyan jó őket nézni. Egyszerűen olyan aranyosak, hogy az már fáj. Gergő cuppanós puszit nyom a legjobb barátnőm arcára, aki elvörösödve fejét hátra fordítja és egy gyors csókot nyom a pasija szájára és magamba megint elkezdek morogni, de aztán alig láthatóan gyomorszájba verem magam, elvonva róluk a figyelmem, de ők inkább rám néztek, mivel kicsit hangosat ütöttem és az arcom fájdalmas fintorba rándult és ajkaimat csíkká préselem. Kármen azonnal hozzám rohant és leguggolt elém és térdeimre tette kezeit.
-Minden oké?-nézz végig rajtam aggódó tekintettel. Mondjuk én is így néznék rá, ha hallanám vagy látnám, hogy gyomorszájba veri magát ököllel és úgy eltorzul az arca a fájdalomtól, mintha egyszerre hat citromot tennél a szádba. Igen, tudom. Én egy igen furcsa személyiség vagyok. 
-Persze meg vagyok. Csak egy kicsit erősen könyököltem a patkába.- erőltettem az arcomra egy vigyort, de a fájdalom miatt átment vicsorba. Talán kicsit erőset ütöttem.
-Azt meg mégis, hogy csináltad?-kérdi Gergő felvont szemöldökkel és a szemébe nézve tudom, hogy sejti, hogy miért csináltam. Azt hiszem lesz egy kis találkozásom az ollómmal ma este.
-Nekem tehetségem van az ilyenekhez-állok fel
-Biztos minden oké?
-Igen. Max egy kicsit lehorzsoltam. Semmi komoly.
-Na figyi. Tudom, hogy legszívesebben már most a Dunánál lennél, s én is, de nekem el kell mennem boltba, de Gergő szívesen elvisz és engem miután végeztem a vásárlással és viszek, majd chipset, meg valami fásli, mert valamelyikünk biztos kifog esni valahogy abból a kocsiból.-röhög fel
-Aki nem lesz más, mint te!-öltöm ki rá a nyelvem, mire a vállamba bokszol
-De amilyen szerencsétlen vagy te is kieshetsz!
-Jó, oké! Értettem anyuci!
-Azért még nem vagyok annyira öreg!
-Csak tizennégy!
-Veszekedtek még egy darabig vagy mehetünk is?-karolja át barátnője vállait Gergő
-Nekem még fel kell szaladnom valamiért. Addig megvártok?-indulok meg az ajtó felé. Kérlek, mondjátok azt, hogy nem! Kérlek!
-Persze!-bólint egy ezerwattos mosollyal az arcán Gergő, mire a gyomromba elkezdenek repkedni a rég nem látott barátaim, a pillangók
Bólintok egyet, majd felszaladok a lakásba, s a szobámba elkezdtem keresni a fülhallgatómat, amit valami folytán egy virágon találtam meg. Kisétáltam a konyhába, ahol ittam egy pohárvizet, majd öntöttem Momó vizes táljába is, hogy nem szomjazzon, mivel már elég kevés volt benne. Adtam neki egy kevés tápot, majd megvakartam füle tövét és otthagytam szegénykét egyedül, majdnem egy egész napra! Mondjuk nekem is kijár egy-egy szabad nap, amikor nem azért jövök haza, hogy levigyem. Újra megtettem a lefele vezető utat, de a végén, félre lépve estem majdnem orra estem, de gyors az oldalamra fordultam, így megúsztam az orrtörést, viszont a bordatörést, vagy repedést nem olyan biztos. Van egy olyan érzésem, hogy ma még szerzek egy pár lila foltot. Talán el is töröm még valamimet. Fájdalmasan felnyögök, s felnézek ahol meglátom Kárment és Gergőt. Akkor ezért estem el!
-Oké! Remélem jól kiröhögted magad Kármen, mert ha nem akkor mindjárt nem fogod egy darabig érezni a formás kis seggedet.-dobom be a durcát
-Hé! Azt csak én csinálhatom!-nevet fel Gergő, mire halványan elmosolyodom
-Csak nem kanos valaki?-kezd el huncotkodni a "nővérem"
-Inkább menjünk, mivel nem akarom hallgatni a perverz beszélgetéseteket.-Hoppá! Ezt tényleg kimondtam?
-Most azért vagy durci, mert elestél vagy csak eleve bal lábbal keltél fel?-kérdi értetlenül Kármen
-Az utóbbi-füllentek. Nem a legjobb érzés neki hazudni, de muszáj.
-Akkor majd ott találkozunk. Te pedig majd gyere értem, amikor hívlak!-böki meg Kármen Gergő izmos mellkasát. Vajon kockahasa van? 
-Rendben!-nyom puszit szerelme ajkaira Gergő, majd elindul a motorja felé és az én gyomrom megremeg. Ugye nem?!
-Sziasztok!-int nekünk Kármen és elindul a célja felé
Sokáig nézek utána, s csak akkor kapom el róla a tekintetemet, amikor Gergő köhécsel egyet, miszerint nem akar addig várni míg meg nem őszülünk. Elindultam felé és elvettem tőle a felém nyújtott bukósisakot, ami teljesen fekete volt. Felültem mögé és a fejemre tettem a sisakot, de ott aztán teljesen lefagytam. Tudom, hogy azért nem indulunk, mivel nem kapaszkodom semmibe, de én ugyan nem merem a derekát átkarolni, s ha a motor ülését markolnám meg, akkor pedig egész biztos, hogy lefogok esni, amilyen szerencsétlen vagyok. Nagyot nyeltem és minden bátorságomat összeszedve karoltam át a derekát. Éreztem lélegzetvételét, ami teljesen lenyugtatott, viszont a gyomromban lévő pillangók megélénkültek, ami nekem kicsit sem tetszett. Hogy fogom én ezt a pár percet túl élni?! Kezeit az enyémekre vezette és mindkettőt ellenkezőirányba húzta, így szorosabban tekertem köré a karjaimat.
-Nem kell félni! Nem harapok!-monda teljes nyugodtsággal, mire én teljesen úgy éreztem magam, mintha fáradtan hallgattam volna, meg egy lassú számot. Mintha egy altatót hallgatnék.
-Bocsi, csak most ülök először motoron, így.
-Semmi baj!-hallom a hangján, hogy mosolyog, de azt nem tudom eldönteni, hogy azon mosolyog hogy ilyen félénk vagyok vagy azért mert érzi a szívem heves dobogását?
Elindítja a motort, mire a hangja, mint valami lágy dallam kúszik a fülembe, amitől azonnal lehunyom a szemeimet élvezve ezt az egészet. Lassan elindulunk, majd Gergő hirtelen húzza meg a gázt, így ösztönözve arra, hogy nyissam ki a szemeimet és nézzem, ahogy a mellettünk lévő házak elmosódnak. Érzem, hogy az ő szíve is hevesebben kezd el verni az adrenalintól, de az enyém is, csak az enyém nem azért, mert ilyen gyorsan megyünk. Hanem azért, mert olyan közel vagyok hozzá, hogy még egy fűszál se férne el közöttünk, s mert ebbe a pár percben teljesen beleszerettem a "nővérem" barátjába.
  
 Hát itt is lennék az első résszel!
Bevallom nem ez lett az eddigi legjobb irományom, de remélem van olyan, akinek tetszett. A második fejezet nem tudom, hogy mikor fog jönni, de amint ki tudom tenni akkor kirakom. Pipálni, kommentelni és feliratkozni továbbra is ér :))
És kitartás, mert nincs sok hátra!
Mindenkinek kellemes hetet előre is.
Puszi: One Girl  

2 megjegyzés:

  1. Omg.
    fsjggsjdgnsbgskbgsbgsbgbjybjgjabjbagabg
    Azt a mindenit. Huhhh.
    *Miután Emy túltette magát a hihetetlenül f*sza részen és normálisan kap levegőt*
    I.M.Á.D.T.A.M.
    Szóval Kármen és Gergő. Hmm. Mindketten szimpatikusak, de menjenek már szét könyörgöm:D Emma pedig hihetetlen aranyos csajszi. A telefonos beszélgetésen nagyon jót derültem:) Kíváncsian várom a dunai részt:3
    Siess a kövivel!
    Imádlak <3
    Ölel és puszil: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De kis cuki vagy ☺ :*
      Gergőék nem most fognak szét menni, ezt garantálom,de egyet nem értek. Hogy érted azt hogy aranyos? :D
      Nem tudom mikor hozom a kövi részt, talán ma. ;)
      Én is imádlak <3 :*
      Puszi: One Girl

      Törlés